A Hét 1962/1 (7. évfolyam, 1-25. szám)
1962-02-25 / 8. szám
Kocsi rúdon keresztül, előre a győzelem felé Petrmlchl, a kocsis, elsőnek lépett be a szövetkezet lóistállóiába. A toronyóra épp nyolcat ütött. A kocsis még álmosan Hanzához, á herélthez és Betkához, a kancához lépett, megigazította felükön a kötőféket és kivezette őket az udvarra. Megszokott mozdulatokkal. szinte gépiesen fölszer számozta a két lovat. Amikor azonban a szíjakat a kocsmádhoz próbálta erősíteni — a fenébe is, mi történt itt? — kiderült, hogy a rád törött. Petrmichl, a kocsis, nem sokat törte ezen a feléi Átnyúlt Pavlát kocsi: szekeréhez, kivette annak a rúdját, a maga törött jószágát pedig odarakta a helyére Azután kivitte a trágyát a mezőre. Terhével még a Krisztus keresztig sem ért, amikor belépett az istállóba Pavlát, a másik kocsis. A szeme kicsire zsugorodott az álmosságtól, amikor kivezette a két lovát, Vaseket és Mindát az istállóból, gyakorlott mozdulatokkal felkantározta őket, ahogy már Ifjúkora óta megszokta. Amikor azonban a szíját a kocsirúdhoz próbálta erősíteni, észrevette, hogy a rúd törött. Hirtelen elmúlt az álmossága. Valami hiba lehetett itt a kréta körül. A rúd két darabban hevert a földön. Pavlát kocsis egy szempillantás alatt kicserélte a rudat egy jóval, amit Havranek kocsis meltette álló szekeréből húzott elő. Fuvarjával a templomnál lehetett, amikor Havranek az Istállóba lépett. Kitűnő hangulatban volt, remekül aludt, még fütyül' is jókedvében. Kivezette Fuxot és Zandát az Istállóból, gyorsan és figyelmesen felkantározta a lovakat. Amikor azonban a szíjat a kocsirúdhoz próbálta erősíteni, abbahagyta a fütyülést, sőt a mosoly is az arcára fogyott, jobbra nézett, balra sandított, és minden teketória nélkül levette Navratil szekeréről a jó rudat Még el se érkezett a községi legelőre, amikor belépett az udvarra Navratil. A jászolról lekötötte Petiket és Lezut és kezdte fölkantározni őket. Amikor azonban a rúdhoz ért, olyan hangos káromkodás csúszott ki a torkán, hogy zavartan nézett körül. Múltán azonban ő volt az utolsó és most már csakugyan nem állott több szekér az udvaron, ahonnan ép rudat lehetett volna cserélni, Navratil dühösen megvonta a vállát és a lovakat visszavezette az Istállóba. Másnap Petrmichl, mint rendesen, nyolc órakor érkezett be az istállóba, de a szekerek már mind elmentek. Csak egy szekér maradt az udvaron. Persze — törött volt a rúdja. — Csirkefogók! — szitkozódott magában Petrmichl — de várjatok csak, majd megmutatom én nektek! Káromkodva hazaindult és másnap reggel már hét órakor bement az udvarra. Ö volt az első. Fél nyolckor a dühös Pavlát hazament, szekere a törött rúddal ott állott a néptelen udvaron. — Majd éppen miattatok fogok lemondani kétnapi munkaegységemről! Holnap megmutatom én nektek! Fenyegetését beváltotta. Hét órakor Havranek magányos szomorúságban állott az udvaron, nézte a szekeret a törött rúddal, amely gúnyosan fintorgott feléje a reggeli ködben. Felemelte öklét és gúnyos szitkokat szórt a falu felé. Most pedig fejezzük be a történetet. Nem sok idő múlva a kocsisok már hat őrá előtt az istállóban voltak, hat órakor a szekerek ott álltak a leejtő mellett s még a szövetkezet elnökét is felköltölték. Az elnök ezt gondolta, magában: — Nézzen oda az