A Hét 1962/1 (7. évfolyam, 1-25. szám)
1962-03-04 / 9. szám
m Kinek 4$ «van Egy lány véleménye: Sem a tanítónak, 40 igaza* A szülő és tanító közötti /o viszony eredménye örömmel olvastam a Hét vitaindító cikkét. Megvallom Őszintén, mér régebben szerettem volna elbeszélgetni, Uletve olvasni olyan cikkeket, amelyeket szakértők, szülék és pedagógusok Írnak és vltébe szállnak egymással a különböző nevelési módszerek alkalmazáséról, a nevelési problémák megoldásáról. Az alábbiakban egy gyakorlati példát szeretnék megemlíteni, amelyet Ogyszólván az Iskola szolgáltat. Tíz éve tanítók. Harmadik mfikOdéal helyemen tOrtént az eset. Szeptember elsején, amikor az Iskolai évet megnyitottuk, egy apa Fórévról (alózó munkahelyem) azzal a kéréssel fordult hozzám, bogy Mait vegyem az osztályomba. — Tanító elvtársnO, elhoztam magához a Maimat, mert Bratislava elrontja Okét. Faragjon belOlflk embert. He kell, meg is verheti Okét. Nagyon szépen kéri. Elfogadteam flket.De megjegyeztem, hogy csodákat én se todok művelni. A botot ritkán használom, elOszOr szép szóval, de Inkább a szememmel fogok rájuk hatni. Ha nem megy Így sem, előszedem a tannlókónyvecskét. Megígértem, hogy embert faragok a két nebulóból. JOtt egy másik szülő Is, aki hasonlóan Járt el a fia ügyében. Őszintén megvallom, nehéz feladat elé állított ez a két szQló. A gyerekek magaviseleti Jegye: egyes, kettes és hármas volt akkor. 42 tanuló volt az osztályban, ebbOl 8 fló, a tObbl lány. Elhatároztam, hogy a lányok segítségével tOrBm be ezt a három szila) csikót. Nem volt kOnnyfi. A lányok Idevalósiak, a Műk autóbusszal utaznak. Csavargást lehetőség a Slovnaftnál, a Nagy-Dunánál, a Farkastorokban. Nem kezdték azonnal a csavargást. Belemelegedtek, megismerkedtek a gyerekekkel. Telt-műit az ldO, félév felé bátrabbak lettek és elmentek az elsO próbacsavargásra. Nem Járt sikerrel. Másnap a tanulókönyvben értesítettük a szilieket, hogy a gyerekek hiányoztak. A szülök a következe napon megjelentek ás megbeszéltük az ügyet. Közben azonban agy nagy baj türtént: a zzülók összevesztek, mindegyik a saját flét tartotta Jónak. Ojabb probléma: kezdjük a szülOket nevelni? így Is lett: a szülőket ées a gyerekeket egyszerre kellett nevelni. Ezeket békUeul, azokat javítani. Egy hét telt el — s újabb csavargás. A szüIOk újabb veszekedése. A harmadik csavargást kísérletnél külön látogatási füzetet vezettem be. Beírtam az érkezést, beírtam a távozást. Ez ugyan elég nagy megterhelés, nem az Írás, hanem a következetes ellenőrzés, de megtettem, Ígéretemet meg akartam tartani. Ellenőriztük az érkezést, a szülők pedig a távozást. Naponta aláírtam a füzetet én la, aláírták a szülök is. Egy volt a célunk: embert faragni a gyerekből. Az év végén a legidősebb négyesekkel maradt ki a hatodik osztályból, a másik tantárgyból megbukott, a harmadik négyessekkel lépett a hetedikbe. Nagyon bántott a tanulók viselkedése, rossz előmenetele. Sajnos, a kitűzött célnak csak kis részét végeztem el tíz hónap alatt. Nem mondhatnám, bogy éppen a szülők hibájából maradt ki a hatodikból a másik. Szellemileg csaknem halálos betegeket (nem elmebajosakra gondolok) kaptam. Egyet sikerült megmentenem. Az új Iskolaévet kemény elhatározással kezdtem: ebből az egybűl embert faragok (a többiből Íz, de ebből különösen, mert ez volt a legnehezebb eset.) A gyerek csavargóit, verekedett ... az Iskola réme lett Ismaradt barátjával együtt. A tantestület egyetlen gyermek szüleit sem látta annyiszor az