A Hét 1961/2 (6. évfolyam, 27-52. szám)
1961-11-19 / 47. szám
Ozsvald Árpád: — Hát... Fiatal vagyak — éa elpirul baja tövéig. — Na, de bocaáaianak meg. mennem kell már, Mi éra elméit, s én reggel korán Indulok munkába. Feláll, veui a kabátjár és elmegy. — Szabad még egy kérdést — állítjuk meg az ajtóban. — Tessék? — Ml a terve a jövflt Hetfien? — Olyan szakmunkás és megbecsfilt ember szeretnék lenni, mint a mesterem — válaszolja, és kerekre nyílt szeméből látszik, bogy komolyan gondolja, amit mond. Mézes Gyula bácsi, a klub gondnoka a blllárdozöknak bíbicei. Készségesen válaszol kérdéseinkre. — Persze, nem ment ez olyan könnyen, ahogy gondolják. A fiatalokat Ide kellett csalogatni. Először nem hitték el, hogy pénz nélklll Is lehet jól szórakozni, hasznosan, kellemesen eltUlteni az estét. — Lányokat alig látni a klubban, mi az oka ennek? — Valamikor azok is eljártak ide, de elriasztotta éket egyes fiatalok durva beszéde. Némelyik ifjú azt hiszi, bogy a trágár kifejezésekkel tekintélyt szerez magának a lányok előtt. Csalódott. A tekintélyt csak jó modorral, udvariassággal lehet megszerezni. Ma már arra is rájöttek, és fogadni mernék, ha lányok éjra látogatnák a klubot, ilyen eset már nem fordulna elő. Az Ízlésesen összeállított faliújság mellett állunk meg. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulójára szerkesztették. Az egyik sarkában, piros keretben a klub heti programja van kitűzve. — Gitáregyöttesönk is van — mondja büszkén Mézes bécsi. — Minden héten összejönnek — és ujjúval a programban szereplő próba-napokra mutat. A gitár a fiatalok hangszere, és megfelelő helyen, megfelelő környezetben szép, hatásos és szórakoztató műsort nyújt a fiataloknak. Izgalmas mérkőzés ízlésesen ts lehet táncolni A kedvenc lemezem . . . ompftott fény, kagylófotelok, alacsony, háromszögletű asztalkák, a falakon gyékény, bambusznád díszítés, egyszóval teljesen modernül, berendezett helyiségek, — ez a Fiatalok Klubja. Azoké a fiataloké, akik valamikor a mozik előtt ácsorogtak és „unalmukban“ esténként a kiskocsmákat látogatták. Persze, vannak kivételek is, hisz több mint hatvanan járnak Ide, a Malinovsky üti klubba, mely a körzeti népmfivelődési intézet védnöksége alatt dolgozik. Többnyire tanoncok, autó-, villanyszerelők, géplakatosok stb. látogatják, Némelyik öltözködése, hajviselete még erősen kifogásolható, de már egyre gyakrabban lapozgatnak bele az asztalokon beverő képeslapokba, a sarokban a sakkozók és dámázók felett egész klbic-sereg vitatkozik, egyik jobb húzást ajánl, mint a másik. A kis biliárdasztalon őszszekoccannak a szlnés gólyók, nyolc szempár figyeli izgatottan, vajon lyukba futnak-e, vagy elütik a gombét. Az asztali tutball „zöld gyepén“ óri&si helyzeteket hagynak ki a játékosok. Halk zene szól: a szomszéd teremben új tánclemezeket próbálnak a gramofonos rádión. A szembeniévé szobában pedig a televízió Tanuljunk táncolni műsora pereg. A folyosón cigarettázó csoportok ácsorognak a nagy hamutálca körül. A sakkozóktól távolabb egy fiatalember ül, újságot olvas. — Szabad ez a hely? — kérdezzük és mellé telepzdünk. Vékonycsontú, kékszemű fiatal legényke. Kérdéseinkre zavartan válaszol, és hosszú u|ja—tval ábrákat rajzol a fekete üvegfi asztal lapjára. — Neve? — Lehnicky Rudolf — mutatkozik be. — Hol dolgozik?-- A Kovodruistvóban. — Hány éves? — Tizennyolc leszek — válaszolja felcsillanó szemekkel. — Mennyi a havi keresete? — Ezerkétszáz korona —- mondja és fontoskodva felhúzza a vállát. Csendélet — Mit csinál a pénzével, mire költi el? — hangzik az újabb kérdés. — Nem költöm el — fordult el tőlünk kicsit sértődötten. — Édesanyámnak adom. . . Meg kishugom is van, akiről gondoskodnom kell. A pénzt nem azért keresi az ember, hogy elherdálja. £n nem vagyok B. Jóska, tiltom mivel tartozom édesanyámnak — válaszolja rövid szünet után, arca újra felderül. — Mégis mennyit hagy meg zsebpénznek? — faggatjuk. — Kétszáz, koronát. Ennyi szerintem elég is. — Hova jár szórakozni? — Szeretem a jégkorong mér kőzéseket, a futballt, az atlétikát, no meg moziba Is ellátogatok, ha jó filmeket adnak. — Gyakran jár ide? — Gyakran. Hetente háromszor, négyszer is betekintek Asztali futballt szeretek játszani. Meg átböngészem a képeslapokat. — Udvarol?
