A Hét 1962/1 (7. évfolyam, 1-25. szám)

1962-03-04 / 9. szám

m Kinek 4$ «van Egy lány véleménye: Sem a tanítónak, 40 igaza* A szülő és tanító közötti /o viszony eredménye örömmel olvastam a Hét vitaindító cikkét. Megvallom Őszintén, mér régebben szerettem volna elbeszélgetni, Uletve olvasni olyan cikke­ket, amelyeket szakértők, szülék és pedagógusok Írnak és vltébe szállnak egymással a különböző nevelési módszerek alkalmazáséról, a nevelési problémák megoldásáról. Az alábbiakban egy gyakorlati példát szeretnék megemlíteni, amelyet Ogyszólván az Iskola szol­gáltat. Tíz éve tanítók. Harmadik mfikOdéal helyemen tOrtént az eset. Szeptember elsején, amikor az Iskolai évet megnyitottuk, egy apa Fórévról (alózó munkahelyem) azzal a kéréssel fordult hozzám, bogy Mait vegyem az osztályomba. — Tanító elvtársnO, elhoztam magához a Maimat, mert Bratislava elrontja Okét. Faragjon belOlflk embert. He kell, meg is verheti Okét. Nagyon szépen kéri. Elfogadteam flket.De megjegyeztem, hogy cso­dákat én se todok művelni. A botot ritkán használom, elOszOr szép szóval, de Inkább a szememmel fogok rájuk hatni. Ha nem megy Így sem, előszedem a tannlókónyvecskét. Megígértem, hogy embert faragok a két nebulóból. JOtt egy másik szülő Is, aki hasonlóan Járt el a fia ügyében. Őszintén megvallom, nehéz feladat elé állított ez a két szQló. A gyerekek magaviseleti Jegye: egyes, kettes és hármas volt akkor. 42 tanuló volt az osztályban, ebbOl 8 fló, a tObbl lány. Elhatároztam, hogy a lányok segítségével tOrBm be ezt a három szila) csikót. Nem volt kOnnyfi. A lányok Idevalósiak, a Műk autó­busszal utaznak. Csavargást lehetőség a Slovnaftnál, a Nagy-Dunánál, a Farkastorokban. Nem kezdték azonnal a csavargást. Belemelegedtek, megismerkedtek a gyerekekkel. Telt-műit az ldO, félév felé bátrabbak lettek és elmentek az elsO próbacsavargásra. Nem Járt sikerrel. Másnap a tanulókönyvben értesítettük a szilieket, hogy a gyerekek hiányoztak. A szülök a következe napon megjelentek ás megbe­széltük az ügyet. Közben azonban agy nagy baj türtént: a zzülók összevesztek, mindegyik a saját flét tartotta Jónak. Ojabb probléma: kezdjük a szülOket nevelni? így Is lett: a szülőket ées a gyerekeket egyszerre kellett nevelni. Ezeket békUeul, azokat javítani. Egy hét telt el — s újabb csavargás. A szüIOk újabb veszekedése. A har­madik csavargást kísérletnél külön látogatási füzetet vezettem be. Beírtam az érkezést, beírtam a távozást. Ez ugyan elég nagy meg­terhelés, nem az Írás, hanem a következetes ellenőrzés, de meg­tettem, Ígéretemet meg akartam tartani. Ellenőriztük az érkezést, a szülők pedig a távozást. Naponta aláírtam a füzetet én la, aláírták a szülök is. Egy volt a célunk: embert faragni a gyerekből. Az év végén a legidősebb négyesekkel maradt ki a hatodik osztály­ból, a másik tantárgyból megbukott, a harmadik négyessekkel lépett a hetedikbe. Nagyon bántott a tanulók viselkedése, rossz előmenetele. Sajnos, a kitűzött célnak csak kis részét végeztem el tíz hónap alatt. Nem mondhatnám, bogy éppen a szülők hibájából maradt ki a hato­dikból a másik. Szellemileg csaknem halálos betegeket (nem elme­bajosakra gondolok) kaptam. Egyet sikerült megmentenem. Az új Iskolaévet kemény elhatározással kezdtem: ebből az egybűl embert faragok (a többiből Íz, de ebből különösen, mert ez volt a legne­hezebb eset.) A gyerek csavargóit, verekedett ... az Iskola réme lett Ismaradt barátjával együtt. A tantestület egyetlen gyermek szüleit sem látta annyiszor az Iskolában, — hetenként