A Hét 1962/1 (7. évfolyam, 1-25. szám)

1962-02-25 / 8. szám

Äo/owd «ot?ein6er

v DÁNOS MIKLÓS (Románia)

Hideg szelek fújtak. A Fekete-tenger fe- és nyírja a nádat. Csak úgy szórakozásból, lói is meg a Havasalföldről is. Kavarták, Meg hogy bebizonyítsa erejét, és hogy nem táncoltatták a vizet. A jeges áramlatok minden a gép . . . Iszmálcsuk fedélzetmesbefurakodtak a gátak közé, felborzolták tér, amolyan hajófelelős az igazi felelős a védett csatornák tiiknét s keresztülvere- mellett. De ő itt az úr. Rang nélkül is kedték magukat a náderdőn. A fűzfák rangja van. A delta adta: itt született ő is, csupasz ágai mestermívű csipkéket rajzol- a nagyapja is, a lánya is. Csakhogy Antak a láthatár aljára.

Iszmálcsuk felnézett az égre.

— Ez már az

— Az — felelte lánya: Annácska.

— Pedig nincs még tél szaga pa orrával furcsán fintorított

nácska hamar elkerült innen. Előbb a tulceai iskolába, aztán egy másik iskolába. Több akart lenni az apjánál. És most azt állítja az öregről, hogy maradi. De nem s tóm- akárhogy fejezte ki ezt sem, hanem idegen szóval. Hogy is mondta? „Konzervatív".

— Holnap havat hoz — szólt csendesen Lehet, de a deltához kevesen értenek úgy, a lány. Annácska magas volt, és most töl- mint ő.

tötte be tizenkilencedik évét.

Várták a fagyot. Örültek a szélnek. Tegnapelőtt éjjel megráncosodott a Du-Most is a többiek várják a fagyot. Az öreg érzi, hogy még nem jön. De ő is ígérgeti, hogy ne keserítse a fiatalokat.

na-delta Szentgyörgy csatornáján a víz. Holnap kimegy a sarlóval, méghozzá a Azt hitték, lehúzódik idáig a fagy. Meg- Pelikánok fordulójához. Annácska parcelenyhült az idő, s délre Szulina fölött elő- Iájához, és elkezdi az aratást. El ő! Igaz,

bújt a fátyolt hordó nap.

a gép tizenötször olyan gyorsan arat,

Podinán leálltak az indulásra kész gé- mint az ember, de a negyedholdat két nap pék. Itt, ezen a szűk szakaszon, amíg meg alatt ő is megcsinálja. Annyival kevesebb

nem fagy a víz, nem lehet géppel aratni. Esetleg kézzel. De nem éri meg. Alattomos a mocsár, nem tűrt a masinát. Pedig

marad Annácskának. Meg azért is, hogy bebizonyítsa ...

Éjfélkor elvonult a szél Ráment a tena nádtól már lehetne kezdeni. Pándrea, a gerre. Magával vitte a felhőket meg a hibiológus megadta a jelt. Azt mondta:

„A Pelikánok fordulójánál indulhatnak a gépek". Annácska dolgozott ezen a nehéz terepen. Jól ismeri, három éve lesz most a télen, hogy aratógép-kezelő.

Három és fél méterre nőtt a nád. Lehullt a levele, kiszikkadt a szára. Gépnek való.

Pándrea azt mondta Annácskának: „Harminc százalék alatt van". Már mint a nád nedvességtartalma. Mert Pándrea tudja.

A leg- és legjobban tudja ezen a vidéken.

A fiú nyurgára nőtt, mint a deltái nád, de szemüveget hord, és huszonötéves létére amolyan gyermekforma arca van. Nem nagyon hiszik, hogy régóta dolgozik a deltában. Pedig akkor is itt lakott, amikor a vad szépségen és a malárián kívül semmi sem volt ezen a vidéken. Rettenetesen jól ért a furcsa madarak járásához, a víz életéhez, és a mély áramlatokhoz, a halak vándorlásához meg a nád leikéhez. Mert ő azt állítja, lelke van a nádnak.

Az utóbbi napokban meg: it sokat forgolódott errefelé. Annácska tudta, miért. Az apja is. A nádas látta őket Nagyra nőnek itt a vágyak, mint a lángok a deltái szélben. Van, ami táplálja.

Fújt a jeges szél. Délután mintha még zordabbra fordult volna az idő. Szürke volt a mocsárvilág. A traktorosok és nádaratók új hajójának testét cibálta. Az Aero 45 egészségügyi gép sem szállt fel, és a postát hozó helikopter sem.

