A Hét 1961/2 (6. évfolyam, 27-52. szám)

1961-07-09 / 28. szám

Gyűjt és csépel az átalakított kombájn

DnWiielvjtíiiyig

(Barsi Imre felvételei) TM^

géz, s egyre kisebb területre szorítja a kombájnt.

Aratnak a sárosfal határban, öt hektár repcével kezdték meg az aratást, a tíz hektár őszi-árpával folytatják s mos| nagy lélegzetet vesznek. Figyelik a gabonatáblákat, a gyorsan érő kalászokat, s ha eljön a kedvező pillanat, máris hozzálátnak a nagyobb feladathoz, a kétszáztlz hektárnyi gabona learatásához és betakarításához.

Eddig nagyszerűen ment minden. Derűsen, magabiztosan tekintenek az ezután következő, igazán nagy aratás elébe!-rajiad és Csillag

Mint élénksárga hatalmas szőnyeg, úgy bukkan elő a haragoszöld kukoricatáblák közül a várföldi állami gazdaság árpatarlója. A korszerű ‘mezögazdosági gépek:

Nőnek a kazlak

kombájnok, elevátorok, szalmaprések mellett (mint valami kortörténeti kiállításon) megtalálhatod még a régi aratások egykét ittmaradt emlékét: szalmával felpúpozott ökrösszekerek nyikorognak a barna, nagytestű kombájn nyomában, cslllagoshomiokú fekete lovacska viháncol a vasgereblye előtt. A gazdája alig múlt tizenhat éves, szőke, vékonydongájú legényke, Hegedűs László, Marcellházáról. Szívesebben vezetné a kombájnt, de még ahhoz nőni, tanulni kell. Igaz, ez sem lebecsülendő munka, amit most csinál. Féken kell tartani a fehérhomlokút, hogy ne hagyjon ki sávokat a gereblye.

Lacinak apja, anyja gyárban dolgozik.

— Mehettem volna én is tanoncnak — jegyzi meg büszkén. — De úgy belejöttem a munkába, megszerettem, hogy már itt se hagynám!

— Szép lovad van.

— Kényes ez, mint a nagyságák. Húzni nem akar, csak könnyű munkára használjuk — s ostorával végigsuhint a fényesszőrü állat hátán.

A tábla végén kazalba rakják a szalmát. Dühös hörcsögként prüszköl a kis masina, mely a kattogó elevátort hajtja. Idősebb, tapasztaltabb emberek a kazalrakók. Hisz e munkának már évszázados hagyománya van. Szarvat csavarni a hajlásban, a sarkokon, egyenesre húzni a kazal derekát, majd fokozatosan, süvegszerűen befedni, hogy a kavargó téli szelek fel ne döntsék, meg ne cibálják, ez már a tapasztalat dolga.

Schiffel Károly, a gazda, éppen a kombájn tartályából a pótkocsiba ömlő árpát figyeli.

— Mennyi lesz? — kérdezem.

— Pontosan még nem tudom, de úgy mutatja, hogy kevés híja lesz a harmincnak.

Vagyis egy hektárról harminc mázsa árpa. Ez már szép eredmény. -d-Laci és Csili!.0

A gép kiadja zsákmányát

Az első gabona a felvásárló Üzem raktáraiban