A Hét 1961/2 (6. évfolyam, 27-52. szám)
1961-07-09 / 28. szám
Két aratás «^negyvennégy forradalmi nyarán adolgok úgy adódtak, hogy kételvtárssál több napon At vesztegeltünk egy liptói faluban. S hogy ottlétünk ne legyen feltűnő, leszegódtünk aratásra egy helybeli középparaszthoz. A gazda — aki maga is tagja volt az illegális forradalmi HNB-nek, jól tudta, kik vagyunk és mindent megtett, hogy biztonságban legyünk. Egyet azonban megkövetelt, hogy az aratásnál és cséplésnél becsülettel helytálljunk. Akárcsak ma lenne, jól emlékszem, az aratókra, ezekre a megtermett, szikár és izmos hegylakókra, a széparcú, ringóderekú marokszedő lányokra, a vizhordókra és a gazdasszonyra... Gondolatban újra átéltem a daltalan, izzadtságszagú, porfelhőkbe burkolódzó heves liptói napokra, amikor esténkéin holtfáradtan dőltünk le fekvőhelyünkre. £s sohasem felejtem el azt, a cséplőgépnél eltöltött, irgalmatlan három napot, amikor kora reggeltől késő estig vasvillával dobáltam a kévéket fel a dobba. Városi ember voltam, így hát soha ilyenfajta nehéz munkát nem végeztem. Az első este szinte összeroskadtam és bizony másnap reggel két elvtársam segített lábra. Estig csupán a legnagyobb erőfeszítéssel bírtam ki. A harmadik nap már könnyebben múlt el, gépies mozdulatokkal végeztem munkámat. Tizenhét esztendő telt el azóta és a múlt héten ismét kikerültem a paraszti nyár Izzó mezőire. És eszembe jutottak: a liptói aratás, meg a régi gyerekkori aratási élményeim. A végtelenbe vesző aranyló táblákon azonban hiába kerestem az aratók sokaságát, a marokszedőket, hiába a bögatyás legényeket, a szlnesszoknyás lányokat, giccsfestők folklórisztikus panorámáját. Kaszapengés nélkül dilitek a rendek Oszortól Dunaradványig. A táblákon kaszálógépek, meg új szemmel teli teherautók. Ember alig egynéhány. Itt állami gazdaság dolgozói arattak, amott a gellei szövetkezetesek, azután megint állami gazdaság földjei következtek. Sehol nyoma sincs a régi aratásoknak. Két- és három fázisos aratás folyik mindenütt — gép lépett az ember helyére. Dőlnek A gépesítés felszabadította az embert az embertelen rabszolgamunka alól és munkaidőt meg munkaerőt takarít meg társadalmunknak. Visszatekintve a múltba, ez a mostani aratás megmutatta a fejlődés útját, amely a jelenlegi gépesítéstől az automatizációig és a falu meg a város közti különbség felszámolásához vezet.- a -A sárosfai határban A sárosfai bekötőúton állunk. Körülöttünk gyümölcsfák, félkörben erdő és tíz hektár rendre fektett őszi árpa. Rendre fektetett? Nem, mindjárt helyesbítenünk kell. Alig látni már itt rendet. A sárosfai állami gazdaság dolgozói kitűnően megszervezték a munkát. Gépekkel, traktorokkal persze. • rendek Jár a kombájn, méltőságosan, kecsesen, Puha Imre ül a kormánynál s elnézi_hoszszan, hogyan és milyen gyorsan faija fel ez a hatalmas állat a rendeket. Felszedi és kicsépeli, de ez még korántsem minden. A kombájn préselőgépet vontat, amely a száraz szalmát összecsomózza s utána a pótkocsi következik, rajta Csóka Ferenc és Lelkes Ödön forgolódnak, szünet nélkül dolgoznak, tapossák lábuk alá a szalmakockákat. Érsek András intéző igazán elégedett lehet. Tökéletesen megszerveztek mindent. A kombájn jóformán csak addig pihen, amíg Érsek Ferenc traktoros felszedi pótkocsijára a kicsépelt árpát, aztán a rendfaló masina gördül tovább, a traktoros meg fordul a szárító irányába... A nehéz lánctalpas pedig jár körbe-körbe, ötös ekét vontatva, Szalay József tarlóhántást vé-A legújabb gép mezőinken: szibnaprések Zúg a kombájn
