A Hét 1961/2 (6. évfolyam, 27-52. szám)
1961-08-20 / 34. szám
Csallóközi ünnepnapok Ekecs Képzeljenek el egy hatalmas művelődési házat, de olyan nagyot, amilyet csak el tudnak képzelni egy Ilyen két-háromezer lakosú csallóközi falu kellős közepében. De csak a körvonalait kell elképzelniük, a magas, csupaszon égnek meredező téglafalakat, a néhányszél deszkából összetőkolt színpadot, meg a rettenetesen poros földet és kész a művelődési ház. Van valami felemelő abban, hogy egy ilyen félig kész épületben tartották az ekecsiek aratőűnnepségűket. A kultúra szomja — csak ezzel a sablonos kifejezéssel tudom meghatározni az egészet, mert valóban az, szomjúság, áhltozás, türelmetlenség, hogy mielőbb elkészülne már, mert szükségünk van a jóra, a szépre, de ha nincs kész, így Is hajlandók vagyunk kiegyezni, jobb híján ilyen félig kész hodályból is hajlandók vagyunk elfogadni. Dicsérjük meg mindjárt a szereplőket — somorjal, nagymegyeri, dunaszerdahelyi műkedvelők — akik ilyen körülmények között, a sok nehézség ellenére Is hajlandók eljárni ezekbe a falvakba s elszórakoztatni megérdemelt ünnepnapjukon a falu dolgozóit. Persze, lehetne itt kifogásokat is emelni: nem tudnának-e például [szerintem feltétlenül tudnának) színvonalasabb műsort produkálni, hogy (ha mér annyira szomjúhoznak rá), ne csak szórakoztatnák, megkacagtatnák, hanem kissé nevelnék Is hallgatóikat, műsor egy r 6 izét a Felsöcsallékiizi Népi Egyllttes szolgáltatta a környezet adta nagyszerű lehetőségeket, kellemessé tenni ezt az ünnepet szereplőknek, hallgatóknak egyaránt. Mert mindennek el lehet nevezni a bokáig érő, tüdősorvasztó porban, szikkasztó napon, kényelmetlen, hirtelen összeeszkábált alacsony lócákon való „műsorban való gyönyörködést”, csak kényelemnek nem, egy olyan kisvárosféle településnek, mint Nagymegyer, igazán el kellene egy szép szabadtéri színpad, annál is inkább, mivel a környezet szinte kínálja magát, hogy itt vagyok, szép vagyok, csak csináljatok velem valamit 1 Bős Bősön az egyik asztalnál három parasztember ünnepli a nevezetes napot: Csörgő Imre, Mészáros András, Fenes Sándor. Nagy kalapos, nagybajuszú, nagy csizmás emberek, kérges tényé - rűek, ráncos homlokúak, hárman a tízezrek közül, akik ez éven is megvívták a kenyércsatát, akiknek ez esztendei jólétünket is köszönhetjük. Miről folyhat egy ilyen diskurzus, s mi mellett folyhat? Bor mellett természetesen, ez a keret, a forma, a téma meg a tartalom: múlt, Jelen, jövendő. A parasztság nagy sorskérdéseinek megtárgyalása az ilyen nevezetes határkő alkalmából. Igaz, igaz, egyikük sem ifjú immár, nagy időket éltek meg, tudják a múltat, ismerik a jelent s bíznak a jövendőben. Mert az ember tulajdonképpen azért él a földön, hogy a jobb jövő lehetőségén munkálkodjék, hogy abban bízzék. Ha valamikor, most csakugyan az az idő járja, amikor érdemes bízni, érdemes munkálkodni, hisz a jövő kapuja tárva-nyitva a dolgozó ember előtt. A Szovjetunióban most adták ki a kommunizmusnak nagy programtervezetét. Az űrben épp ezekben a percekben rója köreit a második űrhajós. A szereplők (akárcsak Nagymegyeren) itt is azok, akik Ekecsen voltak. Legfeljebb, hogy most szét vannak osztva több felé, mert sok az ünnepség és mindenüvé kell a program, így aztán még a pendlizés sem ismeretlen fogalom számukra. Leadják a műsort Megyeren, már ülnek is az autóban, hogy egykét óra múlva Bősön legyenek. Mert így szép ez az ünnep, napfénnyel, jókedvvel, dallal, tánccal, vidámsággal tarkítva. —cs— Nagymegyer Nagymegyeren romantikus környezetben, a falut szegélyező kiserdőben (ártották meg a szövetkezeti napot. Éppen emiatt érdemel megrovást a rendezőség, amiért nem hudta kihasználni Népünnepély Délben: Az úgy volt komán»... Délután: Hogyls van az a nóta? Este: VtirSsbort ittam ax este