Iskolában, — hetenként kétsserháromczor Is eljöttek ellenőrizni —, mint azét a fiúét. Különösen az anya volt nagyon sokszor. Könnyes szemmel panaszkodott Mára. Elmondta, hogy a fiú mlnistréns vasárnaponként. Együtt megy az egész család misére. Elgondolkodtam magamban: vallásos család és a Mű mégis ilyen rossz útra tért. Hol lehet Itt a hiba? Később megtudtam, hogy azért Járt mlnistrálnl, mert tetszett neki a szereplés a sok nép előtt. Föltünésl vtezketegségben szenvedett. Nem PrancLl Sándor felvétele sem a szülőnek! atyuA 'TUsrru , ****£J^űntÁ svcvrv t / * Tizenhat éves, képzettség fc «U.LgÄÄÄ Szüleim úgy neveltek, ahogy ft • U m bizony eléggé elkényeztettek. Eleinte szikéé j wan^ jobban elsőbb mhulent megtettek, hogy 1° »mk «-*<■»-, «. .■»í;£„£, l«kz a ^óRe hogy tokolétaet félbehagytam g] aminek ez lett o vege, s* mnsbocsii' f',5,0».»«» 'SHÍuíffI«. esti tanfolyamra, hogy bevégezzetn —tímk — elérheti.' »M« dályokfcel is találja Dunaszerdehely sz áhítat vitte oda, hanem a szülők parancsa és a feltűnési vágy- Ha neked ez kall, hát Jó. A te kedvedért rendezek egy színdarabot, gondoltam, de nem mondtam meg. Az év vége rohamosan közeledett, a gyerek a sok csavargás miatt rengeteget hiányzott, ezért két tantárgyból megbukott (esze éles volt, a hiányzás okozta bukását). Az évvégi mérlegnél hiányt állapítottam meg magamban: nem andtam Ígéretemet beváltani. Ez Így megy tovább? Nemi Még egy lehetőség: a Javítóvizsga. Rászántam az angnsztnsl hónapot. Még bárom kislány bukott meg Javítóvizsgára. Naponként bejártam az Iskolába előkészíteni őket. Sokat foglalkoztam velük. Megállapítottam, hogy a gyereknek nagyon Jó az emlékezőképessége. Biztos voltam a vizsga sikerében. A gyerek tndott. Egy kislány szintén átmznt a vizsgán, de kettő lemaradt. Örültem a sikernek. A következő Iskolai év ele|éo, pedig nekifogtam a színdarab betanításának. — Olvasó próba lesz, a fiúk Kimaradnak — Jelentettem ki az osztályban. EbbOl az osztályból mind a négy fiú szerepelni fog. A színdarab elme: Ottörőberátság. Tartalma, hogyan mentenek meg a pionírok egy tanulót a lemorzsolódástól. — Tanító néni, kérem, nekem haza kell mennem — jelentkezett az említett fiú. — Jól van, fiam, de a következőnél már Itt leszel. — A fiú lehajtotta a fejét és nem szólt semmit. Később tudtam meg, hogy ő nem akart szerepelni, Illetve a rendes társaságban Játszani, mert a rossz barátok lebeszélték. Ojabb harc, küzdelem az emberpalántáért. Szigorú voltam hozzá, de nem vertem meg. Kényszeritettem a játékra. Az eredmény? Ez a fiú az egyik legtehetségesebb színjátszó volt. Még a többi fiút Is 0 dirigálta, ha eltévasztetták a rendezői utasítást. Kineveztem segédrendezónek. Ez tetszett neki. A fiút megmentettem a színdarabbal. A tantestület nem Ismert rá. Erről az oldaláról persze nem Ismerte senki. Boldog voltam. Örömömet tetőzte még az is, hogy amikor a bemutatóra került a sor, én 38 fokos lázban otthon feküdtem és nélkülem, a főrendező nélkül mutatták be az elég igényes színdarabot. A szülők is nagyon sokat segítettek. A szülőket együtt neveltem a gyerekekkel. Havonként tartok szülői értekezletet. Az én osztályomban lévő gyermekek szülei az iskolát nagyon szeretik. Jó viszony van köztünk. Kellemes, Jó emlékeim lesznek ezekről a szülőkről és gyermekeikről, akik nemcsak a jóban, de a rosszban még Inkább mellettem álltak. Kötelességemnek tartottrm, hogy mindezt elmondjam, és egyben hálámat fejezzem ki a 8. b. tanulót szüleinek. WURSTER ILONA, Pozsonypüspökl