A Hét 1962/1 (7. évfolyam, 1-25. szám)
1962-02-25 / 8. szám
A szövetkezeti munkaiskola aj-? taja kitárult. Az emberek kirajzottak, akár a méhek a kaptárból. Kisebb-nagyobb csoportokba verődtek, majd útnak indultak. Szekeres An.al is fejébe nyomta kucsmáját és ballagott hazafelé. — Anti bá, álljon meg egy pillanatra. Visszafordult. A barnapiros képű Szeredi Jancsi, a traktoros iramodott utána. — Anti bátyám, nagy kérésem lenne. Szombaton vendégül látjuk a járási kultúrbrigádot. A fogcsikorgató hidegben bizonyára jólesne nekik, h.. forralt borral fogadnánk őket. Csak hát baj van a kréta, jobban mondva a kassza körül. Az ifjúsági szervezet a napokban vásárolt asztalitenisz felszerelést. Mindenki azt mondja, hogy Anti bá’ borának nincs párja a faluban. Ha fel tudna ajánlani belőle... Szekeres megpödörte a bajuszát. Láthatóan jól esett neki a dicséret. — Édes öcsém, rossz helyre fordultál. Adnék, hogyne adnék, csak hát tudod, a pincekulcs... Oldalbordám félti, mint a szemevilágát. Ünnepen, ha kerül az asztalra egy-egy fiaskóval. Máskor a vendéglői vinkóra fanyalodom magam is. — Akkor ne haragudjék a zavarásért. — Sajnálom, öcsém, sajnálom, Mulatós ember voltam világéletemben, csakhát... Jóéjszakát — és indult hazafelé. Nem is volna rossz vagy két deci — morfondírozott útközben. Töprengett egy sort és a vendéglő felé irányította lépteit. A földszintes épület előtt néhányan a buszra várakoztak. Egy magas, szikár férfi kivált közülük. — Anti! — Péter! Hová írjuk fel, hogy egyszer elkerültél hozzánk. És elkerülnéd kenyeres pajtásodat? — A sógoromnál jártam. — Majd elmondod odabent— vágott szavába Szekeres — egy pohár bor mellett kibeszélgetjük magunkat. — Hajt az idő, minden parcben jöhet a busz. — Mégy a későbbi járattal. — Ismered az asszonyt, égzengés lesz a vége. . . — A nemjóját, mégiscsak mi viseljük a nadrágot, vagy mi a fene. — Hajaj, törődnek is azzál a fehérszentélyek. Végül mégiscsak benyitottak a tágas ivóba. Ki viseli a — Ferikém, egy üveg fehéret — rendelkezett Szekeres. — Nem lesz az sok, Anti? — Rá se hederints. Szép pénz ütötte a markpmat az évzáró közgyűlésen. Lapul a bukszámban asszonyszem nem látta bankó. Nem úgy, mint annak idején, amikor kubikos talicskával jártuk az országot, emlékszel? Szó szót követett. Ízlett a könnyű fehér bor. Az első üvegnek hamarosan kitekerték a nyakát. A másodiknál már a torkukat hangolták. A söntésben Kovács Jani CSISZ titkár, aki Szeredi Jancsival tért be egy pohár sörre, halkan megjegyezte. — Juliska néném is virágos hangulatban látja viszont az urát. Ismerem Anti bá természetét, ma kirúg a hámból, mégpedig derekasan. Mintha csak szavait akarná igazolni, Szekeres fátyolozott basszusa betyárnótát próbálgatott. — Mit mondtam? Fogadjunk, hogy nótaszóval megy haza. A traktoros összeráncolta homlokát. Szeget ütött a fejébe valami. — Még a halottak is felrezzenek sírjukban — folytatta Jani — ha a temető mellett teli torokból fújja kedves nótáját: Ki tanyája ez a nyárfás... — Nagyszerű ötletem támadt — csapott barátja vállára a traktoros —, fizetünk. — Nem értem... — Majd künn elmagyarázom. Indíts. A két poharazó cimbora csapról, papról, asszonyról, mindenről megfeledkezett. Péter az autóbusz Is lekéste volna, ha a csapos nem figyelmezteti. nadrágot? Anti bá kucsmáját legényesen bal szemére vágta, és a kihalt faluban zúgott-; zengett a nóta: Ki tanyája ez a nyárfás... Egészen hazáig. A pitvarban aztán Julis néne tette rá, de úgy, hogy kisebb fajta mennydörgésnek sem vált volna szégyenére. Füstölgőn irgalmatlanul, ám az öreg elszalasztotté füle mellett a paprikás szavakat és megváltó álomba menekült. Másnap szürkület előtt kelt, érezte, ma jön az igazi nemulass, a tegnap böjtje. Elmenekült a feketeleves elől. Ette is a méreg Julis nénét, mikor felébredt, és férjeurának bottal üthette a nyomát. Morcosán tett-vett a tyúkól körül. — Pálinkás jóreggelt! — köszöntött rá egy kemény férfihang. Összerezzent. A traktoros. — Kerüljön beljebb — tessékelte tovább. Szeredi vészjósló arccal taszajtotta be maga mögött az ajtót. Julis nénén erőt vett a nyugtalanság. — Mi járatban van, csak nem valami rossz hír hozta ide? — Hát nem éppen kellemes. — Tán csak nem az emberem akasztott tengelyt valakivel? Képes rá, ha ka-: patos. — Ö bizony, a törvénnyel. — Nyissa már ki a száját, az isten szerelmére, tán harapófogóval húzzam ki magából a szavakat? — Beidézték a nemzeti bizottságra — a traktoros külön-külön megnyomta a szavakat — csendháborításért. — Meglobogtatott égj pecsétes papirost: — Itt az írás. Folytatás a 10. oldalon Andrásy Tibor: Részlet az „Épül a Duslo” című ciklusból----------------------------------------------► ★ Február A csüggedt ember végre felneszeit, — szomorú volt még, s a feje kókadt, de tekintetét felemelte már, s figyelte a szálló lobogókat. Míg kémlelte a közelgő jövőt, mit bús ködökből kiragyogni látott, a nyíló föld már sírva megölelte a kitárt-karú, anyás szabadságot. VERES JÁNOS 9
