A Hét 1961/2 (6. évfolyam, 27-52. szám)
1961-12-03 / 49. szám
század elején, mikor az utcákkon megjelentek az első autók, az emberek csodálkozva bámultak egymásra: Hát ez meg miféle csodabogár? Négy keréken fut, benzint és olajat eszik I Ma a helyzet kissé megváltozott: Ugyan ma is megcsodálunk egy-egy tovasuhanó antót; azok, akiknek nincs, sóvárgó szemmel néznek utána, a a benne ülők szeméből az olvasható: Látod? Erre spóroltam! Ha tudnád, milyen jő vasárnaponként kirándulni... Spartak, Super Octavia, olvasom az utcán száguldó autókról. Hol is készülnek ezek a közkedvelt kocsik? — jutott eszembe, mikor két hat év körüli kisfiát hallottam beszélgetni. Azon vitatkoztak, melyik autó szebb, a Spartak, vagy a Super Octavia? 1895 ben egy könyvkereskedő, névszerint Václav Element és egy géplakatos, bizonyos Václav Laurin összefogtak és megalapították a mai Mladá Boleslav-i autóüzem ősét. A kis gyér, mely elinte a Slávia motorkerékpárokat gyártotta, 1905-ben elkészítette az első autót. Az elsű autó. Ha megnézzük a mai Spartak ősapját, önkéntelenül is elmosolyodunk, pedig akkor milyen nagy szenzációnak számított. Rövid időn belül, a számukra már muzeális értéknek számitó Voituretta meghódította az egész világot 1945-ben a németek mintegy utolsó hosszéként szétbombázták az üzemet. A háború utón, az újjáépített gyárban kezdődött meg ismét a munka. A kezdet mint mindenütt, itt is nehéz volt. Lassan indult meg a termelés, eleinte naponta csak egy autót gyártottak, később tizet, harmincat; és ma naponta száznyolcvan csillogó Spartak, Super Octavia hagyja el a gyár kapuját. A gyár mögött hatalmas építkezés folyik. 1984-ben felépül az új üzem. Vesely elvtárs, a propagációs osztály vezetője a kísérőm. Végigvezet az üzemen, szinte a szemem láttára készül el a csodaszép Octavia. A préseién, a kovácsműhelyen, a szerelőműhelyen át jut el minden egyes darab két fiatalasszonyhoz. Megszületett az autó. A mamáktól enni kapnak, benzint és olajat, s nyomban fel-Spartak, Felicia, Octavia Schnejder elvtárs, az egyik szocialista munkabrigúú vezetője hangzik az újszülött — no nem sír黫, ha- , nem — finom búgása. Azonnal megteli első lépéseit az életben. Kipróbálják, nincs-e valami hibája, megkapja születési bizonyítványát és világgá bocsátják. Bizony világgá, mert hatvannégy országban futnak a szárnyas nyíllal, a gyár jelképével ellátott személyautók. A hajdani kastélyban az autógyár nyugdíjasai éldegélnek. Oj, világos lakásokba költöztek a munkások, üzemi orvosi rendelő, könyvtár, étterem áll rendelkezésükre. Az udvaron szállításra készen sorakoznak a kocsik. — Érdekes — mondja kísérőm — Kanadában a fehér kocsikat, az északi-államokban a sötét színüket kedvelik. — Nálunk? — Nálunk mindegy, csak autó legyen. Annyi a megrendelésünk, hogy nem győzzük kielégíteni az igényléseket. Nálunk ma mindenki autót vásáréi. Azért van aztán, hogy dolgozóinknak két-három évig is várniok kell... Egy szép kékszínű autóhoz lépek. A 2293-as száihú Super Octavia Budapestre megy. Ki tudja, hová kerül, kiket fog szállítani, be biztosan megállja a helyét. A Skoda autók jó hírnevét bizonyltja az alábbi levél is Ausztráliából, amit Sid Nicholls irt: „Harminchét évig vezettem autót, de ez idő alatt nem találtam olyan kocsit, amelyik felvehette volna a versenyt az én Super Octaviámmal.” KOPASZ CSILLA és a legújabb, az OctaviaAmikor már csak a benzin és olaj hiányzik A legrégibb autó, a Voituretta,
