A Hét 1961/2 (6. évfolyam, 27-52. szám)

1961-07-09 / 28. szám

'f/a a Kelet-Szlovákiai Vasművek jövőjét ku­tatod, kissé a közelmúltba kell nézned, s nem is keleten, hanem Ostraván. Nem, nem mesz­­sztre.. . talán másfél évre visszafelé, amikor a kis növésű Cerep Janó megharapta az ügye­letes kezét. Hogyan is történt az eset? Cerep, mintegy százhetven társával együtt akkor került a né­gyes számú tanulóotthonba. Kelet-Szlovákia kü­lönböző részéből jöttek; otthonról fegyelmet nem ismertek, féktelenek voltak, maka esők és ellenszegülök. A szobájukat maguknak kellett takarítaniuk, mindig volt egy napos, áld felelt a rendért, tisztaságért. Akkor Cerep Janó volt a napos ... Apró termetű, barna szemű fiú. keményfejű és hajllthatatlam. ő bizony nem söpri ki a szo­bát! — gondolta. Hiába figyelmeztette őt né­hányszor az ügyeletes, Cerep fütyült minden figyelmeztetésre és nem akart söpörni. Neki Így is jő, söpörjön az, akinek nem tetszik ez a rend! A vita végén a kis Cerep összevereke­dett az ügyeletessel, és amikor a nagyobb, erő­sebb fiú elöl sarokba szorult, elkeseredésében megharapta az ügyeletes kezét Mégsem sö­pört ... Ma A vltkoviced Klement Gottwald Vasművek i. számú tanulóotthona példaképül szolgálhatna az ország összes Ilyen íntéanényelnek, ahol ipari tanulók laknak és tanulnak. Százhetven fiú, — Cerep és társai — lakik itt Kalet-Szlo­­vákiából; a Kassa mellett épülő gigantikus vas­mű jövendő szakemberei. Modem, új épület az otthon, tágas, levegős szobákkal, nagy ablakok­kal. Ami az első pillanatra megfog — a raid. Szinte pedáns tisztaság mindenütt. Az ágyak zsinóregyenes vonalban egymás mellett, a hó­fehér vánkosok lesimítva, a paplanok pontosan összehajtogatva, a lepedők kifeszítve. Katonás rend, az élek szinte vágnak. A fiúk éppen Brünben vannak tanulmányúton, de nem kell itt lenmiök ahhoz, hogy megis­merjük őket. Mosolygösképű asszony vezet Cerep és társai szobájába. Jobban ismeri a fiú­kat, mint azok saját magukat, — a takarító asszonyuk. Tőle tudjuk meg, hogy Hric Milán nagyon ügyes fiú lenne, de csuda makacs és vitatkozó, mindig őneki kell, hogy igaza legyen. És hogy a legjobb közülük TomeSlk, a hallga­tag, komoly, nagyon igyekvő és tisztelettudó fiú. — És Cerep? — kérdezzük —, még mindig nem akar söpörni? — Dehogy is nem — nevet —, nézzék csak ezt az ágyat! Az övé. Példásan megvetett ágy, csupa él és sima felület, sehol egy ránc rajta, látszik, hogy a gazdája törődik vele, amikéi­re nd be hozta. Marósaink; Cerep (balszélen), Hric, Tomaáik Furman és a többiek Szabad idejükben rádióamatőrök Sötét árnyék a szikrázó acél fényében; Potoner a kiváló tanuló és martinász Karel Gruber — Szóval a Cerep megváltozott? — Tökéletesen. Most ő a szobaparancsnok. A mindentudó t&bla A folyosó falán lóg, szemben a lépcsővel úgy. hogy az érkezőknek azonnal a szemébe tűnjön. Az emelet minden szobijának lakójáról tájé­koztat. Ezeket mondja; A fiúk szinte kivétel nélkül mindannyian megszerezték a Fuíík-jelvényt és teljesítették a PPOV feltételeit. Kilenc marósuk közül To­rnázik a legjobb, ez évben háromszor volt pél­dás tanuld, három csillagot látunk a neve után. Szabad Idejükben legtöbben futballal, vagy ké­zilabdával szórakoznak, de sok tagja van a modellező, fényképész, rádlöamatőr, termé­szetjáró és eszperantó-szakkörnek is. A ta­nulmányi eredmények havi átlagáról és a szo­bák tisztasági versenyének kiértékeléséről la tájékoztat a tábla. Mindentudó f&bla; szép fia­tal életeket tükröznek' színes jelel. I M. Holland barátja M. Holland Angliában lakik, Bagenbaumban, a barátja meg Furman Milán Itt, a négyes ta­­nulóotthomban. Barátságuk egyszerű és őszinte, az egyik tanuló teremben egy nagy térkép mu­tatja az utat, amelyen egymásra találtak. A térkép — Európa és Ázsia vázlatos térképe — egyik sarkában Ostrava, ostravából színes sza­lagok — az Ismerkedés utáni vágy sugarai — vezetnek Magyarországba, Lengyelországba, a Szovjetunióba, Angliába, Vietnamba, Finnor­szágba, Jugoszláviába, Svédországba és Hollan­diába. Ennyi ország fiataljaival leveleznek az eszperantó-kör tagjai. Ennyi ország tagjainak kívánnak nemzetközi nyelven munkájukban sok szerencsét. Az idősebbek Nemcsak a fiatalok akarnak a Kelet-Szlová­kiai Vasmüvek első szakembereivé lenni, idő­sebbek is tanulnak Ostraván. Egy osztály nyílt a Vltkovicel Vasművek technikai Iskoláján, húsz tanulóval. Keleten ők csapolják majd az első acélt. Nézzük a húsz közül az egyiket! Karéi Grúber. Gyerekkorában valószínűleg nem is álmodott arról, hogy egyszer majd Mar­tin-kemencék füzében figyeli sötét szemüve­gén keresztül a szikrázó acélt. Két és fél éve jött Ostnavába, azelőtt Trencsénben hlvetaleno­­koskodott. Megértette az idők szavát? Bizo­nyára! Rájött, hogy ma néni a „nyugdíjas“ hivatalnoki állás a rendezett élet utáni vágyak netovábbja, a törekvő ember előtt a terme­lésben nyílnak az igazi, nagy lehetőségek. Ma a kettes Martin-kemence személyzetének a ve­zetője, munkacsoportja versenyez a szocialista munkabrigád elmért. Ha elvégzi az Iskolát, a kassai kombinátba megy dolgozni. — Ha eljön az ideje, ott leszünk és helyt állunk! — mondja. DUBA GYULA

Next

/
Thumbnails
Contents