A Hét 1962/1 (7. évfolyam, 1-25. szám)

1962-03-11 / 10. szám

Jtfl Trnka kétségtelenül egyike a legismertebb kulturális személyiségeknek a mai Csehszlovákiában. Nemzetközi szaktekintélyek egyhangúlag a bábfilm-alkotók élvonalába helyezik, mégpedig gyakorlatilag első e téren alkotott müve óta. A Trnka-filmek csodálatos világa elragadtatott dicséretet és elismerést váltott ki világszerte, s nem egy filmtörténész korszakalkotónak tartja Trnka fellépését a bábfilm történetében. Ezt az állítást azzal a ténnyel Indokolják, hogy egyes, a filmművészetre lényegében befolyást nem gyakorló kivételektől eltekintve Trnka első müvéig csak anekdotlzáló történeteket meglepő, ötletes trükköket várt a közönség a bábfilmektől, semmi többet tehát, mint igénytelen, könnyű, komikus dolgokat, ami elszórakoztatja a nézőket a moziban, a híradó és a játékfilm között.

Trnka kezdettől fogva másként fogja fel a bábfilm hivatását. »Egyáltalán nem az a célom — jelentette ki e sorok Írója előtt —, hogy egyszerűen csak valami mesét mondjak el a gyerekek és a felnőttek szórakoztatására.« Mindegyik műnek megvan tehát az eszméje, megalkotásuk indítéka mindig valami időszerű gondolat, amivel humánus módon hatni akar az emberi társadalomra. Ám ez önmagában még nehezen okozhatott volna olyan forradalmat a bábfilmművészetben, mint amilyent Trnkának tulajdonítanak. Az egész eddigi bábfilm-produkciót mégsem lehet egy kézlegyintéssel elintézni, mondván, hogy az teljesen nélkülöz minden eszmei tartalmat vagy célirányosságot, illetve hogy mondanivalójuk legtöbbször lényegtelen, felszínes, sokszor értéktelen vagy kétesértékű. A lényeg talán ugyanaz marad, de változik a mérték. Ugyanazt az eszmét ki lehet fejezni gyengébben vagy erőteljesebben. S Trnkának az a kivételes tehetsége, hogy egyszerű, mindennapi gondolatokat is nem mindennapi módon, végtelen költőlséggel tud közölni, ragadta ki éppen a bábfilmet korábbi jelentéktelenségéből. Ha meg akarnék találni szuggesztivitásának a kulcsát, analizálnunk kellene azokat az eszközöket, amelyekkel a poézia emóciókat vált ki bennünk. Jelen esetben ez a kulcs sem volna elegendő, mert Trnkánál a poézis nemcsak az ötlet szlnpadravitelében, de egyszersmind kisebb mértékben a darab művészi dlszletezésében, a bábok mozgatásában és

JlH Trnka érdemes művész, csehszlovák békedíjas febrnár 24-én tOltBtte be SO. életévét. A jubiláló művészt a kormány Munka Érdemrenddel tűntette ki

mindenek előtt a film tulajdonképpeni mondanivalójában is megnyilvánul. ,

A bábfilm Csehszlovákiában az államosított kinematográfia újszülöttje. Korábbi szerény kezdeteit nyugodtan figyelmen kívül hagyhatjuk, filmszínészt „faragni” a fabábbói nem könnyű feladat, s ha tapasztalatokkal nem rendelkező emberek próbálkoznak vele, úgy megnőnek a problémák, mint a mesebeli sárkány feje. A bábuk nem vágytak a filmszínész dicsőségére, de a Trnka körül kialakult alkotó csoport nem hagyta magát. Igaz, az egyszeregynél kezdték, de amikor első filmjükkel — a népmese! motívumokat feldolgozó Spalicsekkel — 1947-ben megjelentek a velencei filmfesztiválon, kiderült, hogy eljutottak az Integrálszámításig. A Spalicseket aranyéremmel tüntették ki. Az igazat megvallva, Trnka akkor még félig-meddlg laikusnak számított e téren. Sokéves tapasztalatai voltak ugyan a bábszínházzal; a filmmel azonban csak mint rajzfilmek szövegkönyv- Írója találkozott. De a kezdet kezdetétől tudta, mit akar elérni a bábfilmmel. S ezért gyermekcipő helyett mindjárt hétmérföldes csizmát adott a cseh bábfilmnek.

