A Hét 1962/1 (7. évfolyam, 1-25. szám)
1962-03-18 / 11. szám
Vita az ifjúság neveléséről t ó j u k é i $*** ffl ig«J? Kinek van igaza ? Figyelemmel elolvastam az eddig megjelent két cikket és úgy látom, hogy már kibontakozott a vita ifi iránya: Sajnos, az Ifjúság kettős nevelést kapl A tanulókat az iskolában, internátusokban, a dolgozó Ifjúságot a munkahelyen és az utcán 1 — az idősebbeket pártgyilléseken, népgyűléseken — valamint a sajtón, rádión, televízión keresztül igyekszünk nevelni I Igyekszünk, ám nem mindig eredménnyel! Amit az iskolában beleoltunk a gyermek leikébe, azt sokszor a szülői ház és az utca nyomban le is tapossa. Szükséges, hogy az utcán, autóbuszban, vonatban minden felnőtt úgy viselkedjen, hogy a serdülő korban lévőket a saját viselkídésével fegyelmezze, nevelje. Itt elsősorban az ocsmány és trágár szavak kottására, az oktalan tolakodásra, vitatkozásra gondolok. Mert mit várjunk a 10—15 éves gyerektől, ha napról napra ezt látja és hallja a felnőttektől? Megdöbbenve tapsztaljuk még gyakran, hogy olyan szülök gyermekei is kételkednek a szocializmus Igazságában, akiknek a múltban csak a legsötétebb nyomor volt az osztályrészük. Itt a szülőket ravasz reakciósok tartják befolyásuk alatt, és még a gyermeket is tévútra akarják vezetni. Ugyancsak szomorúan tapasztaljuk, hogy milyen tétova mosoly önti el a tanulók arcát, amikor az idealista és a tudományos világnézetet összehasonlítjuk. Az eszük már a jelené. Legyintenek a régi, színes mesékre, de... a szívük mélyén ott van a másik, az otthonról hozott csira, amelyet önámító erkölcsösségről a vakbuzgó szülök vagy nagyszülők dédelgetnek. Melyik hét az igaz? Segény gyerekek... Azt is tudja minden szülő, és lassan már minden óvodásgyerek is, hogy tilos a testi fenyítés. A mai Iskolában szocialista fegyelmezés van. Ez Igaz, de szerintem a szocialista fegyelmezést csak a szocialista gondolkodású emberekre és tanulókra kellene vonatkoztatni! Iskolarendszerünk ezen a téren elhamarkodott lépést tett a nádpálca kitiltásával. Mert a fegyelmezés nem más, mint kényszerítés a szépre és a Jóra. Valakit szép szóval Is lehet (pl. százból tizet), de sokakat csak erélyes kézzel. A tanítók, nevelők keze Így meg van kötve. S ml az eredmény? A nevelésben hiányosságok mutatkoznak! Javaslom, hogy a meggyőző nevelési eszközök mellé — Indokolt esetben, — engedélyezzék az évszázadok óta Jól bevált „körmöst”. Néha egy atyai nyakleves is többet ér háromhetes meggyőző beszédnél.* A harmadfokú iskolákban természetesen én sem helyeselem már a testi fenyítését. Ott van már más lehetőség is. A kilencéves Iskolákban azonban a szerencsétlen tanítónak le kell nyelnie mindent, mert a gyerek tudja, hogy Ide kötelező járnia. Ugyancsak kényes dolog a pályaválasztás is. A kilencedik osztályban már megindul ez a folyamat. Sok szülő évekig nem törődik a gyermekével, de a kilencedikből mégis harmadfokú Iskolába akarja küldeni, holott tele van a bizonyítványa gyenge osztályzatokkal. Ilyenkor aztán gyorsan belép a pártba, a szövetkezetbe és mindhenhové, csakhogy a gyermeke tovább tanulhasson. Az helyes, hogy törődik vele, de ne Ilyen formában! Meg kell értenie minden szülőnék, hogy az ujjunk sem egyforma, s nem minden gyerek alkalmas a szellemi munkára. Államunkban minden munkást megbecsülünk, ezért nem szabad a szülőnek elérhetetlen ábrándokkal megrontani gyermeküket. A legutóbbi szülői értekezleten az egyik édesapa