A Hét 1961/2 (6. évfolyam, 27-52. szám)
1961-09-24 / 39. szám
— ön említette az előbb, hogy a marslakók technikai térer, jóval előbbre vannak, mint ml. Az ő lövedékeiknek sebesség szabályzójuk van, melyet mérnötceik rádióval irányítanak. Még néhány kérdést akartam Bailleyhoz intézni, ő azonban becsukta a szekrényt és Így szólt: — Gyerünk tovább. Mutatok még egy érdekes és az Ön számára fölötte tanulságos dolgot. Egy megl tetősen keskeny ajtóhoz vezetett. Amikor nagynehezen átpréseltük magunkat rajta, gyengén megvilágított folyosóban találtuk magunkat. — Még egy kérdés — szóltam, — miért építette gyárát éppen Jakut-földön? — Azért, mert ez számomra igen előnyös. Itt van a hideg pólusa. — Grönland közepén semmivel sincs meiegebb — még nyáron sem emelkedik a hőmérséklet mínusz harminc fok fölé. — Az csak úgy tűnik, hogy ott is ugyanolyan kedvezőek a feltételek. Ha azonban működésbe lépnének a ventillátoraim, elfordulnának a dél felől jövő meleg levegőhullámok és jelentősen felmelegítenék a légkört. Különben számomra már nem is olyan fontos a környező levegő hőmérséklete. Ez csupán eleinte volt lényeges Ma már az a helyzet, hogy az egyenlítő térségében is kozmikus hideget tudnék előidézni — természetesen földalatti városkámban. Ezenkívül Grönlandban amerikai meteorológusok tanyáznak, akik a ciklonok hazá ját tanulmányozzák. Olyan eldugott helyre volt szükségem, ahol senki sem akadályoz, míg el nem kezdem a termelést. Most már az emberektől nem félek, most már az emberek féljenek tőlem. Jaj annak, aki a szél irányában közeledik 1 Különben még egy újságot nem mondtam el magának Már nem keresik. Expedíciójuk rövidesen útnak indul. Csak az ön helyettesére várnak. Biztosíthatom, hogy az expedíció az utolsó szál emberig el fog pusztulni. Rövidesen beáll a tél. Olvan vihart idézek elő. hogy mindnyájan megfagynak, még mielőtt a Verhojanszktól ide vezető út felét megtennék. — Kormányunk a jövő nyáron új expedíciót indít útnak. Nem hagyják önt nyugton — feleltem — Annál rosszabb lesz számukra — válaszolta Bailley, és kinyitotta az ajtót. Egy hatalmas, köralakú barlangba léptünk Mister Bailley megcsavart egy kapcsolót és a barlangot vakító fény árasztotta el. Megdöbbentő látvány tárult szemem elé A mennyzetről sztalaktitok lógnak, a földről pedig a legkülönbözőbb alakú sztalagmitok emelkedtek a magasba. A mennyezeten hegyikristály-hasábok sziporkáztak. A buddhista templomokra emlékeztető orsóalakú oszlopok, a falakon lévő furcsa formájú képződmények a barlangnak fantasztikus jelleget kölcsönöztek Közvetlenül előttem, a barlang közepén egy óriási mammut állt. Ormánya fenyegetően meredt előre, mintha csak harci riadót készülne fújni A mammut óriási testét csillogó, üvegszerű valami borította Körülö'te különböző állatok sorakoztak : barna-, és jegesmedvék, farkasok, rókák, rénszarvasok, hermelinek ... Egész jég-állatkert 1 A sziklanyúlványokon csillogó tollú madarak gubbasztottak : havasi baglyok, vadludak, vadkacsák, varjak. A fal mellett a sarkvidék kétlábú képviselői: jakutok, szamojédek, vogulok, csukcsok, — mindnyájan nemzeti népviseletben, dárdával és íjjal, valamint különböző állatok elejtésére szolgáló, saját készítményű csapdákkal felfegyverezve. Egyesek közülük vadászállást foglaltak el, mások kezükben halászszigonyt tartottak. Körülöltük háztartási felszerelések és vadászszerszámok hevertek. Az összes itt lévő kiállított tárgyat ra mister Bailley. átlátszó, üvegszerű csillogó réteg borította, melyen keresztül a legapróbb részmindegy ez? Nincs szándékomban, hogy múzeumomból tudományos intézetet létesítsek