A Hét 1961/2 (6. évfolyam, 27-52. szám)
1961-11-19 / 47. szám
Latin-Amerika éles ellentételről hírhedt földrész. Az egyik oldalon hihetetlen ásványi gazdagság, bőséges termést hozó természet — a másikon a lakosság széles rétegei nyomorognak és várják, mikor szabadulnak meg az évszázados átoktél. Várják az Időt, amikor országuk gazdaságát saját javukra aknázhatják ki. E világrész északnyugati részében fekszik Kolumbia állam. Bevételének 80 százalékát a kávéexport képezi. Így vezették be az amerikai trösztök. A gazdag fémlelőhelyek kiaknázását szintén amerikai részvénytársaságok tartják karmaikban A termelésből és a termékek értékesítéséből származó nyereséget elsősorban az amerikai trösztök zsebelik be. Kedves olvasóink, tegyenek velünk egy rövid sétát ebben a páratlan szépségű országban. Innen vetett csóvát a felszabadító forradalom lángja, amely a legendás hírű Simon Bolivar vezetésével az 1810—1824-es években véget vetett a spanyolok dél-amerikai , uralmának. Látogassanak el velünk a Magdalena folyó torkolatánál található Cienaga de Pajaral lagúnához és hajókázzanak át egy különös falucskába, melynek házai a laguna iszapjába vert cölöpökön állnak és a neolit-korszak falvainak modelljére emlékeztetnek. Több mint négyezer lakosa olyan házakban tengeti életét, amelyek éppen olyan ártalmasak az egészségre, mint amilyen kényelmetlenek. A férfiak — ha azt az időjárás lehetővé teszi — minden áldott nap egyetlen fatörzsből kivájt kenujaikon halászatra indulnak. Azonban legkésőbb délután három óráig — zsákmánnyal vagy a nélkül — vissza kell térniük, mivel kezdetleges vízialkalmatosságuk nem lenne képes ellenállni sem az ez idő tájt kerekedő bősz szeleknek, sem az erős hullámverésnek. A falu lakóinak nemcsak a tűzifát kell vásárolnia és ide szállítania, hanem az ivóvizet is, mert a leguna vtze ihatatlan. A viskók padlózatába vájt lyukak egyrészt árnyékszékül, másrészt szemétgödörül szolgálnak. A különféle hulladékokkal teli állóvíz, melyre trópusi napsugarak tűznek, a fertőző mikróbák melegágyává válik. A kunyhókat körülvevő vízben együtt fürödnek gyerekek, kutyák és sertések. Ha valaki megbetegszik, legfeljebb a kuruzslóhoz fordulhat. Orvosnak híre-hamva sincs itt. Es mégsem hagyják el az emberek ezt a helyet. A fiúgyerekek, mihelyt felcseperednek, kora hajnalban apjukkal halászni mennek. A csónakok nagy kört alkotnak és a halászok hangos lárma közepette rudakkal lökik előre kenujaikat. Vezényszóra vetik ki és húzzák vissza hálójukat. A zsákmány a csónak tulajdonoság illeti meg. Az emberek közösségi életet élnek. Bűnözőket vagy tolvajokat hiába keresnénk közöttük. A rendőrséget sem ismerik. Egy némileg jobb állapotban lévő kunyhó szolgál kápolnaként, amelybe őven-Csak néhány éve járnak Iskolába Nueva Venecia gyermekei. Iskolai segédedsrközökben ssfikölédnek, egy-egy tankönyvből hat-nyolctagú gyerekcsoport tanul. E halisxfalu életének jellegsatessége, hogy a fehérnemű mosása fis javítása néhány ebben lártas asszony „kiváltsága”, akik a hangzatoson terasznak nevezett tntajfáleségen dolgoznak ként egyszer-kétszer eljön egy nap, hogy misét szolgáljon, megkeresztelje az újszülötteket és összeadja az ifjú párokat. S mivel jövetelét nem jelzi előre, az ünnepségeket úgy rendezik meg, ahogy az a lakosoknak megfelel. Ha meghal valaki, hozzátortozói kenuban a legközelebbi temetőbe, a harminc kilométerre fekvő Sitlonuovoba szállítják. Az elhalálozást a sírásó igazolja. A faji problémák Ismeretlennek előttük. Indiánok, spanyolok, négerek házasodnak egymás között. Nincsenek társadalmi különbségek, valamennyien halászok, attól a néhány kivételről eltekintve, akik csónakon a szárazföldre járnak készleteket vásárolni, valamint egy tucatnyi „fresqueroson” (jegesen) kívül, akik éjszakánként jéggel bélelt csónakokon halat szállítanak Barranquilla városába. A kolumbiai kormány eddig nem sokat tett a falu érdekében. Néhány esztendővel ezelőtt három tanítót küldött hozzájuk, akik Iskolát létesítettek. Igen nehéz a dolguk, mivel az Iskolának kinevezett kunyhó nem felel meg a tanítás követelményeinek: kevés a szék, a tábla, az írószer és a tankönyv. A gyerekek csak rövid ideig járnak Iskolába. A lányok mindössze két évig, a fiúk négy évig látogathatják az Iskolát. Éppen csak hogy megtanulnak írni, olvasni. Ennek ellenére az iskola a szó szoros értelmében kulturális forradalmat Jelentett számukba. Persze, még nagyon sok a tennivaló ezeknek az embereknek és mindazoknak érdekében, akik a szárazföldön — az alföldeken és a fennsíkokon —, az amerikai benánültetvények körül, valamint a bányásztelepülésekben laknak. Elképzelhetjük, mennyire megváltozik itt majd minden, ha egyszer az ország valamennyi kincse az egész javát fogja szolgálni. A tanulók kenun járnak iskolába 5
