A Hét 1962/1 (7. évfolyam, 1-25. szám)
1962-03-25 / 12. szám
11 A városban találkoztak. Sűrű pelyhekben hullt a hó. A lány szőke volt, baja leomlott a vállára, kék szemében a nyári ég emléke tüzelt. Soha azelőtt nem látták egymást, mégis ismerősként biccentettek fejet, úgy éreznék, mintha valahol már találkoztak volna. Valóban, a fiú ilyen lányról álmodott iníei-nátusi szobájában. Találkoztak, sétáltak a város szűk utcáin. Amiről a fiú eddig némán ábrándozott, komor, merengő pillantásokkal takarva a száguldó gondolatokat, azt most hangosan kimondta. Nem törődve a forgalommal, a járókelőkkel, szerelmet vallott a lánynak. — Mindig ilyen lányról álmodoztam, mint amilyen te vagy. A lány mosolygott, és hosszan, igézőn nézett a fiúra. Nem válaszolt. — Te vagy a legszebb nő, akivel valaha is találkoztam. Két álmom van, s az egyik most teljesedik be éppen. A másik az más. A másik az élet. A jövő! A lány várakozóan tekintett rá. — Mi még az álmod? — kérdezte, s hangján érezni lehetett, hogy nagyon szépen énekel. — Egy üzem. Olyan üzem, amelyben gombnyomásra történik minden. És a tervét én készítem el! S neked, neked mi az álmod? — Én az ecset és a ceruza szerelmese vagyok. Mikor idekerültem, még csak az volt a vágyam, hogy szép dolgokat fessek. De találkoztam veled, s most mintha a vágyaimnak is szárnyai nőnének: szeretnék megfesteni egy hatalmas embert Olyat, aki a földünkön áll, de feje a csillagokat veri. Kietlenebb helyre, a vár alá értek. Megcsókolták egymást. Mindketten remegtek. A fiú nem Uidta levenni szemét a lányról. Tökéletesebb arcot művész sem képes festeni. Szeme égszínkék, bőrének színe világos, ajaka halvány. Nézte, csodálta, cirógatta a szőke lányt, nem tudott betelni a csókjával. Hullt a hó, nagy pelyhekben szállt a városra s ők képtelenek voltak elmozdulni a vár tövéből. Az egyes kiváncsi lakók az ablakból lesték őket, várva, mi történik. De hasztalan volt minden fáradozásuk, a fiatalok nem mentek tovább, nem mentek sehova, csak álltak és nézték egymást. Aztán a fiú belekarolt a lányba. — Gyerünk táncolni, jó? A lány nem ellenkezett. Bementek a legközelebbi zenés mulatóba. Éppen tangót játszottak. Elvegyültek a párok között. Mind a ketten kitünően táncoltak. A vendégek csak őket nézték. A lány szinte a fiú arcába lehelte: .— Boldog vagy? Folytatás a 14. oldalon Plakátragasztó Most, hogy lesz a filmfesztivál, a plakátragasztó is megjelenik egy vödörrel, ecsettel; kiáll, mázol s ragaszt szebbnél szebb szín1" plakátokat. Mint az ősz, épp úgy serénykedik, csak bokrok, fák helyett o, fest s aggat rád, c város, papir-díszeket, utcák, házak, terek. Hinni kell, c hogy egy reggel a Béke vesz kezébe vödröt, : \ festéket, ecsetet — s az egész világot telefesti, teleragasztja: fákat, házat, utcát, teret, mecsetet nagy öröm-plakátokkal, seregnyi hatalmas gyászjelentéssel, melyre — milyen furcsa, szép! — sose jön ború: hogy meghalt a háború! BATTA GYÖRGY o >N c GO LU O' o
