A Hét 1961/2 (6. évfolyam, 27-52. szám)
1961-10-01 / 40. szám
Hazafias honvédelmi szövetségünkben számos sportoló nevelkedett, aki nemcsak a hazai versenyeken hódította el rendre az elsőséget hanem a világversenyeken is öregbítette a cseh szlovák sport jó hírnevét. De amíg a győzelmi emelvény legmagasabb fokára feljutottak, nem egy szinte legyózhetetiennek tűnő nehézséggel kellett megbirkózniuk. Az alábbiakban három sportoló sikerekben gazdag sportpályafutásából elevenítünk fel néhány pillanatot. A szenzáció nem marad el 1 1958 őszén történt. A FIM Nemzetközt Hatnapos Versenyének részvevői Garmlsch-Partenklrchenben gyülekeztek. A 2000 km hosszú útvonal könnyebb szakaszain alattomos ellenség — feneketlen sártenger leselkedett rájuk. Mlrek Sedlnát, a Nemzetközt Díjért küzdő csehszlovák együttes kapitányát ezúttal üldözte a balszerencse. Alig tette meg az első kilométereket, makrancoskodnl kezdett a gyújtása. Mlrek ösázeszorltotta fogalt, és hajtott, de közben borzongott a háta. A gyújtás-zavar katasztrófával fenyegetett, és a mocsaras talaj nem tette lehetővé, hogy annyi Időelőnyt szerezzen, amenynyl megjavításához szükséges. Minden percben várható volt, hogy a nemzetközi díj legnagyobb esélyesének csapatkapitánya feladja a harcot. sok. Ogy tetszik, a világbajnokság már gazdára talált. Az amerikai Fortenberry, aki második ugrásakor pontosan a célkereszt közepében ért földet, biztos győztesnek tűnik. A harmadik ugrásnál ugyan megsérült, s az utolsó sorozatban nem ugorhat, de az amerikaiak ezt már nem is tartják szükségesnek és mint világbajnokot ünnepltk őt. De hátra van még Zdenék Kaplan negyedik ugrása, aki a 9. helyről tört előre a harmadikra. Ahhoz azonban, hogy első legyen, az utolsó kísérletnél legfejlebb 1,99 centiméterre szabad ugrania a kör középpontjától. Mikor Zdenék Kaplan elhagyta a repülőgép fedélzetét, váratlanul megfordult a széljárás és a jelző füstíüggöny elsötétítette a célterületet, lehetetlenné tette a manőverezést. Az amerikaiak kivételével mindenki elismerte, az ugrás nem történt reguláris körülmények között, összeült a nemzetközi bizottság — és megsemmisítette a kísérletet. Az izgalom tetőfokára hágott. Az AN 2 ismét a repülőtér felett köröz. Kétezer méter magasságban elhallgatnak a motorok. Néhány másodperc múlva az ejtőernyős kupolája alatt Zdenék Kaplan erőteljes mozdulatokkal kormányozza magát a cél felé. És ami sokak számára lehetetlennek tűnt — valósággá vált. A harmadik szakasz célja előtti ellenőrző állomásra az előírtnál négy perccel korábban érkezett. . A toleranciában további három perce volt. Villámgyorsan döptött: most vagy sohal Néhány gépies mozdulat és mint a keselyük csaptak le rá az ellenfél kísérői a filmesek és az újságírók. Versenyt kattogtak a fényképezőgépek redőnyzárai, megállás nélkül berregtek a filmkamerák. — Taht’s finish — jegyezte meg halkan az egyik angol együttes menedzsere. — Ilyen Javítást negyedóránál hamarabb nem lehet elvégezni. Fogadjunk 1 A sebesség szerelmese Senki sem állta a fogadást.. . Mintha szárnyakat kapott volna az idő. Elrepült a negyedik perc, utána a tolerancia első perce, a második ... A nyugatnémet filmhíradó operatőrje tekercset cserélt. Nem akarta elszalasztani a szenzációt. Nem is maradt le róla, csak... A csehszlovák Trophy együttes kapitánya fele annyi idő alatt tökéletesen rendbehozta a gyújtást, mint amennyire a külföldi szakértők véleménye szerint minimálisan szükség van. A szenzáció — tehát mégsem maradt el. a Ejtőernyős-Világbajnokság Mukacsevóban. A világ minden részéről összesereglett ejtőernyősök a 2000 méteres késleltetett célbaugrásban vetélkednek az elsőségért. Kezdődnek az utolsó Ízelítő a Hatnapos útvonaláról Kaplan a célkereszt közepétől 83 centiméterre ért talajt, ami a szimpatikus csehszlovák ejtőernyős számára a világbajnoki címet jelentette. Franto Stastnft világszerte úgy ismerik, mint a gyorsaság szerelmesét. Kevesen tudják róla, hogy a motorkerékpáros világbajnokság egyik nagy esélyese valamikor mint kerékpáros kezdte pályafutását. 1947-ben bekerült a Varsó—Prága versenyen — a mai Béke verseny elődje — rajtoló csehszlovák együttesbe. Erre a szereplésére Így emlékezik vissza i „A negyedik szakaszon nagyot buktam. Az egészségügyiek kezelésbe vettek és a sok jódtinkturától olyan sárga lettem, mintha japánban születtem volna. A világbajnok mosolyog Aztán kicseréltem a kormányszerkezetem és hajrá, tovább. A célban várakozó tömeg már tudomást szerzett bukásomról, mindenki kiváncsi volt, hogyan is festhetek. A balszerencse azonban akkor sem hagyott el. Maradék erőmet beleadva hajráztam, — és egy kisgyerek ugrott elém. ö sérülés nélkül úszta meg a karambolt, én jómagam kirepültem a nyeregből és fejest ugrottam a célba. Hogyan tettem meg az utolsó szakasz első kilométereit, magam sara tudom. Jiőln után — hogy, hogy nem — megszöktem az élbolytól. Standa Capek kivételével senki sem követett. Mladá Boleslavtól — szegről-végről szülővárosomtól — 12 kilométer választott el bennünket. Zúgó fejemben egy gondolat motoszkált: meg kellene nyernem a boleslavl részhajrát. Standéval kettesben hajtottunk mint a megszállottak. Obruby község mellett, az erdő szélén várakozott fivérem. Jól festhettem, mert hallom, hogy rászólt Standéra, aki szorosan mögöttem hajtott: — Szervusz, Stando, Franto hol van? Boleslavlg futotta erőmből és a prémiumot megnyertem. Utána erőm úgyszólván teljesen elhagyott. Az összesűrltett versenyben mégis sikerült harmincadikként befutnom a prágai célba. így végződött az a verseny, amelyen először képviseltem hazámat.“ MARTON JÓZSEF 21
