A Hét 1961/2 (6. évfolyam, 27-52. szám)
1961-08-20 / 34. szám
■JL gy kezdődött: Szereden a város szélén ütöttek tanyát JBS a cigányod. Félénken húzódnak meg a házikók a városon kívül, melyeket a legtöbb esetben még házikónak sem lehet nevezni. Lakóikat hosszú éveken keresztül nem vették emberszámba; ez okozta azt a bizalmatlanságot, amivel az idegennel szemben viseltetnek. A cigányok között sok a gyerek; kócos hajuk fekete, szemük csillogó. Iskolába nem jártak — szüleik nem engedték őket. Egy szeredl tanító, Bocskay János nagy fába vágta a fejszéjét: cigányiskolát alapított. Iskola már volt, de tanulója nem. Járta hát a kunyhókat, diákokat toborzott. A cigánysoron nem volt szívesen látott vendég, nem bíztak benne. Később, mikor egyre gyakrabban látogatta védenceit a kezdeti bizalmatlanság felengedett, megszokták, elfogadták tanácsait. Megkezdte a tanítást az egyosztályos clgánytskolában. 1959-et írtak akkor. A gyermekeknek tetszett az iskola, mohón szívták magukba az újat, érdekeset, amit eddig még sohasem hallottak. Otthon lelkesen meséltek a többieknek az új környezetről. A környezet ... Álljunk meg egy pillanatra. Az új környezet, az Iskola nevelte őket, de a régi elrontotta mindazt, amit az iskola adott. Ezen a tarthatatlan állapoton sürgősen változtatni kellett. 1960 januárjában ez is megoldódott. Megnyílt a gyermekotthon. A cigánygyerekeket itt helyezték el. Ez sem ment simán. Jajveszékelés, siránkozás, fenyegetőzés előzte meg, a szülök nem engedték „elrabolni” gyermekeiket. Hiába volt a magyarázgatás, kérés. Es a gyerekek? Azok mentek maguktól Is. Hogyne mentek volna! Hófehér ágyakban aludtak, tiszta ruhát kaptak, naponta ötször ettek, s méghozzá milyen finomakat. Ilyen dolguk még álmukban sem volt. A szülök is látták a különbséget, s lassan beadták derekukat. Oj élet kezdődött... Gyökeresen megváltozott a gyerekek életmódja. A napiA jóslást pénzzel kell megfizetni (Jj tanulók jöttek az egyosztályos iskolából. Ki akar Lakatos mellett ölni? rend betartása nehéz, szokatlan volt számukra, nem ment egyik napról a másikra. Rengeteg fáradságos munka, türelem, jóképp türelem kellett a tanító és a nevelők részéről. Délelőtt tanulás az egyosztályos Iskolában, délután a házi jeladatok elkészítése, közösségi munka, játék alkották a napi teendőket. Vagy megszokik, vagy megszökik — mondja a közmondás, s ez Itt is beigazolódott. Bizony, mi tagadás, akadt olyan gyerek, amelyik hazaszökött az otthonból, viszont a többség számára az lett a legnagyobb büntetés, ha azt mondták: „Ha rossz leszel, hazaküldünk!” Harminckét cigánygyerek tanul, játszik az otthonban, kisebbek, nagyobbak vegyesen. Segítenek a házkörüli munkában, a lányok a főzésnél, a fiúk szénahordásnál stb. A Micsurin-kertben valamennyien dolgoznak s milyen büszkék erre a félhektáros kertre! S a tanulás? Az is jól megy. Az egyosztályos iskolába a gyerekek csak egy-két évig járnak, amíg megszokják a közösségi életet. Ha tehetséges és idősebb gyerekről van szó, egy év alatt három évfolyamot is elvégezhet, s ilyen nem egy van köztük. Az egy év leteltével átkerülnek a „rendes” iskolába. Itt kezdődik az igazi új életük, rájönnek, hogy ők is teljes értékű tagjai a társadalomnak, éppúgy joguk van az élethez, mint másoknak. Mikor Szereden jártunk, a gyermekotthon üresen állt. Lakói nyaraltak. Az egykori féltve őrzött álom valósággá vált. KOPASZ CSILLA Az idősebbeknek kicsit nehezebben megy a tanulás Termésbetakarftás a Micsurin-kertben ■4jb£ h m m áskép/) étnek unnW hss-f A cn noh/ÍT 0^7 írni _ — - r^-r-