Ha fellapozzuk Trnka bábjátékos életrajzát, az első lapon egy fiúcskát látunk, aki kulisszákat rajzol kis színpada számárai bábokat formázott és saját kezűleg varrt jelmezeket, a mama varrógépe körül talált mindenféle maradékokból, hulladékanyegokból. S amikor ez a kis plzeni legényke kilenc éves volt, egy gyermekpályázaton első dijat nyert Paprikajancsi rajzával. Két évvel Skupa professzorral, a híres Spejbl és Hurvlnek színház megalkotójával történt első találkozása után, aki a gyermek pályázatot rendezte, Skupa professzornak felkeltették érdeklődését az első gimnazista Trnka komolyabb iskolai rajzai. Segítette, megszabott irányba terelte a fiú tehetségét és csakhamar meghívta színházához. Hoszszadalmas lenne az úgynevezett „Skupa - Trnka“ fejezet leírása; mikor egyszer maga Trnka foglalkozott vele, kijelentette: »Skupa tanított megérteni, hogy bábokkal minden érzelmet, benyomást és emberi szenvedélyt ki lehet fejezni; ez akkor olyan felfedezés és csoda volt a számomra, amit ma is igyekszem megérteni.«

Trnka további életpályáján vannak évek, amikor egyáltalán nem foglalkozott bábokkal. Az iparművészeti főiskola elvégzése után egyldeig kizárólag festészetnek, könyvek illusztrálásának szenteli magát, majd máskor csak a báboknak, s Így váltogatja szerelmeit még ma is.

Prága zajos belvárosától nem messze, egy csendes utcácskának egyik öreg, alacsony házacskáján „Trikóvá film" (TrükkJilm) feliratú szerény kis tábla az egyetlen külső Jele, hogy itt válnak valóra Trnka művészi elképzelései. Más filmműtermektől eltérően nem villannak fel figyelmeztető feliratok: Csend, forgatunk! A szereplőket, akik Itt a főszerepeket játsszák vagy statisztálnak, nem zavarja, nem idegesíti a zaj, sohasem fáradtak, sohasem indiszponáltak. Néha azonban úgy elhasználódnak, hogy nem lehet velük eljátszatni életük egyetlen szerepét, s a forgatás alatt ki kell cserélni őket más, hozzájuk „megszólalásig” hasonlító művésszel. A játékfilmek rendezői irigyelhetik Trnkátől apró szereplőinek ezt a kitűnő tulajdonságát. Mindenesetre aligha örülnének neki, ha élő színészeik ezt a tulajdonságot azon az áron szereznék meg, hogy arcuk mindig változatlan marad, egyetlen kifejezés lesz csak rajta. Trnka ezt a hátrányt is kiküszöbölte: Bizonyos lelki élet képét tudta varázsolni bábjainak arcára. Filmjeiben a báb mintha megszűnne báb lenni és belső, lelki élettel rendelkező

egyéniség lenne belőle. Karakterüket a figura, az arc, a Jelmezek művészi felfogása adja meg. Trnka bábjainak arckifejezése mindig egy kicsit meghatározatlan, s különböző megvilágítással kelti a mosoly vagy a harag kifejezésének illúzióját. A Trnkaféle bábfilm-típus bizonyos értelemben közeledik a játékfilmek alapelveihez, s Trnka bábjai versenyeznek az élő színészekkel. Sok példát hozhatnák fel erre. Vegyük például Neklannak a háború megindítása előtt elmondott monológját a Régi cseh mondák című filmben. A jelenet egy hatalmas gerendákból összerótt vár üres nagytermében játszódik. Az ingadozó, tanácstalan és hadvezéri kötelességeitől félő herceg ott igyekszik megbújni lelkiismeretfurdalásal elöl. Visszahátrál a falig, megáll, kiabál, aztán megint a szembeniévé sarokba botorkál, s mindenütt követi a szemrehányó hang, mely többszörös visszhang formájában hull újra meg újra az apró tragikusan összezsu-Figura a Szentlvénáji álomból