A Hét 1962/1 (7. évfolyam, 1-25. szám)
1962-03-18 / 11. szám
A nyelvhelyesség kérdései Hogyan nevezzük a nőket? Sokan használják nálunk helytelenül a női tulajdonneveket. A szlovák nyelv hatása tükröződik erősen az asszonynevek használatában. A szlovák nyelv ugyanis nem tesz különbséget az asszonyok és a lányok neve között. A Kovácsová Júlia név például vonatkozhat asszonyra is, leányra is. A magyar nyelvben a Kovács Júlis csak leányra vonatkozhat. Ha Kovács Julis férjhez megy Nagy Péterhez, a szlovák nyelvhasználat szerint Nagyová Júlia lesz a neve, ha felvette a férje nevét. A Nagyová Júlia név azonban egy másik személyt, egy Nagy Júlia nevű lányt is jelenthet. Ha tehát nem ismerjük a személy családi állapotát, a névről nem tudtjuk megállapítani, hogy leányról vagy férjes asszonyról van-e szó. A szlovák nyelvhasználat hatására sokszor használják magyarul is hasonlóképpen az asszonyok nevét: Nagy Júliát mondanak Nagy Péterné helyett. A magyar nyelvnek ez idegen, mert mi különbséget teszünk az asszonyok és a lányok neve között. A Kovács Júlia, Nagy Júlia npvek csak lányra vonatkozhatnak; ha asszonyról van szó, ez esetben Nagy Péterné vagy Nagyné Kovács Júlia, esetleg Nagy Péterné Kovács Júlia Iehe* a neve. Látjuk tehát, hogy több forma között válogathatunk. Ha valaki a keresztnevét is fel akarja tüntetni, feltüntheti, sőt a régi (lánykori) családinevét is. Ha a Nagy Péterné, Kovács Júlia alakot használjuk, a leánynevet vesszővel sem választjuk el az asszonynévtől (nehogy úgy lássék, mintha két személyről volna szó), a „született” szót sem írjuk közéjük. Németes így: Nagy Péterné, született Kovács Júlia. Természetes viszont, hogy ha valaki a házasságkötéskor nem vette fel a férje nevét (ez is lehetséges), az továbbra is a leánynevét használja a magyar nyelvben Is. Ha az asszonyneveket (nem hivatalosan) csak rövidített formájukban használjuk, pl. Nagy Péterné helyett röviden Nagynét mondunk, akkor is tudjuk, hogy asszonyról, tehát nőről van szó. Más azonban a helyzet a lánynevekíkel. Ha a Kovács Júlia helyett csak a Kovács nevet használjuk, félreértés keletkezhet, vagyis azt gondolhatják, hogy férfiról beszéiünk. A lányok családnevét a keresztnévvel együtt kell használnunk. A leányneveket a keresztnév különbözteti meg a férfinevektől. Csak jól összeszokott kisebb közösségben emlegethetjük pl. Szabó Máriát Szabó néven, ott ahol a közösség tagjai tudják, hogy csak Szabó Mária lehet az emlegetett személy, főként azért, mert sem Szabó nevű férfi, sem pedig más Szabó nevű lány nincs a közösségben. A férfi és női nevek között a szlovák nyelv is különbséget tesz. A Nagy név csak férfit, a Nagyová pedig csak nőt (leányt és asszonyt) jelenthet. A magyar nyelv most már az egyes foglalkozásnevekben is feltünteti, hogy a foglalkoztatott személy férfi-e, vagy nő. Régen csak a tanító, tanár, orvos, stb. alakokat használták. Nem volt szükség arra, hogv a foglalkozás viselőinek nemét is feltüntessék, mert csak férfiak dolgoztak ezekben a foglalkozási ágakban. Ezek a foglalkozásnevek egyébkén' sem tüntették fel, hogy viselői férfiak Mégis ha egy-egy munkakörben nő dolgozott. a foglalkozásnév után tett -né képzővel különböztették meg a férfiaktól- mosóné. szakácsnő stb. Később, amikor a nők egyre nagyobb számban vállaltak állást, a -nő utó'agú összetétellel különböztették meg a foglalkozás nő* viselőiét a férfiaktól: tanítónő, tanárnő, orvosnő stb. A -né képző ma már csak a házastársi viszonyt feiezi ki. Határozott különbséget érzünk a tanítóné és tanítónő, a szakácsnő és a szakácsnő szavak között. Kezdetben küzdöttek a -nő utótagú szavak ellen és hangsú!vozták. hogy a magyar nvelv nem tesz különbséget a nemek között (mindenki tanító, aki tanít, akár férfi, akár hő az illető), de a nyelvszokás nem engedett. Ma már nem küzdünk e jelenség ellen. A foglalkozásnevek analógiájára ma már nemcsak elvtársak, kartársak és szaktársak vannak, hanem elvtársnők, kártársnők és szaktársnők is. Ezeknek az összetételeknek a helyes használatára azonban ügyelnünk kell. mert nemcsak azt kell szem előtt tartanunk, hogy megkülönböztessük a. nőket a férfiaktól, hanem azt is, hogy az asszonyok és lányok neve között különbséget tegyünk. Helytelen tehát, ha Gáspárnét is ugyanúgy Gáspár elvtársnőnek szólítjuk, mint Gáspár Jolánt, esetleg így emlegetjük őket, mert még a környezetünkhöz tartozók sem fogják tudni, hogy asszonyról vagy a leányról van-e szó. Gáspárné megszólítása Gáspárné elvtárs. A -né képző mutatja, hogy nőről, mégpedig asszonyról van sző: ilyenkor tehát felesleges a f-nő utótag. A lányok megszólításakor mega -nő utótagú öszszetételt használjuk a családnév után: Kiss elvtársnő, Farkas Ikartársnő, Molnár szaktársnő. JAKAB ISTVÁN V íknROSZ Atyám, oly furcsa volt az álmom: a Napba kellett volna szállnom. Szárnyaim nőttek, mint a sasnak, s hogy nekivágtam a magasnak, köröttem széttágult az égbolt; alant a tenger olyan kék volt! A vízen itt-ott zátony csillant, zöldhátú szírt, vitorla villant, de én inkább a Napot néztem, megbabonázva már egészen, mint démon, aki átkos terhet cipelve új világot kerget, mely tágabb, szebb, jobb, mint e régi, mely szívdóbogtatóbb, mert égi__ Alattam harsogott a tenger ... S példámon fölbuzdult az Ember. Sokáig tartott, míg elért, de nem tágított. És ím, megérte! Mert alighogy vitorla-vásznán fölszállott, vakmerőn, paráznán, istent kísértve, megvadultan — én példám végeztén lehulltam. S lehullt a terhem is: bősz vágyam. Egy zátony vett magára lágyan. Hajósok húztak el fölöttem ... Én ottmaradtam szárnytöröíten. A tenger ujjongott alattam, s én elfeledve ottmaradtam — A zöld, mohos sziklán csak ültem vérembe fagyva, megkövültén: megváltott, megdicsőiilt démon. Rőt csillág volt a diadémom. SIMKÖ TIBOR 10
