A Hét 1961/2 (6. évfolyam, 27-52. szám)

1961-09-24 / 39. szám

— ön említette az előbb, hogy a mars­lakók technikai térer, jóval előbbre van­nak, mint ml. Az ő lövedékeiknek se­besség szabályzójuk van, melyet mér­­nötceik rádióval irányítanak. Még néhány kérdést akartam Bailley­­hoz intézni, ő azonban becsukta a szek­rényt és Így szólt: — Gyerünk tovább. Mutatok még egy érdekes és az Ön számára fölötte tanulsá­gos dolgot. Egy megl tetősen keskeny ajtóhoz ve­zetett. Amikor nagynehezen átpréseltük magunkat rajta, gyengén megvilágított folyosóban találtuk magunkat. — Még egy kérdés — szóltam, — miért építette gyárát éppen Jakut-földön? — Azért, mert ez számomra igen elő­nyös. Itt van a hideg pólusa. — Grönland közepén semmivel sincs meiegebb — még nyáron sem emelkedik a hőmérséklet mínusz harminc fok fölé. — Az csak úgy tűnik, hogy ott is ugyanolyan kedvezőek a feltételek. Ha azonban működésbe lépnének a ventillá­toraim, elfordulnának a dél felől jövő meleg levegőhullámok és jelentősen fel­melegítenék a légkört. Különben számom­ra már nem is olyan fontos a környező levegő hőmérséklete. Ez csupán eleinte volt lényeges Ma már az a helyzet, hogy az egyenlítő térségében is kozmi­kus hideget tudnék előidézni — termé­szetesen földalatti városkámban. Ezen­kívül Grönlandban amerikai meteoroló­gusok tanyáznak, akik a ciklonok hazá ját tanulmányozzák. Olyan eldugott hely­re volt szükségem, ahol senki sem aka­dályoz, míg el nem kezdem a termelést. Most már az emberektől nem félek, most már az emberek féljenek tőlem. Jaj an­nak, aki a szél irányában közeledik 1 Különben még egy újságot nem mond­tam el magának Már nem keresik. Expe­díciójuk rövidesen útnak indul. Csak az ön helyettesére várnak. Biztosíthatom, hogy az expedíció az utolsó szál emberig el fog pusztulni. Rövidesen beáll a tél. Olvan vihart idézek elő. hogy mindnyá­jan megfagynak, még mielőtt a Verho­­janszktól ide vezető út felét megtennék. — Kormányunk a jövő nyáron új ex­pedíciót indít útnak. Nem hagyják önt nyugton — feleltem — Annál rosszabb lesz számukra — válaszolta Bailley, és kinyitotta az ajtót. Egy hatalmas, köralakú barlangba lép­tünk Mister Bailley megcsavart egy kap­csolót és a barlangot vakító fény árasz­totta el. Megdöbbentő látvány tárult sze­mem elé A mennyzetről sztalaktitok lógnak, a földről pedig a legkülönbözőbb alakú sztalagmitok emelkedtek a magasba. A mennyezeten hegyikristály-hasábok szi­porkáztak. A buddhista templomokra em­lékeztető orsóalakú oszlopok, a falakon lévő furcsa formájú képződmények a bar­langnak fantasztikus jelleget kölcsönöz­tek Közvetlenül előttem, a barlang közepén egy óriási mammut állt. Ormánya fenye­getően meredt előre, mintha csak harci riadót készülne fújni A mammut óriási testét csillogó, üvegszerű valami borí­totta Körülö'te különböző állatok sora­koztak : barna-, és jegesmedvék, farka­sok, rókák, rénszarvasok, hermelinek ... Egész jég-állatkert 1 A sziklanyúlványokon csillogó tollú ma­darak gubbasztottak : havasi baglyok, vad­­ludak, vadkacsák, varjak. A fal mellett a sarkvidék kétlábú képviselői: jakutok, szamojédek, vogulok, csukcsok, — mind­nyájan nemzeti népviseletben, dárdával és íjjal, valamint különböző állatok elej­tésére szolgáló, saját készítményű csap­dákkal felfegyverezve. Egyesek közülük vadászállást foglaltak el, mások kezük­ben halászszigonyt tartottak. Körülöltük háztartási felszerelések és vadászszer­számok hevertek. Az összes itt lévő kiállított tárgyat ra mister Bailley. átlátszó, üvegszerű csillogó réteg borí­totta, melyen keresztül a legapróbb rész­mindegy ez? Nincs szándékomban, hogy múzeumomból tudományos intézetet léte­sítsek