kétsser­­háromczor Is eljöttek ellenőrizni —, mint azét a fiúét. Különösen az anya volt nagyon sokszor. Könnyes szemmel panaszkodott Mára. Elmondta, hogy a fiú mlnistréns vasárnaponként. Együtt megy az egész család misére. Elgondolkodtam magamban: vallásos család és a Mű mégis ilyen rossz útra tért. Hol lehet Itt a hiba? Később megtudtam, hogy azért Járt mlnistrálnl, mert tetszett neki a sze­replés a sok nép előtt. Föltünésl vtezketegségben szenvedett. Nem PrancLl Sándor felvétele sem a szülőnek! atyuA 'TUsrru , ****£­J^űntÁ svcvrv t / * Tizenhat éves, képzettség fc «U.LgÄÄÄ Szüleim úgy neveltek, ahogy ft • U m bizony eléggé elkényeztettek. Eleinte szikéé j wan^ jobban el­sőbb mhulent megtettek, hogy 1° »mk «-*<■»-, «. .■»í;£„£, l«kz a ^óRe hogy tokolétaet félbehagytam g] aminek ez lett o vege, s* mnsbocsii' f',5,0».»«» 'SHÍuíffI«. esti tanfolyamra, hogy bevégezzetn —tímk — elérheti.' »M« dályokfcel is találja Dunaszerdehely sz áhítat vitte oda, hanem a szülők parancsa és a feltűnési vágy- Ha neked ez kall, hát Jó. A te kedvedért rendezek egy színdarabot, gondoltam, de nem mondtam meg. Az év vége rohamosan közeledett, a gyerek a sok csavargás miatt rengeteget hiányzott, ezért két tantárgyból megbukott (esze éles volt, a hiányzás okozta bukását). Az évvégi mérlegnél hiányt álla­pítottam meg magamban: nem andtam Ígéretemet beváltani. Ez Így megy tovább? Nemi Még egy lehetőség: a Javítóvizsga. Rászántam az angnsztnsl hónapot. Még bárom kislány bukott meg Javítóvizsgára. Naponként bejártam az Iskolába előkészíteni őket. Sokat foglalkoz­tam velük. Megállapítottam, hogy a gyereknek nagyon Jó az emlé­kezőképessége. Biztos voltam a vizsga sikerében. A gyerek tndott. Egy kislány szintén átmznt a vizsgán, de kettő lemaradt. Örültem a sikernek. A következő Iskolai év ele|éo, pedig nekifogtam a szín­darab betanításának. — Olvasó próba lesz, a fiúk Kimaradnak — Jelentettem ki az osztályban. EbbOl az osztályból mind a négy fiú szerepelni fog. A színdarab elme: Ottörőberátság. Tartalma, hogyan mentenek meg a pionírok egy tanulót a lemorzsolódástól. — Tanító néni, kérem, nekem haza kell mennem — jelentkezett az említett fiú. — Jól van, fiam, de a következőnél már Itt leszel. — A fiú lehajtotta a fejét és nem szólt semmit. Később tudtam meg, hogy ő nem akart szerepelni, Illetve a rendes társaságban Játszani, mert a rossz barátok lebeszélték. Ojabb harc, küzdelem az ember­palántáért. Szigorú voltam hozzá, de nem vertem meg. Kénysze­­ritettem a játékra. Az eredmény? Ez a fiú az egyik legtehetségesebb színjátszó volt. Még a többi fiút Is 0 dirigálta, ha eltévasztetták a rendezői utasí­tást. Kineveztem segédrendezónek. Ez tetszett neki. A fiút megmen­tettem a színdarabbal. A tantestület nem Ismert rá. Erről az oldaláról persze nem Ismerte senki. Boldog voltam. Örömömet tetőzte még az is, hogy amikor a bemutatóra került a sor, én 38 fokos lázban otthon feküdtem és nélkülem, a főrendező nélkül mutatták be az elég igényes szín­darabot. A szülők is nagyon sokat segítettek. A szülőket együtt neveltem a gyerekekkel. Havonként tartok szülői értekezletet. Az én osztályomban lévő gyermekek szülei az iskolát nagyon szeretik. Jó viszony van köztünk. Kellemes, Jó emlékeim lesznek ezekről a szülőkről és gyermekeikről, akik nemcsak a jóban, de a rosszban még Inkább mellettem álltak. Kötelességemnek tartottrm, hogy mindezt elmondjam, és egyben hálámat fejezzem ki a 8. b. tanulót szüleinek. WURSTER ILONA, Pozsonypüspökl

Next

/
Thumbnails
Contents