A Hét 1962/1 (7. évfolyam, 1-25. szám)
1962-02-04 / 5. szám
Dr. FrantlSek Radacot az értékes emberek szerénysége gátolja abban, hogy saját személyéről beszéljen. Éppen ezért a munkája után érdeklődöm. Hiszen közel tizenhét éve volt a bardejovl járási Egészségügyi Intézet igazgatója. Példaképpen emlegették az egész köztársaságban. És most, mikor már nyugodhatna babérjain, új felelősségteljes feladatot kapottl Bártfaíúrdöból, császárnők és cárok egykori hírős fürdőjéből, amelyet a közelmúltban elhanyagoltak, újra nagyszerű, hatékony és modern fürdőt kell teremtenie hazánk dolgozói részére. Ezért nevezték ki öt ebbe a bűbájos, de régimódi fürdőbe igazgatónak. És dr. Radaő, „érdemes orvos” elfogadta a megbízatást, s nemcsak hogy elfogadta, de meg is fogadta, hogy Bártfafürdö újra nagy lesz. És ekkor váratlanul lecsapok a már gyanútlanná vált orvosra, és kérem, mondja el azt a régi híres történetetl Nemigen akar kötélnek állni. Am végül is dr. Radaő szép sorjában kezdi mesélni, miért is kapta meg a Szovjetunió Legfelső Tanácsának Elnökségétől a Nagy Honvédő Háború érdemrend első osztályát. — Elöljáróban mindjárt kijelentem: amikor cselekedtem, elsősorban mindig orvosi, emberi és hazaflúl kötelességemnek tettem eleget I — Különben Is mindenről Grófik, a Llvovské Huty-l erdész tehet, aki annak Idején az illegális pártszervezet és a partlzánegységek bizalmija, összekötő hírvivője volt Az ő révén kapcsolódtam be a mozgalomba, és már 1942-ben sok, a német fogolytáborokból megszökött szovjet katonát gyógyítottam és ápoltam. A komoly munka azonban csak negyvenháromban Kezdődött el számomra. Ekkor az erdők rengetegeiből kitörtek a partizánok: hidak robbantak, vonatok repültek a levegőbe, hullottak a frlccek... És bizony sok partizánt kötöztem be, operáltam meg. Azután kitört a Szlovák Nemzeti Felkelés. Illegális klientúrám ugyancsak megnövekedett: Egyre szaporodtak a titkos műtétek és csodálkoztam, hogy nem buktam le, mivel a rendelőmből csak úgy dőlt a műtétekről árulkodó kloroform és az éter szaga. Egy aranyba caurranó őszi napon — minden óvatosságot félretéve, lihegve rontott be hozzám Grófik erdész: „Az istenre kérem, doktor, azonnal jöjjön velem”. És én mentem... A sűrűben az őszi avaron két szovjet repülőtiszt feküdt sú-Bártfafflrdől részlet lyos égési sebekkel és törésekkel. Az egyik Gubln kapitány volt, a másik Utkln hadnagy. Lőszert és fegyvereket szállítottak rendszeresen Besztercébányára, visszafelé menet lelőtték őket a német lógelhárltők. ök kiugrottak az égő gépből és Grófik rájuk talált. Naponta kezeltem őket. Végül azonban menekülnöm kellett Bártfáről, mert a HUnka-gárda és az Sicherheitsdienst kopői már nyomomban voltak! Édesanyámmal és húgommal beköltöztünk a partizán táborba, ahol tábori kórházat rendeztem be. Négy hőnapon át működött ez a földalatti partizánkórház, és én közel télszáz szovjet katonát — partizánt gyógyítottam, operáltam és ápoltam. Ez a négy kemény hónap 194? január, 21-én ért véget. Telepes rádiókészülékünk szovjet Indulókat Játszott, egyszer csak félbeszakadt a zene és a bemondó jelenti, KoSlcét, PreSovot és Bardejovot a mai napon felszabadította a Vörös Hadsereg. Pácienseim azonnal frontszolgálatra jelentkeztek, én meg bekapcsolódtam a békés építés munkájába. Tizenöt év lefolyása alatt sok gondom volt, sok nehéz feladatot kellett megoldanom és a régi véres, hősi napokra bizony csak hébe-hóba Dr. Frantllek Judoi emlékeztem. A múlt azonban ezerkllencszázhatvan decemberében egy zlmankós reggelen mégis megszólalt. Asztalomon csengett a telefon: Novikov elvtárs, a moszkvai Pravda tudósítója akar velem beszélni. A szovjet újságíró fel is keresett és elmondta, hogy volt pácienseim, V. Szevjakov és társai nemrégiben levelet Írtak a moszkvai Pravda szerkesztőségébe. Leírták az egykori partizán kórház működését, valamint az én ténykedésemet és kérték a lap szerkesztőségét, kutassa fel, élek-e, s ml van velem. Így került Novikov a Pravda prágai tudósítója hozzám. Rövidesen nagy cikk jelent meg rőlom a moszkvai Pravdában, amelyet átvettek a mi lapjaink Is. Hamarosan több mint háromszáz üdvözlő levelet kaptam a Szovjetunióból. Dr. RadaC Itt elhallgatott, lehajtotta fejét, majd néhány pillanat múlva meghatottan folytatta: — Gyönyörű, virágzó májusi nap volt, már pontosan nem Is tudom, negyedikét avagy ötödikét mutatta a naptár az asztalomon, éppen a napi postát néztem át, amikor berregni kezdett a telefon. Egyik orvos kollégám Izgatott hangon közölte velem: éppen most hallotta a moszkvai rádió adásában, hogy a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége dr. FrantlSek Radaő csehszlovák állampolgárt a Nagy Honvédő Háború Érdemrend első osztályával tüntette kt. Nem hittem el, úgy véltem, hogy kollégám rosszul hallott... Am két óra sem telt, amikor újra csengett a telefon. Éles női hang kért, ne tegyem le a kagylót, a vonal másik végén Moszkva hívja dr. RadaCot! Az Izvesztyija szerkesztősége gratulált kitüntetésemhez és megkért, mondják néhány szót lapjuk olvasói számára! Most már tudtam, hogy kollégám nem tévedett és valóban én rólam van szó. Az Izvesztyija felkérésének nagy örömmel tettem eleget. Elsősorban a magas kitüntetésért fejeztem ki hálámat a Szovjetunió kormányának, a továbbiakban pedig régi pácienseimet üdvözöltem, s egyúttal köszönetét mondtam a háromszáz meleghangú levél Íróinak is. — Az érdemrendet a prágai szovjet nagykövetség személyesen Zlmjanyln elvtárs nagykövet nyújtotta át kormányunk képviselőinek jelenlétében. Azután Ismét visszatértem ide, szülőhazámba, úgy mint húsz évvel ezelőtt, habár Prágában akartak tartani a minisztériumban. És nem fogadtam el a bratlslaval főorvosi állást sem. Reém itt szükség van, és én e vártén mindvégig kitartok. A beszélgetés véget ért. A téli alkony csendje a nyugvó nap búcsúzó sugaraival besurrant a szobába. Amikor felálltam és elbúcsúztam dr. RadaCtól, kivirágzó« bennem a megelégedettség: egy Igaz férfival találkoztam, aki példamutató harcos, humanista orvos, Igaz kommunista, aki mindig ott van, ahol ezt tőle népe és hazája követeli. Utóirat helyett még csupán annyit, hogy a Nagy Honvédő Háború Érdemrend első osztályával hazánkban csupán három embert tüntettek ki. BARSI IMRE