vagy, hogy valakire is ráhagyjam. Ez az én vesszőparipám, egyetlen szó­rakozásom. A munka ugyanis nem min­den ! Az embernek valamiképpen szóra­koznia is kell. — És ezért... embereket gyilkolt meg? — Nem én vagyok az első, aki azt mondja, hogy az embervadászat a vadá­szatnak egyik legérdekesebb fajtája .. Különben is, ne gondolja, hogy kizáró­lag „kétlábú állatok“ elejtésével foglal­kozom. Azt nem! Itt csupán azok van­nak, akik elővigyázatlanok voltak és vá­roskám közelében kószáltak, melyről sen­kinek sem szabad tudnia. Azok, akik a szél irányába mentek, többé nem tértek vissza. — Ám ez még nem minden — felelte egy kis idő múlva. — Múzeumomnak egy további érdekességét mutatom meg most önnek. Mehetünk ! Átmentünk a szomszédos barlangba, mely jóval kisebb volt az előbbinél A falak mentén emberalakok álltak; mind­egyikük úgy csillogott, akár a kristály, Ide nézzen! — mutatott egy állvány- Ez lett a sorsuk két... azoknak, akik meg akartak szökni innen. Látja, ezt az állványt? Ez az ön számára volt elkészítve. Meggyújtott egy erős lámpát és az alakokat egyszeriben vakító fényes­ség, öntötte el. Figyelmesen szemügyre vettem őket, és a látványba beleremegtem. Mindnyájan halottak voltak. Testüket vékony üveg, vagy hozzá hasonló más átlátszó anyag borította. — Megfagyasztom őket és utána leöntöm vízzel, mely pillanat alatt jéggé változik. Most már így áll­hatnak, akár ítéletnapig is . .. Nagyon tanulságos látvány, ugyebár? Ezeket a múmiákat mindazoknak megmutatom, akik először szegik meg parancsaimat; és elhiheti nekem, nagyon jótékony hatással van rá­juk. A bűnösöknek egysze­riben elmegy a kedvük, hogy megszegjék az álta­lam megszabott törvénye- Munkerőkre természetesen szük­ségem van. Különösen a szakembe­rekre ... Tizenegy halottat számláltam meg. Kö­zülük öt jakut, három nyilván Idegen, a többi szibériai vadász volt. A vékony jégréteg lehetővé tette számomra, hogy alaposan megnézhessem őket. A halottak abban a ruhában voltak, melyet haláluk pillanatában magukon viseltek. Arckifeje­zésük többnyire nyugodt volt, csak az egyik jakut ajka merevedett borzalmas nevetésbe. — Hogy tetszi a panteonom? — kér­dezte mister Bailley. — Visszataszító látvány — feleltem. — Tökéletes biztonságban érezheti magát, ha bűntetteinek bizonyítékait nem fél megőrizni. — Mi az. még mindig nem hagyta el a bosszúállás reménye? — mosolyodott el gúnyosan mister Bailley. — Egyesek azt őket a késői ütőkor számára, akár a bal- állítják, hogy ez az illúzió megkönnyíti zsamozás az egyiptomi múmiákat. Egy- az életet. No de, már épp ideje, hogy szóval halhatatlanokká válnak. visszatérjünk. — Ki számára? Ki láthatja őket? — Ön, én... és különben is, nem (Folytatjuk) leteket is kitűnően lehetett látni. — Borzasztó! — mondottam. Mister Bailley öntelten elmosolyodott. — A szovjet tudósok jég-múzeumot akarnak létesíteni, és nekem ez már megvan. Jól tudja, hogy a fagy a testet tökéletesen konzerválja. A mammut, me­lyet kiástunk, több ezer évig feküdt a fagyos földben, ennek ellenére húsa olyan friss, hogy nyugodtan meg lehetne süt­ni és elfogyasztani Kutyáink igen jó­ízűen ették a mammuthúst. — Ám itt nemcsak kiásott állatok: medvék és rókák vannak ... Ha . szabad tudnom, hogyan tett szert az itt lát­ható emberekre? — Természetesen élve szereztem meg őket. — Élő embereket? — És miért ne? Ez olyan nagy bűn? Előbb vagy utóbb valamennyiünket szét­tépné a medve, vagy egyszerűen termé­szetes halállal múlnának ki, és így nyom­talanul eltűnnének, akár az állatok. Azoknak a sorsa azonban, akik az én múzeumomba kerültek — úgyszólván nagyszerű: A fagy éppen úgy megőrzi 12

Next

/
Thumbnails
Contents