A Hét 1961/2 (6. évfolyam, 27-52. szám)
1961-10-08 / 41. szám
A szorgalmas asszonyoknak ’lohet köszönni, hogy Gröbersben megmaradt a cukorrépa. Közős munkával nehezebb hely-w zetekből is ki kell lábalnia ar szövetkezetnek — mondja Otto j Stacber és többet is mesél erről. Haliéi vasutasok „tolatnak" egy sárbatúlt traktort. Gröbers minden nem paraszt lakúja részt vett az idei termés megmentésében. IAz idei nyárelő a legcsapadékdúsabb időszak volt Gröbersben — akárcsak a Német Demokratikus Köztársaság egész területén mindenütt — a század eleje óta. Vízbe hullott a gondosan előkészített aratási terv, abba az. esővízbe, mely a ' földeket mindenütt hosszú ideig borította. A gröbersiek azonban nem adták meg magukat a természet szeszélyének, talpra állt az egész falu, hogy idejében elvégezve a tervezett nyári munkákat, megmentse az idei termést. „Otto Stacher vagyok, a »répa-expressz« vezetője. 57 év nyomja már a vállamat.-s ezt az egész Időt itt éltem le a faluban. De olyan tavaszra ,és nyárelőre, mint amilyen az idei volt, nem emlékszem. Májusban és júniusban egyáltalán nem akart nálunk elállni az eső. No, az eső nagyon gyenge kifejezés árra a felhőszakadásra, ami a háztetőket, s ami ennél még roszszabb, a földjeinket elárasztotta. Azonkívül az alacsony hőmérséklet is sokat ártott a növényzetnek. Akkortájt akasztófahumorral fagyasztott zöldségről beszéltünk. Egyébként is nagyon rossz volt a helyzet. Sokhelyütt nem bújt ki a növény a földből. Egyetlen megoldás maradt hátra, újra vetni. A magas talajvíz azonban gátolta a vetést, a kultivációs munkákat és a szénabegyűjtést. A paraszt mindig függ az időjárástól. Dobtuk volna ezért a puskát, vagy jobban mondva a kapát a — nedves — rozsba? Hiszen nemcsak a saját jövedelmünkről, hanem az állam piaci termelésiről is szó volt. Emlékszem, mikor még önálló paraszt voltam, akkor is meg kellett hasonló helyzettel birkóznom. De mióta mindnyájan közösen gazdálkodunk Gröbersben, természetesen többet tudunk végezni, s így most sem ijedtünk meg. Nemcsak minden munkaeszközt — a traktortól az utolsó fogatig —, de minden embert is munkába állítottunk. Gyakran mondják, hogy mi parasztok fukarok vagyunk. Bizony, ezúttal Gröbersben fukarkodtunk minden munkaórával és minden munkaerővel. Jól be kellett osztani minden pillanatot. De ki is tett magáért az egész falu. Megmentettünk 240 hektár cukorrépát, megműveltük a kapásnövényeket és biztosítottuk a takarmányt a marhaállomány számára. Háziasszony-brigád jainké volt az oroszlánrész ebben a munkában. Igen egyszerű volt az új munkatervünk: első kakaskukorítástől, hajnali háromtól a teljes sötétségig, éjjeli 11 óráig künn dolgoztak az emberek és a gépek a mezőn. S a végén minden nehézséget legyőztünk. Szent Péter egyszer keresztülhúzhatta a számításainkat, fontos az, hogy az új tervet pontosan végre hajtottuk.“ | Naponta közlekedett ez a „ré- I pa-expressz”, mig biztonságban nem volt a termés. Utasai háziasszonyok voltak. i ! I
