A Hét 1962/1 (7. évfolyam, 1-25. szám)

1962-03-11 / 10. szám

Már minden elő volt készítve, a motorok a kellő hőfokra melegedtek. a műszaki próba kitűnően

sikerült, a ballisztikus számítások előttem feküdtek, az útirány meg volt határozva, és a kibernetikus ellenőrző automaták működésbe léptek. Az űrhajó személyzete jelentette: mindenki a helyén! Már minijén elő volt készítve, csak a fedélzeti műszerfal közepén lévő kis vezérlőkarl- kellett le nyomni

! Nem tudtam megérinteni. Ogy éreztem, nincs hozzá erőm, hogy a kezem a védőöl főzetben tpegbénult, hogy a gravitációkiegyenlítő berendezés egyszeriben nem működik; néni néztem a műszerfalra, nem hallgattam a személyzet jelentését. Ehe.lyeif periszkóppal a rakéta körül elterülő vidéket kémleltem; kitekintettem, jóllehet ez az indulásnál szigorúan tilos. -jártam, hogy megérkezik. Klea, az expedícióm matematikusa már néhány éve munkatársam. Eddig' még egyetlen űrutazást sem mulasztott el. Tulajdonképpen sosem tudtam, hogy szeretem Csak most, ebben a pillanatban, amikor nem tudom magam az idulásra elhatározni, most döbbente n rá, hogy szeretem, Vissza kell térnie Egészen biztos, hogy vissza fog térni.

A periszkóp tükre azonban csak öldöklést, vért és pusztulást mutatott. Úgy festett az egész mint egy a civilizáció végéről szóló, hatásos cirkorámaelőadás. És valóban. Most egv civilizáció végének voltunk szemtanúi. Ml magunk tettük tönkre.

Néhány nappal ezelőtt a Berenik^ fürtjei nevezetű csillagkép egyik bolygóján szálltunk le, mivel úgy gondoltuk, hogy itt intelligens . élőlényekből álló társadalmat találunk. Minden eddigi hír ezt bizonyította. A Földön és a többi élőlényekkel iakőtt bolygón már néhány emberöltő óta a Bereniké fürtjeire történő utazásról írtak. Találgatták? m'l- n alakjuk lesz az ottani lakosoknak, olyan barátságosak lesznek-e, mint a világűrben lévő, általunk már meglátogatott többi élőlények, és vajon szövetségre lépnek-e velünk A világűrben ugyanis nine/ sok élet, ezért egy újonnan felfedezett civilizáció mindig örül, hogy nincs teljesen egyedül, mint ahogy eddig képzelte, örül, hogy nem kell félnie.

Az Itteni lakosok nemigen örültek érkezésünknek. Majdnem ugyanolyanok voltak, mint mi, csak ellátottságuk volt kokkal jobb és változatosabb. Ezt megérkezésünk után azonnal észrevettük. ‘Feladatainkat ugyanis még a Földön megszabták. Mindegyikünk egy bizonyos tudományágat képviselt Nagyon jók voltak a munkafeltételeink, az éghajlat majdnem megegyezett a földünkön lévővel. A kijelölt feladatoknak több mint a felét már az első huszonnégy óra alatt elvégeztük, ami itt körülbelül a nap egyharmadá-. nak felel meg. Kutatásaink elsősorban a levegő, a kőzetek s a folyadékok összetételére, a növény- és állatvilágra, valamint a bolygó lakóira irányultak: A kísérletekhez ' szükséges részletes: filmanyagot már elkészítettük. Csupán a -lákosokkal való közvetlen érintkezésről szóló jegyzeteink hiányoztak még. A szóbanfOrgó bolygó lakosai nem voltak hozzánk sem barátságosak, sem barátságtalanok. Nem örültek, de nem is haragudtak, egyszerűen figyelemre se méltattak. Csakis a saját civilizációjukkal törődtek, mely állandóan változott körülöttük.

Legalábbis nekünk úgy tűnt.

ha Kell támadást intézek ez ellen a különös civilizáció ellen.

— És meg kell ezt tenned — mondta Klea hatalmas kristályszobájában, melynek falai, amerre ment, állandóan tágultak. — Fel kell őket szabadítanod. — Nem értettem.

Az itteni lakosok állítólag egy elképesztően tökéletes automatizálás rabszolgái, mely összes: vágyaikat, kívánságai-. kát azonnal teljesíti. Ennek a különös önműködő berendezésnek a központja a bolygó legmagasabb hegységének közepében van. Mialatt ezt nekem elbeszélte, hangját felfrissítendő, megjelent előtte egy pohár jégbehűtött gyümölcslé. Klea a földhöz akarta vágni, ám a padló elhúzódott előle, s így a pohár a levegőben maradt, csupán a gyümölcslé színe változott meg. Szokatlan illa -A furcsa háztömb, mely mellett földet értünk — és amely egy három acéllábon álló gömbre hasonlított — a‘ nap folyamán mintha egy hatalmas selyemgombává változott volna. Lakói különleges,. csitlagalakú helikopterekkel hagyták el az épületet, és egy meglehetősen terjedelmes, Lohengrin hattyújára emlékeztető ezüst hajóban tértek vissza. Hogy mindez mit jelent, nem értettük. Egyben azonban bizonyosok voltunk, és ezt matematikusunk ki is jelentette a vezérkari megbeszélésen.

