A Hét 1961/2 (6. évfolyam, 27-52. szám)
1961-07-23 / 30. szám
A tornai állatni gazdaság Sanpastore jelzésű olasz búzája és Zsigrai József, a növénytermelő csoport vezetője. Hajdú Péter traktorista és Belát t erenc nem az egyediiliek, akik vasárnap is aratnak Ézer búzakalász... millió kalász... sok-sok kalász, anynyi, hogy megmozgatta az egész országot. Megmozgatta a falvakat, a városokat, megmozgatta a gyári munkást és a szövetkezeti parasztot, a diákot és az újságírót, róla beszél, vele foglalkozik mindenki. A nyári napfényben fürdő mezőt zúgó rohammal bevették a gépek. Kipufogójuk kék füstjét látod mindenfelé, egyhangú zúgásuk ingerli a füledet; az igénytelen kis kalászok engedelmesen feküsznek a gyorsan pörgő kaszákra. Apró, acélkemény, pirosas magocskák ülnek a kalászokban, várják, hogy megkezdhessék vándordíjukat a hengerek, rosták, toklászok és a ventilátorok fújta áramló levegőoszlopok között. Végigjárják vándorútjukat, hogy aranyló zuhatagként fejezzék be a zsákokban. Nincs nálatok most fontosabb, aranyló búzaszemek. Rólatok írnak az újságok, rólatok beszél a rádió, tik peregtek a televíziós készülékek képernyőjén. Aratás folyik a mezőn... országok figyelik utatokat, amely a pörgő kaszák alól a zsákokba petet. Azelőtt az asszociáció kaszát helyezett a kalásztenger képe mellé, ma a búzatábla susogását hallva a kombájn jut az eszedbe. Valahol a mezőn . .. Zsákok a tarlón . .