A Hét 1961/2 (6. évfolyam, 27-52. szám)

1961-10-29 / 44. szám

Egy szál fekete tulipán Amikor a rádióban hallottuk a hírt, hogy „Hát még mindig proletár művészetet gyúrta-F. Tichy meghalt, clownok, harlekinek és co­­lomblnák rtzsporos arcán elmosódott könny­cseppeket láttunk: az artisták váratlanul befe­jezték müsorszámatkat, búsan nyerített a mülo­­var paripája és Paganini kezében megremegett a vonó. Egy nagy életmű, alkotója nélkül éli majd ezután életét. Es F. Tichy ezt úgy akarta. Al­kotásait sohasem propagálta, nem gyűjtögette s nem is sorozta ókét katalógusokba. Festmé­nyei, rajzai és grafikai müvei szabad madarak sorsát élték, szétszóródtak a szélrózsa minden Irányába. Nem kapaszkodott erőnek erejével a halhatatlanság kötélhágcsójába. Képeit „kabát szerint” adta el: sz&kpénzüeknek olcsón, úgy­szólván ingyen, a sznobokat fantasztikus árak­kal riogatta el magától. F. Ttch$ az utolsó viharmadarak egyike volt. Abból a művészt családból származott, mint A. Modigliani. Maró gúnnyal ostorozta a kispol­gárokat és meleg szeretettel közeledett az egy­szerű emberekhez. Ezt az 1960-ban a Svétová ll­­teratúra számára rajzolt Lenin portré bizonyítja a legjobban. Ez az arckép csaknem az utolsó müveihez sorolható. Mint minden nagy művészről, róla ts számta ­lan anekdota kering. Az egyik legszebb az Union kávéházban született meg: F. Ttchtj pro­vokatív módon odalépett az egyik asztalhoz, ahol néhány olyan művész ült, akik ugyan „szociális művészetet csináltak”, ám ugyanak­kor ház- és villatulajdonosok voltak. Tichy, ez a smtehovt proletár így szólította meg őket: nak, tisztelt háziurak?" F. Ttchy alkotása J. Wolker, V. Nezval, Konst. Btebl és K. Konrád életműve mellé kívánkozik, és csupán a lövő mutatja meg művészetének igazi nagyságát. Mert eddig nem Is nagyon tud­juk, hogy ki volt, ml volt ez az európai méretű nagyság. Fiatal képzőművészeink azonban szi­gorúan megmérték és Igen súlyosnak találták! Még pedig olyan súlyosnak, hogy csupán fan Zrzavyt és Őt, f. Ttchyt Ismerik el minden fenn­tartás nélkül nagy művésznek. Lehet, hogy a dolgoknak Ilyen forma leegyszerűsítése igen kegyetlen és igazságtalan, de mindenesetre jel­lemző. Es F. Ttchjj mtndqji olyan képmutatónak, aki bürokrata módon zavarólag avatkozott be a mű­vészi folyamatokba, véleményét igen keményen és szenvedélyesen adta tudtára. Azt jósolta ne­kik, hogy a postán végzik be pályafutásukat. Nem tudott ugyanis borzalmasabb emberi sor­sot elképzelni, minthogy valaki kézi bélyegző­vel bélyegezze a postai küldeményeket. Franttéek Tichy oly intenzíven élt, hogy va­lójában meg sem halhatott: olyan nagy művészi egyéniség volt, hogy nem tllik rá semmiféle nekrológ, sőt még ez sem, amelyet fan Rezáö írt róla, s amelyet én megpróbáltam lefordítani. Am ahogyan nézegettem Tichy grafikáit, úgy változott ez a fordítás egy egészen más vala­mivé, egy könnyes, fájdalmas felhajtássá. S ab­ban a pillanatban lehet, hogy a síró Paganini és a gyászoló Harlekin álltak mellettem és Co­­lombtna. BARSI IMRE Lenin arcképe Paganini Hatbeszélfl Illusztráció Sallert Vltava című verséhez Frantisek Tichy emlékének

Next

/
Thumbnails
Contents