— Ha azt itteni környezet állandóan változik, feljegyzéseink teljesen értéktelenek. Tulajdonképpen így semmit sem állapítottunk meg végérvényesen. Közéjük kell mennünk, és ha nem figyelnek fel ránk, valamiképpen be kell jutnunk otthonukba ... Ez volt az egyedüli, ám igen veszélyes megoldás. Csak önkénteseket akartam küldeni. Hárman jelentkeztek. Két újonc és Klea. Tudtam, hogy csak rá számíthatok. Egyedül távozott. Ez ideig azonban nem tért vissza. Láttuk, amint eltűnik a legközelebbi házban. A megbeszélt idő letelt, ő azonban még egy nap múlva — azaz a mi időszámításunk szerint háromszor huszonnégy óra múlva — sem jött vissza. Vártunk rá még egy további napot, azután parancsot 'adtam, hogy készítsenek e'ő számomra égy tankot.. Keresésére indultam. Elhatároztam,

tot éreztem, csaknem magam is kedvet kaptam egy pohár ilyen frissítőre.

— Nem értem, mi alól kellene őket felszabadítanom — feleltem neki.

— Oda nézz — mondotta, és az ablakhoz vezetett. A ház kertjében néhány itteni lakos pihent; egyikük sem látszott élőnek. Mindnyájan valamilyen különleges gyógyszert szednek: elfelejtettek dolgozni, sőt még beszélni is... Egyszólval újból majmokká, disznókká váltak ... Ettől fogva a bolygót Kinkének neveztük, mivel lakóit ugyanúgy átváltoztatta, mint a hóméroszi nimfa Odisszeusz társait.

Mi az, talán a Földön nem így' éltünk mi is valaha? — kérdeztem és a huszadik század túltermelési válságban szenvedő társadalmára gondoltam. Mi az, talán nálunk az emberek nem azt hitték valaha, hogy a legfőbb boldogság az, ha valaki valamennyi szükségletét maximálisan ki tudja elégíteni, ha nem kell semmi másra gondolnia, csak a táplálékra, öltözködésre és lakásberendezésre? Mi sajátmagunk szabadultunk fel és ezek itt nélkülünk is rájönnek erre.

— En Kolumbus-párti vagyok — felelte Klea büszkén.

Akkor ugyanis két nagy politikai párt volt a földön. A Kolumbus-pártiak azt állították, hogy az emberek felelősek minden újonnan felfedezett civilizációért, hogy kötelességük ott meghonosítani azokat a

legfejlettebb társadalmi forrná-, kát, amelyekben Ml is élünk. Közben a XV. században felfedezett földrészek virágzó gazdasági életére hivatkoztak. Én — mint az összes értelmes^ ember Montezuma-párti va-- ** gyök. Ml eszükbe juttattuk az embereknek, hogy a XV- században hány civilizációt irtottak ki, és milyen embertelen-• ségeket vittek véghez Életem folyamán ez, a vita nein dóit. el és a Legfelsőbb Tanácsban minden egyes felfedezés után szenvedélyes szavazásra ke-, rült a sor.

— Ezt most hallom először

— feleltem a matematikusnőnek, mivel eddig mindig a felesleges beavatkozások ellen foglalt állást.

— Mióta vagy te Kolumbus - párti? — kérdezte türelmetlenül. Azt ajánlottam, hogy ezt még megtanácskozzuk a vezérkarban, ő azonban nem akart visszatérni a rakétába. Ez meglepett engem. Egyszeribe megtagadja a parancsot? Megsérti az expedíció fegyelmét? Miért? Körülnéztem. Azt állította, hogy még bizonyos megfigyeléseket kell tennie, és hogy meg akarja akadályozni az itteni lakosokat valami nagy gaztett elkövetésében ... Ügy beszélt, akár egy gyerek. Egyetlen Kolumbus-párti sem javasolta eddig, hogy az újonnan felfedezett bolygókon át kell vennünk a közbiztonsági vagy a bírósági igazgatás rendszerét.

— Ogy látom, nem érzed jól magad? — mondtam neki. — Talán megbetegedtél? Azonnal vissza kell térned velem a rakétába ... Eszembe jutott a Szíriusz térségében átélt kaland, ahol az ottani lakosok könnyen át tudnak változni bármilyen vendéggé. Körülnéztem, a valódi Kleát, munkatársnőmet kerestem. Mivel itt nem találtam, átmentem a szomszédos szobába. Úgy éreztem ekkor, hogy az álmok világába lépek.

Ott egy olyan pompás ínyencfalatokkal teli élelmiszerraktár tárult szemem elé, amilyenről a földön csak álmodunk. Az ajtó melletti hatalmas hűtőszekrényben különféle pástétomok, vadhús, szárnyas, a legkülönbözőbb fajtájú halak, borok, fűszerek' — most már értettem, hogy a kertben pihenő emberek miért voltak olyan természetellenesen kövérek. Nem akartam, hogy Klea is így meghízzék... Vártam, hogy utánam szalad. Ö azonban el sem mozdult a küszöbről.

— Voltál már éhes valaha?

— kérdezte. — Fiatal koromban egy sarki expedíción apámmal együtt sokat éheztünk. Te nem tudod, ml az az éhség .. — Újból arra a különleges hűssalátára néztem,mely közvetlenül előttem illatozott:

— Ez nem az éhség csillapítására szolgál... Ez a legraffináltabb támadás, a legalattomosabb merénylet, amit valaha útjáira során átéltem. ,s

12