Védett helyen horgony zott Iszmálcsukék yege( Hajnalban csillagok is kibújtak. ír?

Z *am m nco,„M

elvesztették erejüket, megkoptak, kijakultak, mint az öregek.

Pandrea azzal kérkedett, hogy ez az ö kedve szerinti idő. Neki most nem kell nap, fény és meleg. Mármint a nádaratás kezdetétől az utolsó vontató konvoj behajózásáig. Annácska kinevette. Es nem hitt neki.

Reggel Annácska kifeküdt a felső fedélzetre, egy nyugágyba napozni. A nádaratók szidták a bolond novembert.

Pandrea nem volt sehol. De a kajütablakon keresztül mégis látta Annácskát; amikor felkelt. Minden szem utána fordult. Mert volt ennek a lánynak a járásában, mozdulatában valami, ami erősen kiingerelte a férfiből a kíváncsiságot. Meg a oá gyat. Pandrea szerette volna, ha Annácska nem volna ilyen. Azaz csak az ő számára volna ilyen.

Délben, hogy a nap erősen sütött és Pandrea el akart tűnni a közelből, azt javasolta Annácskának, hogy menjenek sétálni. „Nézzük meg apát, lement kampányt kezdeni a Pelikánok fordulójához" — válaszolta a lány

Jó volt az ürügy Jó volt a nádasba menni. Annácska szinte futott azzal az ingerlő járásával. A fordulótól végig lehetett látni a náderdőt. A napnak mediterrán ragyogása volt. A víznek, a nádasnak és az idetelepedett civilizációnak ez a furcsa világa lustán, de egy kis nyugtalansággal nyújtózkodott a tavaszt idéző

a klubban jókedvűen nevettek. Jön a hideg! Nem lehetett sem rendesen ülni, sem egy helyben megállni. Hullámzott a víz, dobálta a hajót. S ők, mint a részegek dülöngéltek, hetvenkedtek. Itt laktak a traktorosok, gépészek, nádaratók meg Pandrea,

nyesebbek megfürödtek a podinai csatornában, a nádas meg a szulinai ág között.

Pandrea már hatkor felzörgetle telefonon a tulceai meteorológiai állomást. Nem felelt senki. Hátha Galac? Almos hang

a biológus. Neki Maliukón is volt szobája. i t-íJlTDe Annácska jobban vonzotta a maliuki Jelentkezett. „Szép idő, meleg földközikényelemnél. Morgott is az öreg Iszmálcsuk De azért imponált neki. Csak nem

mutatta. Húsz évig volt halász •és tizentengeri áramlat.‘

Pandrea lecsapta a kagylót. Leginkább elment volna innen. Hogy ne lássa a nahát esztendeig tengerész. Azzal büszkéiké- P°t’ a felhőtlen eget, az emberek vádló dett, hogy ő aratta itt az első nádat 1925 tekintetét. Mert persze ő a hibás a szép telén valami kísérletező külföldi uraknak, időért is. „Ez a kampány is jól kezdő- Azt mondták, papírt készítenek belőle. De dik...”

ekkor minden abbamaradt. Nem úgy, •mint Felkelt a novemberi nap. Tavaszi memos! a brailai gyár. Ezer tonna számra részséggel, nyári fénnyel, őszi ragyogással, dolgozza fel a nádat. Tegnap még olyan volt a táj, mintha a

Furcsa sarlóféle szerszámja van az öreg- Fekete-tenger fövényének szürke homokjánek. Ha elunja magát, veszi a régi sarlót val hintettek volna be mindent. A színek

MARTH GYÖRGY rajza

napban. Honnan ez a szédítő ragyogás, ebben a bolond novemberben? Honnan a simogató meleg szelek?

Felröppentek a szélesszárnyú deltái madarak. Eles vonalú árnyékuk játékos szökelléssel futott a vízen. A tenger felé tartó hajók füstje egyenesen szállt a magasba. „Nem jó ez az idő semmire" — morogta a fiú, és mélyre szívta erős cigarettáját. De az idő nem törődött vele. Sütött a nap tengerparti fénnyel és Urai lágysággal.

Pandreanak szomorkodni kellett volna. De a lány mellett nem tudott szomorkodni semmiért. És mérgelődni is kellett volna, veszekedni és morogni: Ruszka két nap óta arat... Sontea az ötszázadik tonnánál tart. Szulina is megkezdte tegnap reggel. Ök meg... No, persze itt is megkezdte Iszmálcsuk Arat reggel óta. Derékig vízben. Egyedül a nádas közepén.

14