például azt mondta: — Mit érek én el azzal, ha fiamból csak traktorlsta lesz?! Azt válaszoltuk neki, hogy a régi társadalmi rendszerben az ő gyermeke sokáig munkanélküli lett volna, s néha -néha esetleg hozzájutott volna ltt-ott egy kis napszámhoz, vagy cselédnek kellett volna valahova elszegődnie. Tehát: ha ma valaki traktoros, az már nem „csak" traktoros, hanem jól flzeteU megbecsült munkás. Ez a téma kimeríthetetlen. Ezer oldalt könnyű volna Imi róla, de én is kérem, hogy mások Is szóljanak hozzál KOVÁCS ISTVÁN, Sajógömör * A cikkíró testi fenyítéssel kapcsolatos fejtegetéseivel nem ért egyet a sserkesstéség. Tisztáit szerkesztőség I A Hét folyó évi 8. számában közölt ankétjükhöz szeretnék én is hozzászólni. A téma nagyon Időszerű. Sajnos, ma még Igen sok „koravénnek” tűnő fiatallal találkozunk. Ezzel kapcsolatban az idősebbek rendszerint (sok esetben a szülők) azt szokták mondani, hogy ezeket a. mai fiatalokat csak a könnyű élet és a szórakozás érdekli. Sőt a tanítók munkájával sem elégedettek. Nem akarják megérteni, hogy új társadalmi rendszerünkben más szellemben nevelik a fiatalokat. Ma a tanító a képességet, a tudást, az akaratot értékelt és nem azt, hogy „hány holdas” az illető apja. A tanító biztató szaval sok törekvő fiatalnak mutatnak utat — Így volt ez Gyuri esetében is — a pályaválasztás komoly kérdését Illetően. S talán Gyuri is tudott volna küzdeni kitűzött célja eléréséért, ha édesanyja nem a televízió és üveges veranda mellett döntött volna. Tisztelet a kivételnek, de sok szülő még „saját gyermekkorát" éli, amikor 14—15 éves gyerekét erőnek erejével azonnal munkába akarja kényszeríteni, azt mondván: „Minek járna tiz-tlzenkét évig Iskolába. Én se jártam, mégis ember lett belőlem.” Az Igaz. Akkor talán még elég volt az, amit a szüleitől tanult az Illető, ma azonban már fejlett Iparunk, mezőgazdaságunk minden tekintetben képzett és öntudatos dolgozókat követel. Ilyen és hasonló nézeteket vall ma csaknem minden fiatal. Sajnos, gyakran nem találnak megértést a Gyuri édesanyjához ihnsonló szülőknél. Ezek saját gyermekük és részben a társadalom rovására keresztezik a tanítók munkáját. Ilyen vélemények Is elhangzottak: „Ma csak azt tanítják, hogy mindent az Isten nélkül, gyorsan és Jól végezni. Ilyen és hasonló butaságokkal tömik tele a gyerek fejét, s aztán csoda-e ha nem akar ránk hallgatni. Teljesen elrontják. Ezért járassam hát Iskolába?!“ Higgyék el, kedves szülők, hogy lehet gyorsan és jól végezni munkánkat. Ehhez azonban tapsztalatra, szaktudásra van szükség, amlból bőven ad minden Iskola. Ne nehezítsék meg tehát a tanítók munkáját, s ne legyenek akadályozói fiúk szebb jövőjének, mert hogy milyen hatással van ez a gyermekre, azt Gyuri példájából Is láthatják. Az Ilyen fiatal nem fog hinni eszménkben, elveszttl a szülei és felettesei bizalmát, tiszteletlen munkakerülővé válik. Pedig az Iskolában biztos nem ezt tanulta. Inkább halasszuk el az új szoba, üveges veranda, televízió vásárlást 3_4 évvel, és helyezzük előtérbe a rajongó, céljának eléréséért lelkesedő gyermekünk jövőjét, mert 3—4 óv múlva már azok a Gyurik, akiket akkor nem értettek meg, más ütőn fognak járni, rendszerint rossz úton — pedig ők nem Így akarták. A fiatalok sokkal könnyebben elérik céljaikat, ha a szülők és tanítók nevelése egységes lesz. Ehhez azonban több megértés kell a szülök részéről. ZSUPKA NÁNDOR tizedes Továbbra is várjuk a hozzászólásokatI
