A Hét 1962/1 (7. évfolyam, 1-25. szám)
1962-02-18 / 7. szám
vita az ifjúság neveléséről Ü Kinek 48%un igazai 4 fiatalok érdekében A szökőstől eltérően már Itt a bevezetőben summáznom kell véleményemet: nagyon szerencsés, időszerű és hálás ötlet a „Hét“ szerkesztőségétől ennek az ankétnek a megnyitása. Helyesen ismerték fel, hogy napjaink egyik problémája a gyermekek, az ifjúság nevelése. Gyermekeink, fiataljaink már a kommunizmusban élik majd le életük egy részét. S ez a tény arra kötelez bennünket, hogy előkészítsük ezt a nemzedéket a kommunista társadalom új feltételei közötti életre. A CSKP XI. kongresszusának szellemében és a KB határozatainak értelmében átépítjük iskolarendszerünket. 0] célkitűzéseket valósítunk meg, új tartalommal telítődik, új formákkal gazdagodik az Iskola munkája. Magától értetődő, törvényszerű folyamat ez, a fejlődés hozza magával. S a nevelésnek lépést kell tartania a fejlődéssel, sőt meg kell előznie a fejlődést. A legfontosabb nevelő tényező kétségkívül az iskola, de nemcsak egyedül az iskolától függ, hogy milyen lesz a felnövekvő nemzedék, mert az ifjú személyiségének, jellemének formálásában részt vesz a család, a pionír- s az ifjúsági szervezet, többé-kevésbé a rokonok, az ismerősök, tehát mindazok, akik valamilyen módon kapcsolatban vannak a gyermekkel Közös cél áll előttünk: a gyermekből művelt, sokoldalú személyiséget, testileg, szellemileg erős, új, kommunista erkölccsel felruházott, az emberiség legmagasztosabb eszméitől irányított újtípusú embert kell nevelnünk. De csakis abban az esetben tudjuk megvalósítani az előttünk álló nemes célkitűzéseket, ha el tudjuk érni, hogy a nevelés egységes legyen. Ezzel kapcsolatban felmerül egy igen fontos kérdés: ez iskola és a család viszonyának problémája. Miután az alapfokú Iskolák tanulói számára még nem tudunk diákotthonokat biztosítani, az Iskola mellett a családra hárul a legnagyobb feladat a gyermek nevelésében. Feltehetjük a kérdést: vajon a családi nevelés megfelel-e minden esetben a kor követelményeinek, megvan-e az elegedhetetlenül szükséges harmónia az iskola és a család által nyújtott nevelés között? Sajnos, a legtöbb esetben nemmel kell válaszolni. Nem akarom kétségbevonni a szülők jóindulatát, a maga módján mindenki szereti gyermekét, s feltételezhetjük, hogy mindegyik szülő csak jót akar gyermekének. Ennek ellenére sok helytelen jelenséggel találkozhatunk a családi nevelésben, illetve a családnak az iskolához való viszonyában, amelyeknek olyan káros következményei lehetnek, mint pl. Jellemtelenség, az akaraterő hiánya, tiszteletlenség, a munkához való helytelen viszony stb. Ezt példázza végeredményben a „Hét“-ben közölt „Kinek van igaza?“ c. cikkben leírt eset is. A káros Jelenségek okait véleményem szerint a következőkben kell keresni: 1. Iskolapolitikánk ideológiájának meg nem értése, Hl. ignorálása. 2. A legalapvetőbb nevelési elvek ismeretének hiánya. 