A Hét 1962/1 (7. évfolyam, 1-25. szám)

1962-02-18 / 7. szám

uomon raivaKoan íelu- és vfirosszépltésl akcióban részt vett Csemadok szervezetek munkáiét. Alábbi cikksorozatunkban beszámolunk a ver­senyben szép eredményeket elért szer­vezetekről. A csucsomi „templom“ 1962. Január 27. Délután Bt éra. Csú­csomban Járunk. Tfibb mint asásBtran házat •rámolunk meg. Nem nagy a falu, lakéi sem tesznek ki többet hétszáznál. Foglalko­zás szerint elsősorban bányászok, aztán földmérések és Iparosok. Kozsnyébánya ad­ja a munkát, a vasérc klbányászáss az élet értelmét. De nem krónikái Írni jöt­ténk ml Ide. Azért vezetett erre az utunk, hogy Írjunk néhány sort a falu kézepén emelkedő hatalmas kultérházrél, amely már tété alatt áll. Mit mondjunk róla? Ho­gyan érzékeltessék nagyságát? Alkonyodlk, kOrOs-kOréi világit a hétakaré, a dombról kacagó gyerekek ereszkednek le zzánkón, sütésen. Néhány ember a kultárház elótt beszélget. Ok mondják, hogy az épéleten harmincöt ablak a a helyiségekben negy­venkét ajtó van. Mint egy kiaebbforma kastély. A tegnaphoz hasonlítják a Jelent, és szívből nevetnek. Kell a fiataloknak! — Mert Csúcsomban van vagy huszonhat lány ér -vagy negyven flé, akik össze akarnak Jönni valahol. B* az Idősebbek, a házasok sem akarnak örökké otthon élni mnnka után. Aztán hol jöjjenek Ossza? Akármilyen helyiség az igényeknek már nem felel meg. Modern kultérházra van székség. Olyanra, amelyben színház- és mozlterera van, va­lamint erkély, öltöző, társalgó, biliárd-, sakk- és televíziós terem stb. A csucsomi kultérház ilyen. 1950 tavaszán kezdték építeni a „Z“ akció keretében. Akkor azon­ban csak az alapot rakták le. A tulajdon­képpeni építés 1961. március 12-én kezdő­dött A Csemadok kezdeményezésére n helyi pártszervezet és a HNB vezetősége naponta nyolc munkaerőt biztasitott az építkezésre. OndreJ Márton állandő kőméves mellett a falu minden kőmévese kivette részét a brigá dmánkából. Sa a közOs Összefogás gyémölcse a hatalmas ház. Harmincöt ablak és negyvenkét ajtói Mint egy kisebbforma kastély! — ójságolták nevetve, bészkén a hidegben párát föstölgő emberek. Elnézzék az épéletet és gondolkozunk. Kulturális for­radalom 7 Nagy Konstantin után a keresz­tények hatalmas templomokat emeltek. A mi templomaink: esek a nagy mévelődési otthonok falvaink közepén! Arra hivatottak, hogy neveljék ifjúságunkat, dolgozóinkat a szocializmus, a munka és a kultúra szere­tőiére! ... Íme, Itt áll már totó alatt Csú­csomban Is a huszadik század temploma. Még nem teljesen kész, még sok munkát kíván, de a tenniakarásban nincs hiba. Kik vettek részt az építésben? Két család kivételével mindenki. Neveket halinak: Haj­dú József, Molnár György, özv. Szőlős Er­zsébet, Aleza János, Gyonos Lajos ás Szőlős olvtérs, a Csemadok Járási titkára.,, Be­szédesek ez emberek és közlékenyek. Mon­danak valamit és helyesbítőnek. Eszerint a helyi pártszervezet nevében Ember Be­nedek bízta rá az építkezés vezetését és a brigádosok biztosítását Kerekes Józsefre. Ismét egy név! Ki az a Kerekes? Bányász. Húsz évig dolgozott a föld gyomrában. Ma mér nyugdíjas. Zoltán fie húsz éves s a brnól Katonai Akadémia másodéves hallga­tója. Kató lánya jövőre érettségizik, fele­sége e JNB szervezési osztályának dolgo­zója. Felkeresem őket. A konyhában ég a villany. Kerekezné Mlhálltk Ordasak kézött, lánya pedig Jókai Brdély aranykora címé regényét olvassa. Kerekes újságban lapoz­gat. Tőle tudjuk mag, hogy a kultérház építéséhez a Csemadok osucsoml helyi szer­vezete toborozta legerősebben a brigádoso­­kat. Tőle, a bányásztól, aki arra serkent, mozgósít szóval és személyes példamutatás­sal, begy a csucsomlak is mielőbb felépít­sék, és berendezzék „templomukat*! KACS JÓZSEF emrégtben az egyik vicclapban a kö­vetkező karikatúrát láttam: reggel a falu­ban. öreg anyókák és apókák, vállukon kapával a habárba sietnek. A fiatalok a közeli autóbuszmegállóhoz igyekeznek, hogy a városba menfenek — dolgozni. Ez a karikatúra futott az eszembe, mikor a tornai Egységes FOldmüvesszövetkezet elnökével, Rafchel Jánossal beszélget­tem. A szövetkezet ötvenhat tagfa közül 6 a legfiatalabb — harminckilenc éves. A tagok átlagos élet­kora hatvanhárom év. A vezetőségnek nincs panasza az Idős ta­gok ellen, Igazán de­rekasan dolgoznak, de hatvanöt, vagy hetvenéves emberektől mégsem lehet olyan munkateljesítményt várni, mint a húszévesektől. Bartók Feri bácsi most Is megrakok két szekeret szalmával. Nyáron meg a kertészetben szeretnék dol­gozni. Hol vanak hát a tornai fiatalok? Vala­mennyien a városban keresnek munkát. — Talán kevés a keresett lehetőség a szövetkezetben? — kérdezem Bartók Fért bácsit, a legidősebb szövetkezett tagot. — Dehogyis — feleli Feri bácsi — sehol sem keres többet, mint Itthon. A szövetkezet vezetősége a tél folya­mán iskolázást tart a tagoknak. A nagy érdeklődést mi sem bizonyltja jobban, mint az, hogy az ötvenhat tag közül har­minc látogatja rendszeresen. — Kötelezővé tették? — kérdem Ju­hász elvtárstól, az Iskola vezetőjétől. — Feri bácsi hány éves? — Bn? Lassan már hetvenhét leszek. Most már nem bírok sokat dolgozni, be­teg voltam, az orvos a dohányzást is eltiltotta — mondja Fért bácsi hamiská­san mosolyogva, cigarettával a szájában. — Hát akkor? — Az ember ne is cigarettázzon? Nem akarok én egész nap otthon ülni, még — Nem, senkit sem kényszerítettünk. Érdekli az embereket, hát jönnek. Néha egész komoly viták folynak szombat es­ténk int, mikor összegyűlnek. A hetvenhét éves Feri bácsi ts eljá­­rogat az Iskolázásra. Bizony, munkaszere­tetei tanulhatnának tőle a tornai ftatalok! K. Cs. Beszélgetés a szövetkezet Irodájában

Next

/
Thumbnails
Contents