A Hét 1962/1 (7. évfolyam, 1-25. szám)

1962-03-25 / 12. szám

Kinek 4$#van igaza?

A gyermeket szeretettet

és az iskola szettemével összhangban kell nevelni

Egyszerű munkásasszony vagyok, és talán nem Is tudom magam úgy kifejezni, ahogy szeretném. Sajnos, elég gyakori még az olyan szülő, aki árt gyermekének. Sokszor előfordul, hogy a gyermeik otthon éppen az ellenkezőjét hallja, mint amit az Iskolában tanul: Így nem csoda, ha Ingadozóvá vélik, .ha nem tudja eldönteni, ml a helyes, mi az Igazság. Ha a szülőt világnézete akadályozza abban, hogy lépest tudjon tartani gyermekével, ne mérgezze meg a gyermek lelkét. Gyakran földmerül a panasz, hogy a gyermek tiszteletlen szülei és embertársai lránt. Szerintem ebben nem a gyerek a hibás. 0 sem tudja becsülni azt, akit a szülei sem becsülnek. Nagyon sok az olyan anya, aki tévútra vezeti gyermekét, és aztán keresi az okát, miért rossz az Ifjúság. A szülő szidja a pedagógust, szidja a világot, csak egyről feledkezik meg, az önkritikáról. A pályaválasztás terén Is a szüld a hibás, ha gyermekét nem engedi arra a pályára, amihez kedve van. Ismerek egy lányt. Az anyja erőnek erejével városba adta elárusítónak. A kislány pedig szövetkezetben akart dolgozni. Ámde a szülő azt mondta lányának: „Azt akarom, hogy ne légy paraszt, mert azt senki nem becsüli.” Ez így volt a régi világban. A ml társadalmunkban azonban a végzett munka szerint Ítélik meg az embereket. Társadalmunk sokoldalúan gondoskodik az Ifjúságról. Ha valaki tanulni akar, választhat magának bármilyen pályát, nincs kitéve annak, hogyha a szülei szegények, nem tudják kltanlttatni. Csak nagyon sok fiatal nem akarja ezt megérteni. Egyesek sem dolgozni, sem tanulni nem akarnak. A szülőnek kell gyermekével megszerettetnie a munkát ős a tanulást Is. Es amikor eléri azt a kort, hogy komolyan el lehet beszélgetni vele a pályaválasztásról, valamint a családban előforduló esetleges nehézségekről, akkor a szülő tudjon okos tanácsadója Is lenni gyermekének.

Szeretnénk hangsúlyozni, hogy a munkahely nagyon fontos tényező az Ifjúság nevelésében. Nem akarom itt megismételni, amit Ágh Andrásné előttem el-Tisztelt szerkesztőség I

Engedjék meg, hogy én Is hozzászóljak a Hét ,jitnek van igaza” című vitaindító cikkéhez. Köztudomású, hogy a gyermek nevelésében az Iskola és a család a döntő tényező. Es csak bonyodalom származik abból, ha az egyik nevelő mást végez, mint a másik. Ebből adódott a Gyuri esete Is. Szerintem, Itt az otthont nevelés volt hibás. Sőt nemcsak, hibás, hanem egyenesen vétkes Is. Az olyan szülő egyformán vétkezik gyermeke és a társadalom ellen. Az így nevelt Gyurikból nem lesz becsületes ember, helyét nagyon nehezen fogja megtalálni az életben. Tudom, nem könynyü a Gyurt-féle szülők meggyőzése. Ok életszínvonalunk rohamos emelkedése következtében igen önzők lettek. Természetes, hogy igényeink állandóan növekednek. Ma már talán nincs ts ház, ahol ne lenne rádió, s nemsokára elkövetkezik annak az ideje is, hogy nem lesz ház televízió nélkül. Nem beszélve arról, hogy napról napra nő az autótulajdonosok száma, hogy szépen öltözködünk stb. Ám miért akarunk egyik napról a másikra

mondott. Én egy más történetet írok le. Az egyik édesanya 1951-ben elindult fiával Bratlslavába. Szép reményei voltak, azt akarta, hogy a fia több legyen, mint ő volt. Ám szomorúság töltötte el a szívét, mert a fia jelenlétében a falubeliek egyre csak azt hajtogatták: „Minek viszed azt a gyereket olyan messzire, ott majd kommunistát nevelnek belőle, elfelejtetik vele a szüleit és a hitét is megtagadtatják szegénnyel.” — Az édesanya nem hallgatott rájuk. Teltek az évek, a fiú elvégezte a középiskolát, időnként hazalátogatott, és ilyenkor az édesanya megkérdezte: — Hogy van ot^ fiam? Jóra tanítanak-e, jól bánnak-e veled? — A fiú feleleteiből az édesanya megállapíthatta, hogy gyermeke az intézetben második otthonára talált. Megbecsülték, jóra tanították. De az édesanya Is mindig azzal bocsátotta gyermekét útjára, hogy szót fogadj és tanulj, mert csak Így boldogulsz! Mert a tudást senki nem veheti el tőled. Az édesanya nem sajnálta a száz kilométereket, a fáradságot sem sajnálta, ha szülői értekezletekről volt szó. Tudni akarta, hogyan viselkedik a fia és hogyan nevelik tanítói. Ml ebből a tanulság? Nincs Igazul'« azoknak, akik sötét jövőt jósolnak gyermekeinknek. A fiú szakember lett, hasznára van társadalmunknak. De amit nem tudok eléggé hangsúlyozni: ez a fiú, a családban Is olyan nevelést kapott, mint az iskolában. Így mindig tudta, ml a helyes, ml az, ami a munka szeretetéhez és a szocialista jellem kialakulásához vezet. Ma már dolgozik, s keresetét a szüleire bízza, a családi problémákat Is együtt beszélik meg. Bekapcsolódik minden munkába, tiszte- 1* szüleit, szereti s megbecsüli embertársait, s őt is tiszteli, szereti mindenki.

A gyermekeket szigorúan, sok szeretettel és az iskola szellemével összhangban kell nevelni. Nem szabad akadályoznunk célja elérésében. Lehet, hogy írásom tartalma, főleg stílusa nem olyan, amilyennek lennie kellene. Elnézést kérek az előforduló hibákéért, amelyeket elkövettem.

Németh Istvánná, Udvard

mindent, s miért kell önző célok miatt saját gyermeke jövőjét is kockáztatnia valakinek? A pedagógus csak a szülőben keresi a htbát — mondanák a Gyuri szülei. Tény, hogy az iskola mindig felelős volt a gyermek neveléséért, a jövő társadalmáért. De soha nem volt vállán olyan nagy felelősség, mint ima, amikor új embert kell nevelnie, akt óriást terveinket megvalósítja. Ennek a mai Iskola teljes tudatában van. El Is követ mindent, hogy betöltse küldetését. Tehát, amikor Gyuri tanítója — mérlegelve képességeit •— nagy lehetőségekre hívta föl a fiú figyelmét, akkor nem üres szólamokkal tömte tele a felét — mint ahogy azt Gyuri édesanyaja mondotta.

Ha előfordulnak a Gyuriéhoz hasonló esetek, ennek részben oka az Iskola ts. A pedagógus nem végzett komoly, meggyőző munkát. A tantónak még akkor ts meg kell védenie a gyermek és a jövő társadalom érdekét, ha olyan szülőkkel áll szemben, mint a Gyúrt édesanyja.

Gyórl Irén, Losonc