A Hét 1961/2 (6. évfolyam, 27-52. szám)
1961-08-20 / 34. szám
Sillc!sky Anton (lobbrcl a második) és munkatársai Ej,y kiváló műszaki dolgozó — Bor&k mérnök Cscljabinszki vendégek az üzemben ^ rva ... Akaratlanul is felidéződtk bennem a múlt. A nagy szegénység földje voltál. Haragoszöld TM fenyvesekkél borított hegyeid között, nadrégszíjnyi csíkokra szabdalt lankáidon, apró faházaidban és kunyhóidban éheztek az emberek. Havasaid zúgásába kisgyerekek sírása és szenvedő anyák panasza vegyült. Fiaid a nagyvilágot járták: — Drótozni, fótozni — kiáltozták közömbös, idegen faluk és városok utcáin, munkát keresve járták ,a Monarchiát, az első köztársaságot ... fél évekig távol voltak asszonyaiktól, családjuktól, hosszú hónapokon keresztül nélkülözték az otthon melegét, hogy hazatérve legalább rövid ideig rendszeresen jóllakjanak a gyerekek ... hogy kibírják a telet, mert tavaszra, a tündöklő napsugarak tüzében új életre születő természettel úgyis új éhezésre ébrednek ... Égbetörő, karcsú fenyőidből is kevés haszna volt népednek. Sovány, inas, halinanadrágos férflaid kivágták ugyan az óriásokat, erőlködve és verejtékezve a síkságra vontatták, a Vágón tutajokat ácsoltak belőlük és leúsztak velük meszi délre, a gazdag gabonatermő rónákra. Csakhát ahogyan a róna nem szolgálhatta az ő népét, a fenyvesek fája sem a ti életeteket tette szebbé, gazdagabbá — Idegen érdekekért dolgoztatok. Így volt ez régen... sőt nem is olyan régen, a közelmúlt is nyomorról regél... A múltad jut eszembe, ha a jelenedet nézem, Árva I A jelened egészen más, megdöbbentően más ... Megdöbbentően más azért, mert az ember szinte nem akarja elhinni, hogy az élet ennyire megváltozhat, ha okosan irányítják és ésszerűen élik. Nagyot változtál az eimúlt tizenöt év alatt. Embereid felemelt fővel járnak, szép kőházakban laknak és betonútjaidon nemcsak idegen turisták motorosjármüvei, de az árvaiak autói és motorkerékpárjai is ott suhannak. # * • Miért éppen az árvái Istebnén építették köztársaságunk új kohóművét, ahol speciális acélokat állítanak elő? Árvának n.ncs érce, nincs szene, egyedüli energiaforrása a Vág. És persze az emberek... A népe, amely azelőtt munka után kóborolt a világban. Munkát az árvaiaknak — mondta a társadalom (mert nálunk a gazdasági életet vezetőin keresztül a társadalom irányítja), munkát és rendezett életfeltételeket, hogy ne kelljen világgá menniük, ha enni akarnak) Felépült az árvái duzzasztógát és Istebnén a Kovohuty n. v. A kohómű a Szovjetunióból és Albániából kapja a vasércet, A múltból csak a népviselet marad:. — Május elsejei felvonuláson az üzem fia'aljai DUBA GYULA: T d tf'w c i a kokszot és az elektromos kemencék elektródjait. Szakemberei a llppendorfl (NDK), a cseljabinszki és a zaporozsjei kohómüvekben tanulták mesterségüket. Köztársaságunk népén kívül Idegen országok ajánlották fel baráti segítségüket, hogy Árvában eltűnjön és rossz emlékké fakuljon a nyomor. * * * Az elektromos kemence csapolónyílásán tüzes pokol szabadul el. Szikrázó ércfolyó csorog elő az öntővederbe, távolból nézve is süti az arcot, a meztelen bőrt, heve a ruhádat is átmelegíti; szertefröccsenő cseppjei fényétől könnybelábad a szem. Szürke munkaruhás emberek állják körül a kemencét, széles karimájú kopott kalapokban. A kalapjukon sötét szemüveg lóg, ha lehajtják a fejüket a sötétzöld üveg a szemük elé bukik, bátran nézhetnek rajta keresztül bele a kemence torkába és az ércfolyóba. Keresem az emberekben a régi Árva szegényeit, a tutajosokat, a drótosokat, a részesaratókat — önkénytelenül is a múlt után kutat az ember, hogy a jelenről tisztább képe legyen —, keresek valamit, ami nincs bennük, amit tizenöt év alatt tökéletesen levetkőztek és a sutba dobtak. Ugyanilyen emberek csapolják az acélt Kunőicén, ugyanilyenek kovácsolják a pilzení Lenin Művek óriási hajótengelyeit, megtalálod ezt a típust Kassán, a Keletszlovákiai Vasművek építésénél, a farkastoroki Slovnaft automata berendezései mögött. Üzemi munkások — dolgozók. Nézzük Istebnén az egyiküket! Sihelsky Anton, született 1928-ban. Gyerekkorában az apja talán Belgiumban, talán a Harmadik Birodalomban kereste a megélhetést, ö itthon is megtalálta. 1954-ben Jött az üzembe, szakképzettség nélkül, hogy bedolgozza magát mint olvasztár. Középtermetű, mosolygósképü huszonhat éves fiatalember volt, nem feltűnő jelenség, semmi rendkívülit nem találtál rajta. Ha beszédbe elegyedsz vele, akkor fedezed fel jótulajdonságait; barátságos, jószívű és készséges, igazi közösségi ember — kommunista. Három év múlva csoportvezető a króm-
