A Hét 1961/2 (6. évfolyam, 27-52. szám)

1961-10-08 / 41. szám

kótelepet, és itt, a Vár tőszomszédságában — Prága háztetői felett nézem az ablakod­ban felvillanó fényeket. Az egyik ablakban egy férfi vaskos könyv­ben lapoz, a másikban egy család éppen va­csorához ül; ott két sziluett ölelkezik, amott meg feketetrlkós, karcsú fiatal lány left táncot, a tükör előtt. Lehet, hogy tán­cosnő, lehet — találkára készülő diáklány. A külvárosok gyáraiban munkások és mun­­kásnők tízezret dolgoznak a zúgó gépek mellett. S míg a Szemlnartsták kertjében A Vencel tér megbúvó Pán sípszavára felébrednek a sze­relmesek, gyerekek és aggok békés álomba merülnek. Valahol pedig komolyarcú fér­fiak állnak őrt az Aranyos város népének békés munkája és békés álma felett. Mintha a Loretta harangját ts a HaSler­­dallamot látszanák és én meglgézve sutto­gom: szeretem PrágátI Es ezen nincs mit csodáint, mert Prága és a Béke egy foga­lom, csakúgy mint Prága és — a szerelem. BARSI IMRE (A szerző felvételei) Őszi rondó főgázában Alkonyodon. A Loretta lépcsőin egy fiú és lány egymást átölelve hallgatták az ezüstö­sen csilingelő harangjátékot. Az akkordok halkan vibráltak' az őszt légben, majd el­nyúltak mint vén gesztenyefák árnyéka a Kampán. A kék messzeség ölében az est­­hafnal csillag egyre feljebb bátortalankodott az égi lajtorján, és lenn a városban szőlő­­fürtként csüngtek az emberek a villamoso­kon. Aztán észrevétlenül beszökött az Oszt este az Aranyos város örökifjú falat közé, melyeknek hímporát évszázadok bősz viha­rai sem tudták letörölni. Amikor pedig a Vár környékén klgyúltak az ódon gázlám­pák fényei egy régi — Prágát dicsőítő HaS- ler-dallam szegődött hozzám és aznap este már el sem hagyott. Velem vándorolt a Ma Iá Strana, a Hradőany zegzugos ktsutcálban, a komor karmeliták Utcájában megbúvó „Arany Körte* vendéglőben, elkísért az al­kimisták utcájába, a Daltbor torony kapufá­hoz és ahogyan a töréseknél a HaSler dal­lamnak már szövege Is van, egy szerelmi vallomás szövege, amely régi és sablo­nos volt, mint minden szerelmi vallomás és mégis mindig új, páratlan, Igazi és őszinte. Százszor megírtam már, hogy szeretem Prá­gát: szeretem a fehér télben, virágos ta­vaszban, tikkasztó nyárban, ám mégis Ilyen­kor szeretem a legjobban — Ilyenkor, ara­nyos őszt estéken, amikor már bebarangol­tam a várost: a trójai parkot, a hidakat és kerteket, könyvtárakat és kiállítást terme­ket, az óvárosi teret és a petftny-t új la-Prága háztetői Medve koma kéregét Údon kertek fiatal lakói Őszi verőfény 8

Next

/
Thumbnails
Contents