A Hét 1961/2 (6. évfolyam, 27-52. szám)
1961-10-08 / 41. szám
mm Gyönyörű ország Korea A Kimgansan hegy ség tengerbe vesző sziklái csodálatos va rázst kölcsönöznek a partvidéknek Halász szövetkezetek gondoskodnak róla, hogy a dolgozók asztaláról ne hiányozzék a hagyományos étel, a hal Mindössze négy hónapra volt szükségük a koreai épitőmunkásoknak, hogy telépftsék fővárosukban az ü|* polivinilklorid üzemet rében, mely a dél-koreai Pusanon folyik át, évente néhány száz ember leli halálát a tavaszi áradás következtében, melyek elsöprik a hullámbádogból, papírból és deszkahulladékból eszkábált viskóikat ... Messze száll a népi demokratikus Korea hangja, az' a hang, melyet nem hallgattathat el a barátság bábmissziója, melyet a dél-koreai kormány küldőit a nyugati világ valamennyi országába. Fura misszió ez, melyet volt fasiszta japán tisztek, hivatásos sztrájktörők és bulvárlapok szerkesztői vezetnek. Vajmi nehezen győznek meg bárkit is amerikai szuronyokra támaszkodó kormányuk békés szándékairól, bajosan magyarázzák meg a szembetűnő különbséget a fényes egyenruhák és a rongyok, a világoskék Cadtllacok és a kiskorú lányok s öregek fején cipelt ötvenkllós csomagok, a milliós nyereségek és a lassú éhhalál között. Ezek Dél-Korea ellentmondásai. A Koreát Népi Demokratikus Köztársaság állami ünnepe, az ország szovjet hadsereg által történt felszabadításának évfordulója kínálkozó alkalom az elgondolkozásra. Számunkra és az ún. „gazdasági csoda” propagálót számára is szerte a világon, ahol még az imperialisták zászlaí lobognak. Izmos, erőtől duzzadó, kócos feje a Pektu-San őserdő és szíve a Gyémánt-hegy. Partjait nyugatról a Sár ga-tenger zavaros vize, keletről a Japán tenger mossa. Lélegzetelállítóan gyönyörű. Nem cső da, hogy már több ezer éve a költők és a filozófusok országának tartják. Itt keletkeztek a világ első nyomdái, papír gyárai, itt tenyésztettek ki először a iü relmes tenyésztők a formáltan, szürke madarakból csodás szépségű aranyfácá nokat. Korea — a reggeli harmat or szága. Csodálatos, mint minden ország, me lyet megszerettünk. Csodálatosak fenyve set szakasztott olyanok, mint testvéreik a filmtekercsen, csodálatos a Hung-Nam partvidékét övező sok ezer apró szigetének absztrakt plasztikája. A legnagyobb csodát azonban a nép teremtette meg Itt. Miért nem beszélünk a Koreai Népi De mokrattkus Köztársaság gazdasági csodájáról? Miért nem harsogjuk világgá, hogy az ország, amelyet olyan barbár módon pusztítottak, amilyenre nem volt képes sem Hannibál, sem a fasiszta hordák a második világháborúban, az ország, melyet nápalbombákkal perzseltek és bombatölcsérekkel szántották fel, ma már be hegesztette valamennyi sebét és növekedik. Növekedik az emberek csodálatos ősereje révén, amelyet nem érthetnek meg azok, akik számításaikból kifelejtik az embert és mindent egy lapra tesznek fel: a gépekre és a bombákra. Nem, uraim, a „gazdasági csoda” képviselőt a világ túlsó feléből, Önök soha nem fogják megérteni a népi Korea építésének csodáját. Önök, akiknek gyárait tapintatosan kikerülték az amerikai bőmbavetök, nem értik meg, hogy az ország, melyben csak a földalatti gyárak maradtak meg, már teherautókat, traktorokat, gyermekcsörgőket és holland fabocskorokra emlékeztető apró, emelt orrú cipőket gyárt. Önök nem értik meg, hogy az ember volt az, egyedül az ember, ásóval és lapáttal, talán csak egy rozsdás síndarabbal és sebes, dagadt tenyerével, aki felépítette az első házakat, az első műhelyeket, az első göröngyös országutakat, az első ideiglenes vasúti hidakat. Önök, akik a kölcsönök, dollárok, márkák nyelvén beszélnek és gondolkoznak, tanácstalanul sóbálvánnyá merődnek az előtt az ország előtt, mely úgyszólván porából támadt fel, és ma a szegényeknek nyújtott állami rizs- és haladagok nyelvén, a Kék- és a Sárga-tenger között magától értetődő közös gazdálkodás nyelvén beszél. A csendes csoda politikai következményei beláthatatlanok. Felébresztették Kelet-Azsiát, éreztették hatásukat lapánban, Indonéziában, Indiában. Annál is inkább, mert néhány kilométerrel a Koreát kettészelő széles sáv, a demarkációs vonal 'mögött kezdődik a tündérmesék rossz királyának országa. Bár itt nem király uralkodik, hanem egyszer diktátor, másszor katonai junta és mindenekelőtt s tartósan az amerikaiak. Eszak-Korea és szerencsétlen déli testvére között túlságosan szembeszökő a különbség. Keszongtól, az 6 császárvárostól kiindulva alig félórás gépkocsiutazás után — persze, ha az országút nem érne véget a mocsárban és a torlaszokban — abba az országba jutunk, ahol legnagyobb ä világon a munkanélküliség, abba az országba, ahol 1961-ben a kibernetikus gépek, a bolygók közötti repülések és az atomreaktorok esztendejében az emberek fűvel és fahánccsal táplálkoznak, hogy néhány nappal késleltessék éhhaláiukat. Világszerte új, higiénikus városok épülnek. Eszak-Korea ismét festői kertté változik, fehér villákkal, Iskolákkal és mólókkal — és a folyó med-19
