A Hét 1961/2 (6. évfolyam, 27-52. szám)
1961-11-12 / 46. szám
I I# gt és fél évvel ezelőtt repültem elll ső Ízben Bratszkba. A repülőteret II minden oldalról áthatolhatatlanul ll körülvevő őserdő egyik szélső fáján tábla függött a repülőtér nevével s mindjárt alatta egy másik, melyen ezt olvastam: KOMMUNIZMUS = SZOVJETHATALOM+VILLAMOSlTAS — LENIN. Úgy hangzott ez, mint valami kábelogramm, amit éppen most küldtek a Szmolnljból, ide, ahol a szibériai időjárás viszontagságai között most kezdték építeni a világ legnagyobb vízierőmüvét, amely évente huszonkét milliárd kilowattórát szolgáltat majd a kommunizmusnak. ■ A harmadik roham Az Angara ellen indított első rohamról hallomásból tudok. 1957 telén lékeket vágtak a folyó jégpáncéljába, ezekbe pilléreket engedtek le, s közébük kő- és homokhegyeket hordtak. A hatalmas folyam közepén így mesterséges sziget keletkezett, hídfő a további rohamokhoz. A második roham volt kétségkívül a legdrámaibb. Ezt 1959. június 18-án hajtották végre. Sosem láttam még megragadóbb, elkápráztatóbb képet. Nehéz teherautók százai végeláthatatlan sorban dübörögtek a partról a szigetre, s az ideiglenes hídról hatalmas szögletes szikladarabokat szórtak a folyó hullámaiba. Tizenkilenc órát tartott a gépek és emberek megfeszített munkája. A legyőzött folyam tajtékzó szájjal omlott az ember lábaihoz. Láttam utolsó vonaglásait, láttam, hogyan csendesedett meg, hogyan nyalogatta nedves nyelvvel friss sebeit. Aztán egy kiürült teherautón rezesbanda érkezett. Az emberek, akik még egy órával azelőtt szédelegtek a fáradtságtól, most foxtrottot táncoltak a hídon. Alit s tartott a gát. Két év alatt kinőtt mögötte a gát betonteste. Az idén szeptemberben kezdődött a harmadik roham. Grigori] Anurov brigádja egész télen hegesztette az acélpajzsokat, melyek mindegyike 150 tonnát nyom Ilyen kantárok kellenek ez Angaráral Szeptember 1-én Gindin, a Bratszkgeszsztroj főmérnöke prancsot adott a hatvanharmadik szelvény fenékzsilipjének elzárására. Pneumatikus gépek óránként egy méter sebességgel bocsátják le az acélzsilipet az őrjöngő folyam fenekére. Az Angara újra meeremeg medrében s duzzadni kezd. Szülési görcsök. E pillanatban születik a tenger. A gátfal, mely egyelőre hatvan méter magasra tornyosul — s ez még nem egészen a fele tervezett magasságának! — az első ostromot éli át. Fokozatosan lebocsátják az acélzsilipeket a második, a harmadik s a negyedik áteresztő kamarába. Centiméterről centiméterre emelkedik a víz 180 négyzetkilométeres területen. Légy üdvözölve, tengeri ■ Legnagyobb a világon Egyelőre még csak csecsemő, de már vasgyúró a javából, s nő, egyre nő — és már most nem kis gondot okoz szüleinek. Tizenhatezer favágó dolgozik a tagja kivágásán azokon a területeken, melyeket elönt a világ legnagyobb mesterséges tava. Eddig 170 ezer hektárnyi erdőt irtottak ki. De ez csak egyharmada a tófenéknek. 36 millió köbméter fát kell megmenteni az elárasztástól! Szeptember 19. Irkutszktól hatszáz kilométernyire északra hajózunk az Angarán. A folyó egykori partjain rőtarany színekben pompázik a tajga. De az Angara már nem folyó többé, hanem egyre inkább tenger. A „Besszarábla” kapitánya és kormányosa alig találják a régi útvonalat, amelyet pedig százszor és százszor megjártak, úgyhogy akár bekötött szemmel Is elkormányozták volna arra jó öreg kerekes gőzösüket. A szigetekről, melyek néhány nap előtt még sehol sem voltak s melyeket egyetlen navigációs térképen sem lehet megtalálni, furcsa zsákmánnyal térnek haza a halászok: csónakjaik teli vannak vadnyúllal. A vadat hirtelen özönvíz árasztotta el alulról. A halászok mesélik, hogy ezer meg ezer pocok és ürge kapaszkodott föl az elárasztott fűzfák vékony ágaira, s ha csónak közeledik a parthoz, százával potyognak az evezőcsapásoktól a vízbe. Második hajóként haladunk át a Pjanij és a Padun, e két rettegett katarakta fölöt't. Valaha szinte leküzdhetetlen akadályt jelentettek az Angarán. Most tizenhat méter víz van fölöttük. A gátnál tizenkilenc métert emelkedett a víz szintje. A „Besszarábia” odaütődik a pontonokból összerótt ideiglenes klkötőhídhoz, melyen ott a tábla: Bratszk. A kikötő pontosan a „Zöld városka”, az első építők egykori lakótelepe fölött van, melyet ötvenhétben alapítottak. Néhány nappal ezelőtt eltűnt a városka, mint a távoli múlt egy darabja. Az újbratszki postára azonban még érkeznek levelek távoli szerelmesektől a régi címre: „Zeljonij Gorodok”. Ezeket a leveleket csak búváröltönnyel kézbesíthetné ki a postás. ■ Szédületes számok Az Angara másodpercenként 3850 köbméter vizet szállít Bratszk felé. E meny-A duzzasztógát a szerelfihld második emeletéről nézve
