A Hét 1961/2 (6. évfolyam, 27-52. szám)
1961-07-09 / 28. szám
4Ps* A pataknyi Rima kies völgyében van a likéri kórház. Fiatal orvosok, orvosnők kis csoportja vezet keresztül a kórtermeken, megmutatva és megmagyarázva minden fontos dolgot, amit a látogatónak illik megismernie. Rehabilitáció. A közhasználatban e kifejezés elégtételadást, becsület helyreállítást jelent. A kórházban a különféle okokból deformálódott emberi testrészek helyeállltási folyamatát értjük alatta. A rehabilitációs osztály három termében tornaszőnyeg, bordásfal, függeszkedő, többfajta gép a végtagok mozgatásának gyakorlására, a hibás testrészek elferdülésének szögét mérő gép, rögzített teremkerékpár, diatermiás felszerelések, besugárzó készülékek, termál sókkal telített fürdő és ki győzné felsorolni első látásra, hogy még mi minden látható. — Ilyen berendezésekkel nem rendelkezik rajtunk kívül csak a mártoni kórház — jegyzi meg dr. Makovy József, a fiatal sebészorvos. — itt kezdődik és itt is fejeződik be a gyógyítás — veszi át a szót egyik kalauzom, Köböl Rózsa, aki szakértő, mert a kórház műszerésze. — A gyógyítás tulajdonképpen több szakaszra tagolódik. Első helyen áll a megelőzés, prevenció, ami azt jelenti, hogy gyógytornával igyekszünk meggátolni a csontváz mindenfajta elferdülését. Ezt már az újszülöttnél kezdjük, és sikerrel tudjuk végezni egészen a serdülő korig. Ha ez nem segít, következik a fizikális terápia, vagyis a helyreigazító gépek alkalmazása, különösen a csípőficam és a gerincferdülés esetében, de sokszor használjuk nyakcsigolyferdülés, ikszlábak, izületdeformációk esetében is. A végső megoldás a műtét. Ezt már leginkább felnőtteken végezzük, akiknél a deformálások erősen rögzítettek, megcsontosodottak. Per-i sze. ezután is szükség van a Dr. Makovy József egy ellenérzésre beküldött gyermeket vizsgál gyógytornára, tehát az operáltak is innen hagyják el a kórházat. Az operációkat két műtőben végzik. Az egyikben az úgynevezett „tiszta műtéteket”, a másikban pedig a gennyedéses, tehát ferfőző végtagok operálását hajtják végre. Ezekről nincs mit mondani, olyan műtők, mint más kórházakban. Kínosan tiszták és precíz berendezésűek. Engem is csak fehér köpenyben és a sebészek fehér gumikalocsnijában engedtek be. Az operáltak külön osztályon vannak. Gyógyulásuk különböző időtartamú, de ahogy belépünk szobájukba, a lábadozó betegek egykedvű türelmével fekszenek, olvasnak vagy alszanak ágyaikban, ők már túl vannak a veszélyen: gyógyulnak. Külön szobákban vannak a nők és a férfiak, a fertőzők és a nem fertőzők, de összekeveredve a sérülésesek és az ortopédiai kezelést igénylő páciensek. Itt a legfigyelemreméltóbb beteg egy három éves kisfiú. Vozár Milánnak hívják és egy fiatal prágai származású orvosnő, dr. Daflhecová Véra hívta fel rá a figyelmemet. — Szegényke, egy kuruzsló áldozata — mondja. — Csípőficammal született, mi féléves korában gépbe tettük, de a szülők ismeretlen okból eov év múlva levették róla a gépet és valami sarlatán vette brutális módon kezelésbe. Persze teljesen eredménytelenül. A vége az lett, hogy március elején kétségbeesve hozták ide a szülők, mert a gyermeknek a járás már nagy fájdalmakkal járt. Természetes, mi azonnal kezelésbe vettük, de még így is nagy árat fizetnek meggondolatlanságukért az elmaradott gondolkodású — vagy talán felelőtlen? — szülők. Március végén megoperáltuk, egy évig iu tartjuk fizikális terápián, de még azután csak vagy háromnegyed év múlva fog járni. Ha a gépben hagyták volna, talán most már rendesen járna. — Pedig nagy szükségünk van a szülők! bizalmára — mondja Makovy doktor, aki közben megmutatta a kisgyermekről készült röntgenfelvételeket is. — Akármileyn kis lehetőségeink is vannak ebben A kis kórház Sebészeti műtét egy elferdült végtag helyreigazítására Az operáltak osztályán a kórházban, mindenkit meg akarunk gyógyítani, aki ide kerül, s természetesen elsősorban a gyermekeket. Jó érzéssel ballagtam le a völgybe, mert tudtam, hogy az emberi egészségért folytatott küzdelemnek egy lelkes csapatától vettem búcsút. A kórház kétszáztizenhét ággyal rendelkezik, tizennégy orvos működik benne, ami nem éri el az államilag előírt létszámot, de fáradhatlanul végzik izgalmas és szép munkájukat. Az ortopéd osztályon most is tizenöt beteg gyógyul és havonta legalább ötvenen járnak be a gyógyulás utáni ellenőrzésre olyanok, akik megszabadultak átkos bajuktól s végérvényesen kiegyenesedve, munkaképesen járnak a világban. MIKUS SÁNDOR
