A Hét 1961/2 (6. évfolyam, 27-52. szám)

1961-11-12 / 46. szám

Béták József HNB-elnök üdvözli a háiaitáraakat JfU ceremónia hatvan per­cig tartott. Kétszázötvn főnyi résztvevővel. Helyiség: az udvari HNB díszterme. Az ünnepeltek? Huszonnégy olyan pár, akik há­zasságuk huszonötödik évforduló­jához értek. Barátságos a hangu­lat. Népi zenekar Játszik, pioní­rok készülnek a szavalatokkal. A terem zsúfolásig megtelt. A pihe­nést parancsoló vasárnap délelőtt sem tudta otthon tartani az em­bereket. Itt vannak a legközelebbi hozzátartozók, a szomszédok, az Ismerősök és a munkatársak. Az ünnepeltek zöme szövetkezeti tag. Kíváncsian várnak a kezdésre. Érzik, hogy olyan eseménynek lesznek tanúi, amilyen Udvaron még nem volt. A HNB, a Nőblzottság és a polgári ügyek bizottsága üdvözli a házastársakat. Péter József Igazgató tanító mondja a beve­zetőt, mjnd a HNB nevében Bé­ták József elnök és Suman Jó­zsef titkár fejezi ki jókívánsá­gait a huszonnégy házaspárnak. Aztán az ajándékok átadása kö­vetkezik. Meleg kézszorltások kíséretében nyújtják át a pla­ketteket és a tömegszervezetek virágcsokrait az ezüst lakodal­masoknak. £s ezzel pontot Is tehetnénk beszámolónk végére. Nagyszerű látványban volt ré­szünk, a házaspárokat megrendí­tette a figyelmesség, átszellemült arccal távoztak az ünnepeltek. Igen ám, csakhogy a párok már tisztes kort megéltek, a ne­gyedik évtizedet régen maguk mö­gött hagyták. Milyen volt az életük, milyen volt negyedszáza­dos házasságuk? Míg az ünnepi aktus tart, többször Is végigné­zünk az ezüstlakodalmasok né­pes csoportján. Némelyiknek p hajába jócskán festett ősz szá­lakat az Idő. Barázdás arcok, kérdés tenyerek vallanak a ke­mény munkában eltelt eszten­dőkről. Fáradt, szomorú tekin­tetek emlékeztetnek a a hábo­rú még ma Is eleven sebeire... Huszonöt évi Huszonnégy házas­pár. Életükről külön-külön szá­mot adni lehetetlenség. Nehéz gondok, aprócska örömök válta­nák egymást. Egyetlen házaspárt mutatunk be a huszonnégy közül. Németh Istvánéknál kopogtatunk a Kot­tái utcában. A terített asztalon színes virágcsokrok jelzik a ben­sőséges családi eseményt. Ott ül az asztalnál a nyolcvankét éves Németh bácsi feleségestül, meg a szomszéd házaspár — folyik az ebéd. Párolog a tyúkleves, ét­vágyat gerjeszt a főtthús és a kacsasült szaga, bizonytalanná teszi a választást a sokféle sü­temény. Némethné még mindig nem tud A díszterem zsúfolásig megtelt Lekerülnek a tányérok, tálak az asztalról, a feleség borral kí­nálja a ház népét, s miután fe­nékig ürítettük a poharat, hal­kan felnevet. Nyilván eszébe Ju­tott valami érdekes dolog. Ér­dekes? — Nem lehet azt elmondani, hogyan telt el a tíz év. Villany nem volt, de petróleumra sem futotta. Korán jártunk aludni, mert tüzelőre sem került pénz. .. Az emberemet elvitték a frontra, francia fogságból szív és lég­cső asztmával tért haza. Még csak ötvenegy éves, de már rok­kant, nem dolgozhat. Furcsának tértjük, hogy ne­gyedszázados évfordulóról lévén szó, az ünnepeltek csupán az el­ső tíz esztendőről beszélnek. Ml ennek az oka? — . A másik tíz más —• mond­ja a férj. — Az már a felszabadulás utánra esik — magyarázza a fe­leség. — Munkánk van. Keresünk. Én az érsekújvári mosodában dolgozom, a fiam meg rádió­mechanikus helyben. KI merte volna gondolni, hogy a munká­soknak ilyen élete lesz egykor, mint nekünk van? Házassági évfordulói Kitűnő al­kalom a beszélgetésre, a körül­tekintésre Folyik a bor, muzsi­kál a pohár és a tekintet für­gén vándorol Ide-oda. Hogyan Is van hát? A házban televízió képernyője mosolyog ránk. A konyhában drága mosógép felej­teti velünk a mosóteknö fölött görbülő falusi asszonyokat. Az előszobán hűtőszekrény árulko­dik a felfogásról: a pénzt mindig jó valamibe befektetni. .. A rá­dió hangosan hirdeti a tegnapi kisemberek mai igényéti Ezüstlakodalmat ünnepelünk. Negyedszázados évfordulót. És íme: ml mindent látunk csak egyetlen helyen. Kedvünk lenne felkerekedni és a párokhoz sor­ba bekopogni... Ám Illetlen csak úgy itthagyni az ünneplőket, meg aztán borból is bőven van még. Koccintsunk Inkább. Koccintsuk arra, amiről álmodni sem mertek valaha: — A munkáshatalomra I MACS JÓZSEF szabadulni a nyilvános ünnepség hatása alól. — Nagyon szép volt minden — mondja felszolgálás közben. — Virágcsokrot most kaptunk elő­ször. Mikor 1936-ban egybekel­tünk, a férjem munkanélküli volt. A házasságkötés talán a legszebb az emberek életében. Hai nem kell rettegniük a holnap­tól 1 Németh István hallgatott ad­dig, de most folytatja azt, ami­be a felesége belekezdett: — Ml tagadás, mi féltünk a jövőtől. Az első év nagyon ke­serves volt. Nyáron dolgoztunk a gazdáknál, de pénzt csak télen kaptunk. A húsz koronás mun­kanélküli segély éppen csak az éhenhalástól mentett meg. Az ezttstlakodalmasok a HNB emlékkönyvébe írják nevüket. Képünkön: Szárai Erzsébet anya­­könyvvezetö és Németh Istvánná ünnepelt MaczkA Ferenc szövetkezeti ker­tész, a Csemadok lelkes szerve­zője feleségével

Next

/
Thumbnails
Contents