A Hét 1961/2 (6. évfolyam, 27-52. szám)
1961-12-17 / 51. szám
A kirakat és Annua aént {]. Vlacb (elvételei) Régi kedves szokás, hogy az emberek karácsonykor megajándékozzák egymást. Sejtelmes mosollyal járkálnak, kirakatnézegetés közben a férj csak úgy mellékesen megkérdezi a feleségétől, hogy: — Mit szólsz ahhoz a kék pulóverhez? Az ajándékozás és az ajándékvárás Izgalmas. Adni még jobb, mint kapni. Öröm az ajándékozás, különösen akkor, ha ez ajándékozott szemében hálát, örömet, köszönetét látunk. Karácsony előtti vásárlási hangulat uralkodik Érsekújváron is. A kirakatok mágnesként vonzanak. Kapható minden, amit adni és kapni érdemes, amit szemszáj megkíván. Az állomás felől özönlík a nép. Jönnek a környékbeliek vásárolni. Bátyus nénike nézegeti a kirakatot. — Ott, az a kabát, milyen jól mutatna aa unokámon! Rövid latolgatás után be is tér az üzletbe. Hatalmas, tágas áruház, de Így karácsonytájt mégis kicsinek bizonyul. Egymás hegyén-hátán tolonganak az emberek, mindenki vásárol. Türelmesen vár a riéni, míg rákerül a sor. — Kedveském, azt a kabátot mutassa meg nekem! Tudja, az unokámnak szeretném, illene neki... Az elárusltónő kedves, több kabátot is megmutat. De nehéz a választás, afhlkot mind szép! Végül rámutat jégy világoskék kabátra. '* — Ezt csomagolja be! Pár perc múlva boldogan, magához szorítva a csomagot lép ki igkAlzlet ajtaján. A játékbolt kirakata előtt, nemeséit- a gyerekek, hanem a felnőttek is meg-'még - állnak. Gondot, fejtörést al*oz. mivel lepjék meg gyerekeiket: mackáVál. villanyvonattal, hajasbabéval, társasjátékokkal? Szőke, göndörhajú csöppség húzza anyukáját a kirakathoz. Szeme mohón tapad egy gyönyörűséges alvóbabára. Orrocskáját odatapasztja az üveghez, nem lehet őt elhúzni a kirakattól. — Anyu! — fogja könyörgésre a dolgot — vedd meg nekem azt a szép babát. Vajon holtaiéinak gazdát a mackók? A mama mit is felelhetne egyebet mint azt, hogy: Majd karácsonyra megkapod. Délután láttam a mamát a Játékboltban. Éppen azt a gyönyörűséges alvást csórnagoitatta be. Egymás kezét fogva álldogál egy fiú meg egy lény az ékszerbolt kirakata előtt. — Bemegyünk? — kérdezi a fiú s a lány igenlően bólint. Kisvártatva kijönnek, a fiú kis dobozt • szorongat a kezében. Kinyitja, jegygyűrűt vesz ki belőle, ráhúzza a lány ujjára. Az gyönyörűséggel nézegeti, forgatja, egyszeresek gondol egyet, lehúzza a gyűrűt és visszahelyezi a tokba. — Majd karácsonykor — mondja a lány, mire mindketten elmosolyodnak. Nemsokára kigyülnak a szeretet fényei, örömet, békességet hirdetve. Előkerülnek az ajándékok, örömkönnyek ragyognak az emberek szemében. A néni unokája majd boldogan nézegeti magét a tükörben: hogyan áll az új kabát, amit a nagymamától kapott? A szőke csöppség önfeledten játszik az alvóssal, ringatja, babusgatja, mág álmában is magához szorítja. A fiú — most már hivatalosan — felhúzza menyasszonya ujjára a gyűrűt. KOPASZ CSILLA TJsxta gyapjúi
