A Hét 1961/2 (6. évfolyam, 27-52. szám)

1961-07-23 / 30. szám

Vörös tetők ŐZMULCfjCL Távoli és mégis közeli ország Száz esztendővel ezelőtt Bozena Némcová egy távoli szláv országba történő utazásról álmodozott; tanulta nyelvét, levelezett egy ismerős családdal, mely tárt karokkal várta őt. Ez az ország Bulgária volt. Akkor még török igában szenvedett, de már újjászületése és szervezett forradalmi felszabadító harca kü­szöbén állt. Rövidesen megérkeztek Csehországba az első bolgár diákok. A legtöbben Táborban teleped­tek le. Ott tanult a forradalmár Angel Kan­­csev is, aki később a russei kikötőben agyon­lőtte magát, hogy ne kerüljön a török rendőr­ség kezébe, ott élt Christo Botev szerelme, Ekaterina Karaminková is. Svatopluk Cech „Handzsár” című müvét a török zsarnokoknak a bulgáriai áprilisi fel­kelés alatt elkövetett kegyetlenségei hatása alatt irta. Azoknak a cseheknek, akik a bol­gár nép védelmére keltek, a nagy bolgár költő, Ivan Vazov mondott köszönetét „Cseh test­­véreink’’-hez clmü, meleghangú költeményé­ben. így szilárdultak a két nemzet közötti első kapcsolatok. A prágai és a brátislavai új emlékművek ma a közös harc szülte testvériségről tanús­kodnak, fennmaradtak a Rudé právo és a Tvorba számai, melyekben tüzes, lángoló sza­vakkal keltek Juraj Dimitrov védelmére a lipcsei per Idejében ... A két ország köz­ismert párt- és politikai vezetőinek aláfrásával megerősített szerződések és kulturális meg­állapodások helyes és határozott irányt mu­tattak közös életünknek . . . Bulgária ma már közeli, jól ismert ország. A csehek és szlovákok tízezreinek, akik a gyönyörű bulgáriai városok és a fekete-ten­geri partvidékek katalógusait lapozgatták s távoli utazás után vágytak, már nincsen ka­talógusra szükségük. Otthonaik bővelkednek bulgáriai fényképekben, emléktárgyakban; a legszebb emlékeket, az ország napfényére és tengerére való visszaemlékezést azonban szi­vükben őrzik. Tudják már, hogy ott új városok emelkednek, mind gazdagabb érclelőhelyeket fedeznek fel*, üzemek épülnek, melyek gyártmányai hazánk­ba is eljutnak. Sokat tudnak beszélni arról, hogy « Fekete-tenger egykor sivár partjain — az Ar’ iyhomokon és a Napfényparton — ma modern szállók tucatjai törnek az ég felé . . . Meglátogatták a bolgár városokat és falvakat, ahol napról napra új házak emelkednek. . . Az állami gazdaságok legelőin hatalmas szar­vasmarha csordák legelnek A V. I. Lenin Kohászati Üzem Dimitrov város mellett Szárítják a világhírű bolgár dohányt „Vörös tetők országa" — ilyen szellemesen nevezték el a csehszlovák turisták. Valóban csodálatra méltó, miként lehet­séges Ilyen bámulatosan rövid idő alatt any­­nyi hasznos és gyönyörű dolgot létrehozni. A bolgárok számára ez mindennapos dolog. J. Dimitrov hagyatékának tesznek eleget: évti­zedek alatt kell elérnünk azt, amire mások­nak évszázadokra volt szükségük. És ez bármilyen fantasztikusnak is hangzik, lehetséges és megvalósítható. Egy ország ilyen rohamos tempóban való fejlődését csak a szocialista rendszer, csupán a kommuniz­mus felé vezető út ragyogó távlatai teszik lehetővé. A tizenhat esztendős szocialista Bulgária már messze eljutott. És a szocialista tábor testvéri országaival együtt eléri célját 7

Next

/
Thumbnails
Contents