A Hét 1962/1 (7. évfolyam, 1-25. szám)
1962-01-07 / 1. szám
A másfél esztendő előtt porondra lépő „RIJEN" („OKTOBER") alkotó kollektíva tagjai képeikkel és plasztikáikkal bizony nem jelentkeztek vtlágraszóló ujjal, s nem ts kezdtek új fejezetet a csehszlovák képzőművészet történetében. Ám célkitűzéseik, jelszavaik és az első kiállításukon fellelhető törekvések, no és nem utolsó sorban tehetségük alapján a kritikusok és teoretikusok mégis arra gondoltak, hogy éppen a, „Rijen” tagjainak művészt fejlődése hozhatja majd létre az olyan — Ideológiailag és művészileg magas színvonalú alkotásokat, amelyek a szocialista realizmus elméleti tételeit igazolhatják s ezeknek gyakorlati megvalósítását jelenthetik. A prágai Mánesben megrendezett jelenlegi kiállítás azonban egyelőre nem váltotta be az alkotókollektívába tömörült művészek képességeihez fűzött reményeket. Bár a kiállított müvek színvonala nagyjában elért a jó átlagot és a kiállítók ezúttal ts azt állítják magukról, hogy napjaink nagyságát Igyekeznek alkotásaikban visszatükrözni, jelenábrázolásuknak adekvát művészt ktfejezésmódla jószándékaik mögött meglehetősen elmaradt. Ez a kritikai megállapítás természetesen nem jelent elmarasztalást, mert éppen a kiállítás anyaga mutatja, hogy mennyire harcos és progresszív művészekről van szó, akik Daumlert, Courbetet vallják elődeiknek. Es a „Rijen” tagjai, amikor tárlatukon helyt adtak néhány — a nemzetközi absztrakctonaltzmus irányzataival szemben álló, kapitalista országokban élő képzőművésznek, mint az olasz Andrea Sarto, a görög Leonl-Ján Kullch: Parasztasszony (bronz) das Chrtstakts, a mexikói Cabtú Guzmán Gerardo és mások, akkor éppen a proletár nemzetköziség eszméjét dokumentálják a képzőművészetbenI Éppen ezért kell hangsúlyoznom, hogy nem is az őszinteség és a jószándék avagy tehetség kétségbevonásáról van szó, mivel majd minden kiállított alkotáson, festményen, rajzon és plasztikán egyaránt rajta van a tehetség névjegye és a művészi keresések láza. Ebben az esetben a fogyatékosságok a kiállítók jónéhányánál a körülöttünk levő világ felületes és konvencionális meglátásában mutatkozik meg. Ezeket a hibákat főleg Oldflch Oplt rutinosan, de dokumentumszerűen megfestett sportképeiben, valamint M. Balcar „Farsangi maskarát”-ban és Zárubecky meg Bejőek lélektelen plasztikáiban (így az utóbbinak elsikerült Ftdel Castro mellszobrában) lelhetjük fel. Nagyon érdekes, ám nem minden hibától mentes az igen tehetséges Karel Souóek „Modern város” című olaj-sorozata. Ez a ciklus az esti nagyváros utcáinak, boltjainak és kávéházainak légkörét varázsolja elénk nagy színbravúrral. Kár azonban, hogy a művész a hangsúlyt csupán a képek koloritjára helyezte. Elbájolók a művész Aesopus meséihez készített, lírai hévvel megrajzolt illusztrációi. Itt Souőek sokkal komolyabban fogta fel feladatát és jobban el ts mélyült, mint a „Modern város” ciklusánál. Egészen kiválóak a nemrégiben elhunyt fifí Horník portrét, amelyek a művésznek az emberekhez való bennsőséges viszonyáról tanúskodnak. Itt következő vallomásom pedig Jaroslav Fokornfj dicsérete, akinek Ejpovlce iparvidékéről készült lírai képei először győztek meg arróly hogy igenis, bányavidéket és gyárobjektumokat is lehet poetlkusan, ám minden literárls mondanivaló kizárásával ábrázolni. A tárlat plasztikot részéből magasan kiemelkednek a szlovákiai fán Kullch bronzalakjat, az élő Parasztasszony, a Februárt jelképező munkás alak, valamint kiváló branz miniatűrjét és szép medctillonjai. A „Rijen" művészei ezúttal még a keresések útvesztőjében tapogatódznak s nehezen tartják a lépést a rohanó idővel. Tagjai, akik között ott van Karel Pokorntj nemzeti művész, Vojtech Sedláőek, K. Souőek, (. Kullch, hogy csak néhány nevet említsek a sok tehetség közül, sokkal nagyobb feladat megoldására képesek, mint amilyenekre a jelenlegi kiállítás anyagának alapján következtethet a tárlatlátogató. Éppen ezért kell őket adóságuk törlesztésére serkenteni, s ez az. írás sem akar mást.-st-Rudolí Svoboda: Tavak (gipsz) útvesztőjében Radomir Koláf: Don Quijotte (olaj) Karel SouCek: Mai káv.éház (olaj)
