A Hét 1962/1 (7. évfolyam, 1-25. szám)
1962-02-04 / 5. szám
W W emréglben két tárlatlátogató egy szép, modern festmény előtt állva, szidta a művészt és müvét, amely — merem állítani — realista volt, a realizmus mai megfogalmazásában. Érthetetlennek, süt absztraktnak bélyegezték. Ez viszont azt bizonyította, hogy a két bíráló — legalább Is elmélletben — különbségen tett a konkrét, azaz realista és az absztrakt művészet között. Egyikük Munkácsyt, meg Replnt emlegette, a másik pedig néhány jelenlegi naturalista festőt dicsért agy-főbe. Aztán elhangzott a sablonos szólás-mondás: amikor ml fiatalok voltunk, akkor- más világ volt, még festeni Is jobban tudtak. Ma már rajzolni Is elfektettek... Hát Igenl Akkoriban valóban másképpen festettek, mert másképpen éltek és másképpen gondolkoztak az emberek, És az emberi társadalom közepette élő művészek nem vonhatták ki magukat környezetük hatása alól. Am abban az Időben lassabban jártak a vonatok, lassabban a mai autócsodák ősapjal Is, az emberek nem Ismerték a sugárhajtásos személyszállító gépeketi sem a szuperszonikus vadászrepülőket. Az orvostudományban még Ismeretlenek voltak az antibiotikumok, az atom sem adta ki vészes titkait, nem volt Ausihwitz, nem volt Hirosima, sem Nagaszakl... A szocializmus akkor még nem volt világrendszer és a marxlzmus-lenlnlzmus még nem vált egy milliárd ember uralkodó Ideológiájává. A szputnylkokról és a Holdra és más csillagokra röpülő űrhajókról pedig csupán a legmerészebb fantaszták álmodoztaki Ma azonban az atomkorszakban élünk, bolygók közti járatokat tervezetünk és a kommunizmus ajtaján kopogtatunk, Így aztán csak természetes, hogy a megváltozott társadalmi viszonyok között megváltozott az emberek gondolkodás- és látásmódja Is. Magától értetődő, hogy ezek a változások, nyomot hagynak a művészek fantáziájában és szellemi világában. Vérbeli, komoly képzőművész nem fejezheti ki magát, nem ábrázolhatja ügy napjaink lüktetését, mint saját korát Székely Bertalan vagy Kramszko), esetleg Ménes.. . Hiszen tudjuk, hogy közben volt egy impreszszlonlzmus, kublzmus meg expresszlonlzmus, divatos volt a szürrealizmus és rajta kívül még jónéhány Izmus. A mai haladó modern művészet tehát nem térhet vissza a tegnapelŐTtökhezI Ez a modern művészet azonban Igen színes, szélesskálájú, és főleg a szocializmusban meg a kommunizmusban kell Ilyenné válnia, amikor Is a múlt sok gátlása — a művész és a társadalom, valamint a közönség és a művészet között, részlegeiben már fel Is oldódott és a jövőben ez a folyamat még jobban elmélyül. Weiner-Kráf Imre: Legenda Milyen lesz a jövő útja? Ludvik Kuba: Fuvaros Josef Broí: Február Karel Chába: Prágai motívum Éppen ezért egyetlen művészi Ízlést vagy művészeti stílust egyedüli helyessé — üdvözítővé proklamálnl, igen helytelen és káros volna. A Jövőben Is mindig csak a színvonal, a rangosság és a művészeti alkotás társadalmi hatás^ lesz a perdöntő. Ma és holnap is, egy *8s ugyanazon témát négy festő egymástól teljesen eltérő módon lát meg, fog tel és ábrázol, ami nagyon Is helyes, mert máskülönben egy uniformizált álművészetet termelne ki társadalmunk. Azt viszont senki ne vegye rossznéven, hogyha művészeink alkotásaiban fellelhetjük majd a múlt haladó hagyományainak vonásait Daumier, vagy Manet, van Gogh és Cézanne vagyepdlg Plcassó és mások hatásait. Amit azonban eleve kizárunk és ki kell zárnunk képzőművészetünk jövűjéből, az az embertelen Imperializmusnak embertelen absztrakclonálls és Így haladás és társadalomellenes irányzata.-sí— 17
