A Hét 1961/2 (6. évfolyam, 27-52. szám)
1961-10-08 / 41. szám
. * K FECSO PÁL Tárgyak, a Földdel nélkülem forogtok; a napos, néma semmiben lakom. Idő és tér most napsugárrá foszlott, nem moccanok és nincs, gondolatom. Eldöntöttem, hogy mindaz, amit eddig hallottam, láttam — soha sem történt meg, csak én gondoltam ki; ó, nagyon tetszik e könnyűség, mely bennem most a lélek. Mint lusta eb a távoli szólitást, csak úgy érzem, folyó, a csobbanásod. A színtelen fény selymes, hűvös paplan, oly simuló, pedig még oly szokatlan ... Nem élek most, csak lélegzem, barátok. Ösztfjögodő Elszelelt a nyár, s a levegőt fölkavarják fölébredt szelek, szeptembert izzad az idő, őszt jósolnak kóbor levelek. Perzselt a nyár s ide roskadt barna bajszával a tengeri, fölujjong még a napsugár; utolsó csókját ránk veti. Ezer szín és fonnyadt pompa, palástja bárányfelhős ég, holnap már a fák zokognak — s csak szívünk őrzi a nyár hevét Szénaillatot sóhajt még a rét, de az ősz már ránk lehel, gyere, te kopár szépség, jó vagy, ha békét énekelsz. DENES GYÖRGY hatahncL Evek hatalma: vas- idő, bordámat megtiportad, riadva koppan szívemen a szárnyavesztett holnap. Sodródik fogyó életein új éveket nevelve, sűrűbb, sötétebb lesz a vér, világosabb az elme. Megyek és ujjaim közül álom- gyöngy hull az útra, s elhalványul fejem felett a mesék kék azúrja. CSELENYl LÁSZLÓ cdz(Ln.i^0id Messziről jöttem kékülő hegyek buja-virág öléből Aranyjöld aranyföld volt az ifjúságom Aranyjöld aranyföld délibábos álom Kékszemű kékölű lányok buja-virág öléből Fekete hajamat fakó-zöldre marja a rozsda Aranyjöld aranyjöld ijjúságom meg se látom Aranyjöld aranyföld eltűnik a láthatáron Fekete hajamat elpereli mind a rozsda Meddig jutok még nem tudom az utak pergőtűzben állnak Aranyjöld aranyjöld rettegik az ijjúságom Aranyjöld aranyjöld rö stettem hogy csupán álom S nem tudom merre van mert az utak pergőtűzben állnak 13