ember! Hogy mennyire bevált nálunk a szocialista munkaversenyi P. KETTNF.R Ilillllillllllllilllllllllllllillllllllllllllllllllllllllll Ki viseli a nadrágot? Folytatás a 9. oldalról Julis néne szeme előtt minden elhomályosodott. Világéleiében irtózott a pecsétes papíroktól. Egyszer még, a régi időkben, szervezkedtek a kubikusok. Akkor Szekeres Antalt is hivatták a jegyzőségre, ahol már várták a csendőrök... Azt a napot nem tudja eltelettem. Igaz, azóta nagyot fordult a világ. A helyi nemzeti bizottság elnöke szegről-végről rokon, de az ördög tudja. .. A pernahajder Anti vénségére koccan össze a törvénnyel. Ennél a gondolatnál elrestellte magát Ha kapott volna otthon italt, nem istentelenkedik a csárdába Minek is dugdossa azt az átkozott pincekulcsot. De hál megboldogult édesanyja arra tanította, komisz portéka a férfi, strázsálni kell, az ital elveszi az eszét. — Akkor én mennék — törte meg a hosszé csendet a traktoros. — Várion édes fiam — kapaszkodott karjába_ a íéne Törte a fejét, hogyan mászhatna ki a csávából. Emlékezett, hajdanában. aki ügves-bajos dolgát el akarta intézni, a ieevzőnél szatyorral sompolygott be hozzá a kertek alatt. Azó !a sok víz lefolyt a Dunán, de... — Nem lehetne elsimítani a dolgot? — Mire gondol, Julis néne? — Suttyomban — gyűrködte szemlésütve köténye szegélyét — rászánnék egy demizson bort, csak ne szégyenítsék meg az emberemet. A traktoros megköszörülte a torkát. — Megpróbálhatom. — Az isten is megáldja, édes fiam, ha kisegít a szerencsétlenségből, — jött meg a hangja Julis nénének. — Nem látják többé az emberemet csárdában, ha kilábalunk ebből a bajból. Isten látja a lei kémét, nem fukarságból zártam el a bort, hanem boldogult anyám intelmére. Úgy gazdálkodj, lányom, mondogatta, jusson is, maradjon is, ki tudja, mit hoz a holnap. Rég ez járta. — Amit lehet, megteszek — tért ki a szóáradat elől a traktoros. — Szombat délután küldje hozzánk Anti bát a demizsonnal. A többit hagyja rám. Viszontlátásra. A harmadik háznál Kovács Jani toppant a traktoros elé. — Mit végeztél? — Úgy ment. mint a karikacsapás. Julis néne magától kirukkolt a borral Ha nem csal az emberismeretem, Anti bá is hátat fordt'd.-'* <> kocsmának Az idézés megtette a hatását. — Hamisítottad? — Ügy ismersz? Idézés volt az, hivatalos, csakhogy polgári légoltalmi tanfolyamra. ... Szombat este megtelt a kultúrbáz, Az első sorban Julis néne fészkelődön. Csak akkor nyugodott meg, amikor feltűnt a traktoros tagbaszakadt alakja Melléje óvakodott és megrántotta kabátja csücskét. — Elintézte? — kérdezte suttogva. — Nyugodtan alhat. Julis néném. — Aranyos ember maga, fiam — hálálkodott a néne. — holnap délután nézzenek be hozzánk a menyecskével. Olyan bort kanyarítok az asztalra, amilyent nem mérnek a vendéglőben. A traktoros Anti bá mellé telepedett le. Csavaros eszű gyerek — állapította meg csak úgy magában az öreg. túljárt Julis eszén ízlett a ^or a színészeknek. Mikor a fény kialud. még valami az eszébe futott A traktoros füléhez hajolt. — Hallja, öcsém, megvan az a pecsétes írás ? — Miért kérdi. Anti bátyám? — Hát csak azért, öcsém hogv iól dugja el- Úgy lehet, szükségünk lesz rá. Ha az, asszony netalán ’megint elfeledkeznék róla, ki viseli a nadrágot. És csinkosan rákacsintott MARTON JÓZSEF 10
