A Hét 1961/2 (6. évfolyam, 27-52. szám)
1961-11-05 / 45. szám
Pokrovszkij professzor reális elképzelései a további űrrepülésekről ■ A Marson való leszállás problémája ■ Hogyan lehet fényképezni az űrhajóról? ■ Biztonságos leszállás a Földön A szovjet rakétatechnika reményt nyújt olyan hosszabb kozmikus utazások megvalósítására, melyeknek végállomása a Mars vagy a Vénusz. Ma már aligha kételkedhet ebben valaki. Erről a két égitestről — ha az említett utak megvalósulnak — többet megtud az emberiség, mint amennyit a legkiválóbb csillagászok sok-sok éves kutatómunkájának eredményeképpen tud róluk a világ. Mindenesetre sok olyan probléma van még, amelyeket a bolygóközi rakéták, az űrhajók vagy a Jövendő „kozmobuszok“ konstruktőreinek meg kell oldaniok. • ELSŐ LESZ A MARS KÖRÜLI ÜT Ma már biztosan tudjuk, hogy a Marsot körülvevő atmoszféra sűrűsége nem elegendő ahhoz, hogy emberek — mondjuk ejtőernyővel — leszállhassanak ezen a bolygón. Egy ilyen leszállásnál legalább tízszer olyan terjedelmű ejtőernyőre volna szükség, mint amilyeneket ejtőernyőseink használnak. Ez azt Jelenti, hogy más úton kell haladni. Az űrhajó fékezését reaktív motorok segítségével kell megoldani. Ha sikerülne is embereknek leszállni a Marson, még mindig itt van a visszatérés kérdése. Igaz, a Marsról való visszatéréshez kevesebb üzemanyagra lenne szükség, mint az odautazáshoz. De még így is olyan mennyiségről van szó, amilyet a tudomány és a technika mai állása mellett aligha tudnánk eljuttatni a Marsra. • 100 KILOMÉTERNYIRE A MARSTÓL Mondottuk, hogy az első űrhajó először körülrepüli a Marsot és leszállás nélkül visszatér a Földre. Ez a későbbi Marson való leszállás elengedhetetlen feltétele. A Mars körülrepülése:. adja az első képet felszínéről, igazolja vagy megcáfolja a tudósoknak a híres Mars-csatornákról, a Jéghegyekről, a tengerekről és a sivatagokról szóló elméletét. A Mars ilyen „felderítése“ során az űrhajósok későbbi leszállásának helyét is meg lehet állapítani. Milyen közelségben lehet körülrepülni a Marsot? A jövendő űrhajósoknak mintegy 100 kilométer távolságban kell körülrepülniük a bolygót. Pedig ez még aránylag nagy távolság. Emlékezzünk csak a Tyitov őrnagy által 250 km magasságban készített felvételekre. Mit látni rajtuk Földünk felszínéből? A Mars felületéről azonban részletesebb adatokra van szükségünk. Ha az űrhajós használható felvételt akar készíteni a Marsról, felszínétől 100 km távolságban, 10 méter gyújtótávolságú lencsével Az űrhajó a Mars felszíne fölött halad. Innne már jöl látni a sivatagukat és az oázisokat. Az űrhajó orrával a bolygó felé fordult. Mögötte szabadon lebegnek a szükséges műszerek: a homorú tükör, a teleszkóp, a rádióállomás antennája és a naperőmű egy része. Kozmikus rakéta indulás előtt a Marsra. Mellette látni a kilövőpályát. A rakéta körül semmiféle más berendezés nincs, minthogy a szükséges ellenőrzést még azelőtt elvégezték, mielőtt a rakétát függőleges Irányba állították volna. Az űrhajós csak közvetlenül indulás előtt szélt be. Ezért köti össze htd a kllüvőtornyot a rakétával. felszerelt fényképezőgépre lenne szüksége. Fantasztikus dolog ez. Egyenesen lehetetlen Ilyen nagyságú és a szükséges pontosságú lencsét elkészíteni. Mégha ez sikerülne Is, az optikai berendezés súlya néhány száz tonnát tenne ki. Hogyan lehetne egy Ilyen kolosszust űrhajóval eljuttatni a Mars közelébe? Ez tehát egyelőre teljesen irreális. Az optikai berendezést teleszkóp-rendszerrel kell megoldani, amelyben a tárgylencsét konvex tükör pótolja. Ezt a tükröt természetesen igen pontosan és gondosan kellene előállítani. Néhány méter átmérőjű tükröt azonban eddig még senkinek sem sikerült készítenie. Nem szabad megfeledkezni a Föld vonzóerejéről sem. Ha nem akarjuk, hogy a tükör start közben deformálódjék, igen masszív anyagból kell lennie. S itt mutatkozik a további, csaknem leküzdhetetlen akadály. És mégis... Tudjuk, hogy a világűrben igen csekély a vonzóerő és hullámszerűen Jelentkezik, mint az apály és a dagály. Ezért lehet arra gondolni, hogy a szükséges tükröt az ember valami finom, könynyű anyagból, künn a világűrben készítené el s aztán fonesorozná, vagy más. fényt visszaverő anyaggal vonná be. • ENERGIA — INGYEN Hogyan képzeljük el az űrhajó által szállított műszerek munkáját a Mars körüli repülés közben? A felvevő kamera az űrhajó hátsó részében kerül elhelyezésre, és automatikusan fordul mindig a bolygó felé. A tárgylencsét póiló hatalmas tükör az űrhajó mögött „úszik” majd, amint képünkön látható. Egy további hajlított tükör — szintén igen finom anyagból — napenergia gyűjtőként szolgálhat. Ez automatikusan mindig a Nap felé fordul, összegyűjti a napsugarakat, továbbadja az űrhajóban elhelyezett kis erőműnek, amely a napenergiából aztán elektromos áramot termel. Számolni kell automatikus rövidhullámú rádíóadóállomással Is. Ez mindig a Föld felé fordul majd, hogy biztosítsa az összeköttetést bolygónkkal. Végül itt van még a teleszkóp, mint az űrhajó nélkülözhetetlen tartozéka. Ez automatikusan mindig a Mars felé fordul majd. Valamennyi berendezés az űrhajó után fog „úszni”, s megfelelő kábellal lesz összekötve. • VISSZATÉRÉS A FÖLDRE A Mars körüli repülés közben szerzett fílm-negativokat el kell majd juttatni a Földre. A televíziós képközlés egyelőre nem reális. Az űrhajónak tehát vissza kell térnie a Földre. A mögötie úszó műszerek a Föld sűrűbb atmoszférájába kerülve elégnek. Magénak az űrhajónak, mely csökkenti sebességét, delta formái kell adni, mint amilyen a hangsebességnél gyorsabban repülő gépeknek van. És hogyan száll le az űrhajó? Az űrhajó leszállását a Föld előre meghatározott helyén ejtőernyőkkel lehet biztosítani, amelyeket rakétákkal lőnek ki az űrhajóból. A továbbiakban a fékezést és az űrhajó irányítását reaktív motorokkal lehet végezni. Ma már biztosan állíthatjuk, hogy'a Mars első körülrepülése ember nélkül történik majd. Teljes sikerről azonban csak akkor beszélhetünk, ha az űrhajóval ember tér vissza a Földre. G. N. POKROVSZKIJ # (A szerző rajzaij
