A Hét 1962/1 (7. évfolyam, 1-25. szám)
1962-03-18 / 11. szám
Tegnap kastély, ma aggok háza Az aggok házában kedvelt hangszer a hegedd Mosoly, derű, (ókedv Jellemezte a farsangi bált Tegnap kastély, ma aggok háza 484 mázsa marha-, 890 mázsa sertés-, 24 mázsa borjúbúst és 7 mázsa baromfit. A hangsúly a sertéshúson van. Tekintettel arra, hogy Idén a szövetkezetnek 974 darab sertést kell eladnia, a taggyűlés örömmel fogadta Galaha Erzsébet anyasertés-gondozé felszólalását, aki az elhelyezési viszonyok megjavításáról, a rendről és tisztaságról beszélt. Persze, annak Is megvan az oka, hogy az évzárón olyan sok szó esett az állatte/nyésztésben dolgozók munkájáról. Tavaly nagy méreteket öltött e malacok elhullása, s ez felborította a szövetkezet sertéshús-eladást tervét. Ennek hatása a pénzügyi mérlegben Is érezhető volt. Kalászon osztalékot nem fizettek. Tóth Vilmos elnök adatokkal bizonyította, bogyha az állatok körül minden rendben lett volna, akkor most még Sírom koronát tudnának kifizetni minden unkeegységre. Egyébként az évzáró taggyűlésen ez új munkamódszerek bevezetésére Is figyelmet fordítottak. Rosko Vilmos például a traktorosok ne'vSben bejelentette, hogy az önköltség csökkentésével tökéletesítik a szántóföldek gépi művelését. Komplex mechanlzációs brigád végzi el a kukorica gondozásával járó összes munkát és az aratást kétmenetes módszerrel bonyolítják le. Urbán Miklós brigádvezető pedig már a tavasz üzenetével lépett munkatársat elé. A gépjavítás! és karbantartási munkát tökéletesen elvégezték, Kalászon minden egyes gép készen áll a tavaszi munkára I Jé hangulatiban folyt le a zárszámadás. Az emberek abban a tudatban hagyták el a közgyűlés feldíszített termét, hogy gazdaságuk megerősödött és csak rajtuk múlik, hogy jövőre eredményesebb legyen e munkájuk. Vége a zárszámadásnak, hezemennek a szövetkezét tagjai. Veres Jőzseí Igazgató ugyancsak Invitál, menjünk el az öregek kástélyábe. Nem mondom, érdekelnek a kástélytulejdonosok. Míg elsétáltunk a parkba, a -terebélyes fák alá, latolgatom magamban, vajon hányféle kástélytulajdonost ismer a történelem. Bárók, grófok, hercegek — kisebb és nagyobb földesurak nevével fonódnak össze a paloták. Itt is, Kalászon, báró Weiszé volt ez az épület. A huszadik század második felében azonban nálunk már többnyire öregek, aggok, elhagyottak otthona a kastély. Száztizeikét nő és férfi lakja az épületet. A lakók közös jellemzője, hogy nagyon szeretik a vedéget. Ha Idegen lép be hozzájuk, sugárzik az arcuk az örömtőL Kisérik a folyosókon, büszkén mutogatják kényelmesen berendezett szobáikat, a társalgót, a zeneszekrényt, amelybe a gyár beépítette a televíziót Is, és dicsekednek a tudományukkal. Az egyik kerek, örökké mosolygó arcú asszony a maga készítette virágokra és népviseletére büszke, a másik a hegedűjére és arra, hogy bér világtalan, mégis megtanult olvasni, a harmadik pedig kis kétsoros, gombos harmonikájára, amelyet öregségi járulékából vásárolt. Tegnap kastély, ma aggok háza. Közeli és távoli vidékek öregjei találtak Itt otthont. Száztlzenkét ember 1 Életükről számot adni képtelenség. Egyeseknek sem rokona, sem Ismerőse; úgy állnak a világban, mint egy-egy magányos fa. Másoknak viszont vannak gyermekeik, mégis Ide kerültek ebbe a nagy kastélyba. Ezek nagyon érzékenyek. Néhány emlékeztető szóra sírva fakadnak. Nagy csapásnak könyvelik el, hogy nem tudták megérteni egymást gyermekeikkel. Mint az a tardoskeddl nyolcvankét éves öregember Is... Nos, nem tudni, kinek van Igazai Neki vagy a gyermekeinek. Egy bizonyos, hogy egyik sem vette magához az öreget I Pedig sokat dolgozhatott rájuk, míg felnevelte őket. De ha nem is Így van, vajon jogot formálhatnak-e arra a gyerekek, hogy apjukat eltaszltsák maguktól? A kastélyban, ezek között az aranyos vénemberek között járva jut eszembe, hogy szocialista rendünk nagy áldása az öregekről való gondoskodás. Mindent'megkapnak, amire szükségük van, kifogástalan a koszt, a tisztaság, esténként televíziót néznek, hetente többször Is filmet vetítenek számukra. Élik a saját világukat; a társalgókban és a szobákban kártyáznak, dalolnak és vendégeket várnak. A hozzátartozókat hűvösebben, az idegeneket nagy lelkesedéssel fogadják. Mert az Idegenekben többnyire szocialista államunk egy-egy képviselőjét sejtik, akik nem engedik meg, hogy e teljesen magányos, vagy az otthonukból elűzött, eltanácsolt öregek utcára, az ég sátra alá kerüljenek. Mindent megkapnak ez aggok házában egyat kivéve: a gyermekek szeretető, rafaszkodésa, megbecsülése pótolhatatlan. s ez nagyon hiányzik. Mégts azzal a gondolattal hagyom el a kastélyt — s ez a vigasztaló, felemelő, — hogy nálunk öregkorukban sem kell sorsuk miatt aggódnlok ez embereknek. MACS JÓZSEF PRANDL SÁNDOR felvételei 7
