A Hét 1962/1 (7. évfolyam, 1-25. szám)
1962-03-11 / 10. szám
$m o M w ; A tengap és a ma közti különb ség sehol sem oly szembeszökő, mint a mohamedán nő életében, mely az utóbbi években igazán radikálisan megváltozott, főként a városokban. Vidéken természetesen lassúbb a fejlődés. De hogy megérthessük a mát, vissza kell térnünk a múltba. A marokkói mohamedán családok tipikus vonása volt a többnejűség, amit az lzlám követőinek megenged a korán. A muzulmán férjnek négy felesége és számtalan ágyasa lehetett. így határozta azt meg Mohamed, aki mint próféta, maga Is korlátlan szabadságot élvezett e téren. Persze, nem minden marokkói férfi élt a korán nyújtotta lehetőségekkel. Legtöbbjük, tisztán gazdasági okokból, kénytelen volt beérni egy feleséggel. Több felesége csak a gazdagoknak volt, ahol mindegyik aszszony saját lakással és szolgasereggel, vagy legalábbis külön szobával és cseléddel rendelkezett. Vidéken sokkal jobban elterjedt a többnejúség, mivel ott mindegyik asszony egy-egy munkaerőt jelentett. A feleségek közti viszony mindig feszült volt, akár a hárem udvarán a virágzó fák hűs árnyékában, vánkosokon heverészve, édes, de lélekölő semmittevéssel töltötték Idejüket, akár a házimunkánál találkoztak. Az asszonyok együttlétét Intrikák fonták körül, amelyek nem egyszer gyilkossággal végződtek, ha egyiküknek-máslkuknak sikerült arzénhez vagy valami más hatásos méreghez jutnia. Noha az lzlám ezeresztendős uralma alatt megszokták a családi életnek ezt a módját, amit a korán szentesít szamukra, lelkűk mélyén sohasem nyugodtak bele. Hogyan érezte magát ebben a környezetben a ház ura? Nem egészen úgy, mint ahogy képzel nők. Tágas házában Idegen voTÍ aki senkivel sem lehetett őszinte Minden kulcsot magánál hordot: az elnyomottak közös szolidan tásét volt kénytelen érzeni önma géval szemben, senkiben sem biz hatott meg teljesen. Háremének tagjai csak az ő engedélyével hagyhatták el a házat, a fejük búbjától a sarkukig gondosan be bugyolálva a hagyományos halkba, amely csak a Szemek számára hagyott szabadon egy szűk nyílást. Sétálni a nők csak a szolgálók kíséretében járhattak, legfeljebb ha gőzfürdőbe, valamelyik barátnőjükhöz, vagy a temetőbe mehettek. A többnejüség már a háború előtt megszűnőben volt Marokkóban, s csak a gazdagok szűk körére szorítkozott. Az átlagos polgári családokban az asszonyok szám a kettőre csökkent; a férj mindkét feleségének külön otthont rendezett be, mert már nem tudta elviselni egy tető alatt az állandó veszekedések légkörét. A két otthon között az egyetlen összekötő kapocs a férj volt, aki hol Itt, hol ott töltötte Idejét, rendszerint abban az otthonban, ahol gyerekek is voltak. Egyébként gondosan ügyelnie kellett a vallási törvényekre, mert a korán a szexuális életet Is megszabja, szigorúan Őrködve, nehogy a férj egyenlőtlenül ossza meg kegyelt feleségei között. Az európai kultúrával való kapcsolatok s a modern eszmeáramlatok természetesen Marokkóban Is erősen éreztették hatásukat. A közelmúltban is már egyre több volt az olyan férfiak száma, akik élettársat, barátnőt, anyát és nem háremhölgyet láttak a feleségben s Irigyelték az európaiaktól, hogy asszonyaikkal közösen szórakozhatnak, nyilvános helyeket látogathatnak, míg az ö aszszonyaik a hárem rabjai voltak, sör még esakapgyütt sem étkezhettek férjükkel. Még 1947-ben érvényben volt egy rendelet, mely szerint a marokkói nőknek deportálás terhe mellett tilos volt: 1. Mozikat látogatni, 2. A tengerparton, a bulvárokon, a nyilvános parkokban sétálni. 3. Férfiakat megszólítani vagy kíséretükben mutatkozni az utcán (a férjre és a közeli hozzátartozókra ez természetesen nem vonatkozott). 4. Dzselabíját viselni. !x Szeszesitalokat fogyasztani. V. Mohamed volt marokkói király (meghalt 1961. február 26-án) energikusan a nőié felszabadításának pártjára állott és saját lányait Is európai módon, teljesen szabadon neveltette. Ellenfelei például argumentként használták fel Lajla Ajsl hercegnő egy fényképét, amely a fiatal lányt fürdőruhában (I) ábrázolja. A marokkói nők azonban — a nehézségek ellenére Is — egyre nagyobb mértékben kapcsolódnak be férjük mellett a munkába a gazdasági és kulturális élet minden területén. Dolgoznak gyárakban, tanítanak az Iskolákban, sőt már nőt bíró Is van például Tangerben, a fiatalkorúak bíróságán. A városokban eltűnt a "fiaik, helyette megjelent a csuklyás dzselablja s ma mér egyre több az eurőal mödra öltözött nő. Noha a nőemanclpáció Igazán mérföldes léptekkel halad előre, a vidék még mindig eléggé elmaradt e téren. 1958-ban érvénybe lépett az ün. „Mudawwana“, vagyis a mohamedán családi jog. Marokkő egyelőre nem ment olyan messzire, mint Tunézia, ahol már eltörölték a többnejflséget, de fontos változásokat hozott a nő védelmére a házasságban és lényegesen korlátozta a többnejűséget. Az új törvény szerint a hajadont nem lehet az Illetékes hivatal előtt tett beleegyező nyilatkozata nélkül férjhezadnt (régen a vőlegény ős a menyasszony a házasságkötés előtt nem Is láthatta egymást), a házasságkötés alsó korhatára lányoknál 15, fiúknál 18 év. A mai marokkót nő nagy elánnal lépett a modern életbe. Letette a fátylat s az európai nő példá)a nyomán keresi az utat a teljes gazdasági és politikai függetlenség felé. Távol van ugyan még a teljes függetfenség elnyerésétől, de el akar érni mielőbb mindent, amiben országa a fejlődés útján elmaradt . —ta— Így Sínek az Alt Sxeddrat töri* tagjai Dádesxban
