A Hét 1962/1 (7. évfolyam, 1-25. szám)
1962-02-04 / 5. szám
papp lajos I buchenwald A nyugalmunkat Őrizzük meg a nyugalmunkat S mindenkinek azt ami megilleti A tábor A tábor kapujában A rezesbanda szólt Herr Oberleutenant Gunther Egy kis kupiét dúdolt A tábor kapujában Fényképezőgép kattogott A kapuban egy induló Mint vidám szöcske pattogott És minden olyan békés És kellemesen tiszta volt A tábor A tábor kapujában A rezesbanda szólt A nyugalmunkat Őrizzük meg a nyugalmunkat Mert új szállítmány érkezett S a zeneszó fogadta őket A zsidókat a foglyokat Gyermekeket aggokat nőket És elindultak három úton Az ég és a szögesdrótok alatt Néhányan akik makacskodtak Elbuktak mint a madarak Fegyverek kísérték őket Fasor az úton kétfelül Aki golyót kap nem beszél Csak szófogadón elterül A nyugalmunkat Őrizzük meg a nyugalmunkat És elindultak három úton Jobbra mentek az öregek Jobbra mentek a gyermekek Valakit aki szökni próbált Három véreb is kergetett Az ég és a szögesdrőt alatt Két kémény füstölt szüntelen S a zene folyvást harsogott A nyugalmunkat Őrizzük meg a nyugalmunkat S az úton amely balra tért Foglyok haladtak hallgatag Akik fogságba estek Két hete Voronyezs alatt Akik csapdába estek Verdunnél több mint két hete Kiket elkaptak Afrikában Ö véres harcok éneke A nyugalmunkat i Őrizzük meg a nyugalmunkat Es középen a legrövidebb úton vitték a nőket A fiaikért sikoltókat Anyjukért őrjöngőket S a zene folyvást harsogott Es úgy vetkőztek meztelenre És úgy terelték őket A fürdőnek mondott terembe A nyugalmunkat Őrizzük meg a nyugalmunkat Mi ez a töppent domb itt S ez a fekete folt (A tábor kapujában A rezesbanda szólt.. .) Honnan ez a csont-tenger Ez a koponya-hegy' Mert onnan kikerülni Valóban ritka kegy Mert arról szemtanúként beszélni jaj csoda (Az volt a nagy kemence Es ez a gáz-szoba ...) A nyugalmunkat Őrizzük meg a nyugalmunkat Buchenwald! mocsár és korom Holtakat rejt a holt avar Égett lelkektől fekete A por amit a szél kavar Zsíros pernyétől szürke lett Az ég s az eső mint a vér Pirosán ég a régi fákon A zúzmara s a téli dér És hol vannak a gyilkosok Tudjátok-e hol vannak ők Elfogták mind hogy - polgármester Legyen belőlük mielőbb Hogy tábornokká kinevezzék Mint Speidelt aki lelkesen Fölégette Lengyelországot Kesselringet ki szívesen Bombázta földig Angliát S Heussingert aki csöndesen Fosztogatott a trén mögött És hát a Führer! hol van ő Akit átkoz és egyre vár még Sok-sok katonatemető?!... alsó állkapcsán a szörnyű munkálkodást. A toronyóra éppen ötöt ütött, mi egyúttal azt is jelentette, hogy Kovács a negyedik szörnyű éjszakát fogja átszenvedni, mert a fogorvos ötig rendel. Kovács bal alsó állkapcsán valóságos waterloói csata dúlt. Borzasztó nyilallás hasított át a fogán, majd egyszerre megfájdult a bal füle, azután úgy érezte, hogy az agyába valaki hurkapálcát tol és iszonyú mozdulatokkal túrja, kavarja, aztán a jobb felső fogsora kezdett sajogni, valósággal kénköve's pokol tombolt benne. így tántorgott haza Kovács, és bedagadt szemhéjjal az ágyon gubbasztott. Arra gondolt, hogy a vézna kopasz most biztosan undorítóan horkol vagy befőttet eszik, és reggel kipihenten lapozgatja az aktáit, és a mosolygós kartársnő kérdésére: — Na, fáj-e még a foga, Alfréd bácsi? — könnyedén annyit mond: — A, dehogy, tegnap kidobattam — és elismerést váróan mosolyog a szép, fiatal kartársnőre, ő pedig ... meggörnyedten, elkínzott képpel teng-leng majd a hivatalban. Tegnap is szóvá tette a hivatalvezető: — Kovács, maga valahogy nem teszik nekem, olyan, mintha beteg lenne. — Semmi, semmi — felelte Kovács csak a fogam... — Ja, mondta a főnök, majd kihúzatja és slussz ... Hát igen, slussz, csak merné kihúzatni. Kovács háromgyökerű zápfoga pedig fokozta az offenzívát és a legborzalmasabb fegyvereket vetette be. Éjfél felé Kovács arca olyan volt, mint egy jól megtermett uborka, amikor valami megvillant az agyában: az inspekciós szolgálat! Valahogy feltápászkodott az ágyról és bizonytalan léptekkel elindult a betegsegélyző felé. Az ajtón kivilágított tábla hívta fel a figyelmet: Csak sürgős esetekben. Hát az ő zápfoga sürgős. Megnyomta a csengő gombját. Kisvártatva a kémlelőlyukon egy szempár villant rá: Tessék! ^ — A fogam... Az ajtó kinyílt és Kovács a Jodoform jól ismert szagát érezte meg a folyosón. , — Erre tessék, hallotta a nővér hangját. — Húzás? — kérdezte kissé álmosan az orvos. Kovács bólintott. — No, barátom azt már hamarább is kihúzathatta volna — mondta az orvos, majd a nővérhez fordult: — Injekciót! Kovács még látta a láng elé tartott hosszú, hegyes tűt, egész lényét áthatotta a hidegrázás félelem, aztán ... aztán arra lett figyelmes, hogy valami hüti a homlokát, körülötte pedig beszédfoszlányok ... micsoda gyenge férfi... nem is volt komplikált eset... de már ébredezik. * * * Másnap Kovács szokatlan lendülettel dolgozott a hivatalban. írt, pecsételt, számolt, amikor Hebelka, a darufelelős jött be kezét a bal állkapcsára szorítva: — Kovácskám, magának tegnap fájt a foga; mondja csak, mit csinált vele? Most az enyém fáj, de úgy félek a fogorvostól.... — Ügyen kérem, gyerekség — mondotta Kovács —, húzássá ki, mint én és slussz, — aztán az elfoglalt emberek mozdulatával odébb tett egy aktát és ügybuzgóan dolgozott tovább ... 13