3. A nevelés iránti közömbösség. Ezek közül, úgy vélem, az ideológiai nevelés okozza a legtöbb gondot. Ezen a területen a leglazább az iskola és a család által nyújtott nevelés összhangja. Az Iskola a kor követelményeinek megfelelően, a társadalmi rendszer és a párt által megszabott eszmei irányvonalhoz hűen, új világnézetet alakít ki a tanulókban. At Iskolában megtanítják a gyermeket arra, hogy helyesen magyarázza az anyagi világ változásait, a társadalmi fejlődést, a legújabb, a legmodernebb tudományos kutatások alapján magyarázzák meg a Föld keletkezését, az ember eredetét, tudatának fejlődését stb. Nagy jelentőségű dolog ez, mert a világnézet, az eszmei blvatartozás határozza meg az ember viszonyát a társadalomhoz, ill. annak fejlődéséhez, embertársaihoz és nem utolsó sorban önmagához. Az iskola e kérdés fontosságát szem előtt tartva cselekszik, amikor a társadalmi haladásnak megfelelően tudományos, szilárd eszmeiséget, materialista világnézetet alakít ki a gyermekben. Es a család, a szülő? Legtöbb esetben akarva, nem akarva éppen az ellenkező irányba vezeti a gyermeket. Hogy ez miért van így, bizonyos szempontból megmagyarázható. A család idősebb tagjai magukkal hozták a kapitalista társadalom erkölcsét, különféle misztikus elméleteket, a vakbuzgóságot, a magántulajdonhoz való görcsös ragaszkodást stb. S ezt az életszemléletet, ezeket a helytelen elveket nem tudjuk magunkról 8 egyszerűen lerázni, mint az elnyűtt kabátot. Pedig mindez igen • erősen érezteti hatását a nevelésben. Különösen a társadalmi problémák iránt már érdeklődéssel viseltető serdülő ifjúságnál szembetűnő ez. S képzeljük magunkat annak a serdülő ifjúnak a lelkiállapotába, akivel otthon polemizálni kezdenek a Föld, az ember származásáról, a brigádmunka, a közösségi élet stb. problémáiról. És ha az otthoni magyarázat homlokegyenest ellenkezik ez iskolaival, felmerül a kérdés: kinek higgyen? Kinek van igaza? Szereti, tiszteli szüleit, de tanítóját is. Milyen veszélyt rejt ez magában I A serdülő ifjú bizalmatlan lesz mindenki iránt, kétszínűségre, hazudósra kényszerül, s megváltozik a munkához való viszonya is. S mindezt az emberekben való hit, a bizalom elvesztése, a sehova nem tartozás okozza. Tisztában van a szülő, milyen károkat okozhat gyermekének lelkivilágában ez a kettős nevelés? Több szülő kérdezte már tőlem, minek politizálunk az iskolában, minek oda az ideológia, hiszen a kétszerkettő mindig négy lesz és a H2O mindig a víz képlete marad. Valaha nem politizáltak — mondják — s úgy is Jó volt. De igen, akkor is politizáltak! Az akkor hatalmon lévők érdekeinek megfelelően. Miért ne politizálnánk ma, mikor a széles néptömegek érdekeiről van szó? S a jó pedagógus megragad minden lehetőséget, hogy ideológiai szempontból is hasson a rábízott fiatalokra. Ez így van rendjén! Mi olyan embereket akarunk felnevelni, akiknek szilárd elvük ven, tudják, hova tartoznak, akik szeretik, becsülik a kommunisták pártját, akikben lobogva ég az alkotás tüze, akiknek minden cselekedetét a nép iránti odaadás hatja át, akik mindenekfelett szeretik hazájukat, s tisztelik más népek jogait. Ml nem akarunk gerinctelen, elvtelen embereket nevelni, mert az Ilyenek nem tudnak lelkesedni az emberiség legszentebb ügyéért, nem tudnak álmodozni és álmokat megvalósítani, talán szeretni sem tudnak Igazán. Mindent összevetve szükséges, hogy felszámoljuk a kétirányú nevelést. Ez azonban csak úgy lehetséges, ha a szülő alkalmakodik az Iskolához. Higgyék el, gyermekeik jövőjét, boldogságát alapozzák meg ezzel. KOVÁCS ZOLTÁN
