A Hét 1961/2 (6. évfolyam, 27-52. szám)
1961-10-08 / 41. szám
Petr Hodan : Prágai motívum yy or/<///// Strófák Düh szomjáíöl epedve szegények itt vagyok a dal forrása veszve s már rá sem akadok Vágy éhétől aszottan harsogna már a szám sokáig néma voltam miért ne vallanám Borzalomtól kiégve a sötétség tüzén ezrekkel hinni végre csak ezt akarom én A harcoló Don Quijote Hogy ősztől vérzett a liget s aranyra változott Rozinante rám nyerített s elém tűnt Don Quijote ahogy a kasztil karsztokon álma nyomába ront Más dolga már a szélmalom minket most vár a front S az öszvéren Panza koma jó nagyokat nevet Véget ért uram tébolya lázadót lőni megy Számkivetett az álom rejtelem a tömeg kemény átokra váltom énekemet Hogy ősztől vérzett a liget s aranyra változott Torlaszról nyitott sortüzet tatata Don Quijote Egyszerre Egyszerre csak ott lesznek valahányon Szemek ezrei néznek ti nem látjátok őket Csak hátatok borzong majd a tekintetüktől Némák lesznek figyelnek latra vetik minden szavatokat beszédetek tehát legyen a holnap jegyese Mint gyémánt karcolása zendiil a szó a búcsúlevelekből a kivégzés előtt s a falakon talán áradni kezd a vér Legyetek éhesek örökké éhezzétek minden izetekkel az igazságot hogy elesetteinket gond ne rágja a ti nagyságotok nem gondolni tenmagalokkal A nemességtek áldozat Betellett az idő mintha csak most születnék a világ Döntő idő Ezernyi madárszárny becézte őszi ég tikkadt torkunkat enyhítsd a remény harmatával sugalmazd tágra szemünket mely mereven néz feléd csordultig telve jcrj szorongó várakozással Nézd a ludakat hogy csapkodják szárnyukkal a rácsot amikor szürke húgaik fönn délre húznak ime a lélek képe aki előtt egy percre felviláglott a visszatérés szépsége mit tán csak a halottak tudnak Tépjétek föl a köd burkát a be nem érett reggelekért a szépségért mely mindig új s új döbbenetbe fut a zsenge vadáéért mely szerelmet nem ért s virága gyöngédsége keserűségbe fúlt Rónay György fordítási 9 Frantisek Halas versei Ő sz