vagy, hogy valakire is ráhagyjam. Ez az én vesszőparipám, egyetlen szórakozásom. A munka ugyanis nem minden ! Az embernek valamiképpen szórakoznia is kell. — És ezért... embereket gyilkolt meg? — Nem én vagyok az első, aki azt mondja, hogy az embervadászat a vadászatnak egyik legérdekesebb fajtája .. Különben is, ne gondolja, hogy kizárólag „kétlábú állatok“ elejtésével foglalkozom. Azt nem! Itt csupán azok vannak, akik elővigyázatlanok voltak és városkám közelében kószáltak, melyről senkinek sem szabad tudnia. Azok, akik a szél irányába mentek, többé nem tértek vissza. — Ám ez még nem minden — felelte egy kis idő múlva. — Múzeumomnak egy további érdekességét mutatom meg most önnek. Mehetünk ! Átmentünk a szomszédos barlangba, mely jóval kisebb volt az előbbinél A falak mentén emberalakok álltak; mindegyikük úgy csillogott, akár a kristály, Ide nézzen! — mutatott egy állvány- Ez lett a sorsuk két... azoknak, akik meg akartak szökni innen. Látja, ezt az állványt? Ez az ön számára volt elkészítve. Meggyújtott egy erős lámpát és az alakokat egyszeriben vakító fényesség, öntötte el. Figyelmesen szemügyre vettem őket, és a látványba beleremegtem. Mindnyájan halottak voltak. Testüket vékony üveg, vagy hozzá hasonló más átlátszó anyag borította. — Megfagyasztom őket és utána leöntöm vízzel, mely pillanat alatt jéggé változik. Most már így állhatnak, akár ítéletnapig is . .. Nagyon tanulságos látvány, ugyebár? Ezeket a múmiákat mindazoknak megmutatom, akik először szegik meg parancsaimat; és elhiheti nekem, nagyon jótékony hatással van rájuk. A bűnösöknek egyszeriben elmegy a kedvük, hogy megszegjék az általam megszabott törvénye- Munkerőkre természetesen szükségem van. Különösen a szakemberekre ... Tizenegy halottat számláltam meg. Közülük öt jakut, három nyilván Idegen, a többi szibériai vadász volt. A vékony jégréteg lehetővé tette számomra, hogy alaposan megnézhessem őket. A halottak abban a ruhában voltak, melyet haláluk pillanatában magukon viseltek. Arckifejezésük többnyire nyugodt volt, csak az egyik jakut ajka merevedett borzalmas nevetésbe. — Hogy tetszi a panteonom? — kérdezte mister Bailley. — Visszataszító látvány — feleltem. — Tökéletes biztonságban érezheti magát, ha bűntetteinek bizonyítékait nem fél megőrizni. — Mi az. még mindig nem hagyta el a bosszúállás reménye? — mosolyodott el gúnyosan mister Bailley. — Egyesek azt őket a késői ütőkor számára, akár a bal- állítják, hogy ez az illúzió megkönnyíti zsamozás az egyiptomi múmiákat. Egy- az életet. No de, már épp ideje, hogy szóval halhatatlanokká válnak. visszatérjünk. — Ki számára? Ki láthatja őket? — Ön, én... és különben is, nem (Folytatjuk) leteket is kitűnően lehetett látni. — Borzasztó! — mondottam. Mister Bailley öntelten elmosolyodott. — A szovjet tudósok jég-múzeumot akarnak létesíteni, és nekem ez már megvan. Jól tudja, hogy a fagy a testet tökéletesen konzerválja. A mammut, melyet kiástunk, több ezer évig feküdt a fagyos földben, ennek ellenére húsa olyan friss, hogy nyugodtan meg lehetne sütni és elfogyasztani Kutyáink igen jóízűen ették a mammuthúst. — Ám itt nemcsak kiásott állatok: medvék és rókák vannak ... Ha . szabad tudnom, hogyan tett szert az itt látható emberekre? — Természetesen élve szereztem meg őket. — Élő embereket? — És miért ne? Ez olyan nagy bűn? Előbb vagy utóbb valamennyiünket széttépné a medve, vagy egyszerűen természetes halállal múlnának ki, és így nyomtalanul eltűnnének, akár az állatok. Azoknak a sorsa azonban, akik az én múzeumomba kerültek — úgyszólván nagyszerű: A fagy éppen úgy megőrzi 12
