A Hét 1961/2 (6. évfolyam, 27-52. szám)
1961-08-13 / 33. szám
m egfoójdatt w m antifoa a FUrthök, Steinek és Zuckerek embertelensége, fioéek fasiszta járási főnök kegyetlensége. Valamikor a középkori Strakonicében a szegényeket igazságtalanul és irgalmatlanul büntette a hatóság, felakasztotta az ártatlanokat is, úgy hogy még a poklok fenekét megjárt Svanda dudás is undorral akasztotta szegre bűvös dudáját, ám a humanista Masaryk demokráciája alig maradt el Strakonlce középkori urainak módszereitől. Am ez nem is csoda, mivel Strakonlce olyan kiválósággal dicsekedhetett, mint Rudolf Beran agrárpárti képviselő és későbbi kollaboráns protektorátus! miniszterelnök, aki végül is dicstelenül fejezte be becstelen áletét. Harminchárom elején azonban Beran még nagy úr volt, és Henleinekkel kokettállö pártja minden támogatást megadott a véreskezű Boéeknek a munkások és kommunisták ellen. Nyolcszáz munkás került akkor a tőkések jóvoltából az utcára, a csendőrök asszonyokat és gyerekeket vertek véresre, több munkás nyomorában öngyilkos lett, de a gyáros urak, Boéek, Beran jól éltek, és az áruló szociáldemokrata bonzók. megkapták júdáspénzüket. A második világháború után az államosított strakonlce! üzemek a Fezko nemzeti vállalatba tömörültek, és a megváltozott viszonyoknak megfelelően átcsoportosították a termelést. A kivitelre gyártott női kabátokon kívül kötött sapkákat, baretteket és fezeket készítenek. Mert a fez még ma is nagyon keresett áru a mohamedánok között, és Franciaország meg Olaszország neokolonista álláspontja Afrika népeivel szemben nagyot lendített a strakonlce! fezexporton. Újra jelentkeztek a régi-régi üzletfelek, akik a két háború közt francia és olasz fezeket Készülnek a fezek vásároltak. Ma bojkottálják az imperialistákat és strakonicei fezt akarnak. Ezzel kapcsolatban egy igen érdekes momentum bukkan elő, azoknak a bűbájos színes címkéknek a fontossága, amelyeket az export szállítmányokban csomagolnak be a gyárban. A megrendelő ugyanazokat a régi reklámcúnkéket követeli, amelyeket még a monarchia idejében használtak a strakonicei fezgyártók, gyakran halott császárok és imperátorok képével ellátva. Az ő szemében ez a jelzés jelenti a márkát, a fez kiváló minőségét, és bárminemű csekély változtatás az ő számára az áru minőségének csökkenését jelenti. Ilyen fonák helyzetben voltak a fezexportőrök az első köztársaságban, amikor Arábia és Egyiptom nem Masaryk és BeneS képét kívánta a címkékre, hanem I. Ferenc József osztrák császárét, és az etikettre ezt kellett irniok: „Made in Austria.” Természetesen új barátaink ma már nem ragaszkodnak ennyire a múlt hagyományaihoz, hiszen a világ az ő házuk táján is erősen megváltozott. Sok helyen khakiszínű fez jött a divatba, másutt pedig a barett. £s Strakonlce eleget tesz kívánságainak: másfajta fejfedőt szállít Guineába, mást Nigériába. — és szép szürkezöld barette- . két Kubába Fidel Castro milicionistáinak. Kubába persze nem kellenek az egzotikus címkék, ezek továbbra is Irakba meg Egyiptomba, Libanonba és még nem tudom hová vándorolnak, ahol küldetésük van: fezeink minőségének garanciái bamabőrű és feketeszinú kis mohamedánok játékszerei. Számomra a soha vissza nem térő gyermekkor üzenetét jelentik, akárcsak az a piros fez, amellyel gyűjteményemet gyarapítottam. gyártani Allah szolgái számára, fis 1812- ben Volplni úr megalakította az első strakonicei fezkészitő manufaktúrát. így aztán a linzi Rosa úrnak felkopott az álla, a strakonicei fezgyártók pedig közvetlen kapcsolatokat teremtettek a Balkánnal, a Közel- és Közép-Kelettel, Afrika mohamedánjaival, és amikor 1839-ben az egyik szultán a nemez-fezt a török hadsereg egyenruhájának szerves részévé nyilvánította, a Sumavai harisnyások számára eljött a konjunktúra ideje. A strakonicei fezipar ezután már rohamosan fejlődött. Gyárak alakultak, amelyek több ezer embert foglalkoztattak. Megjelentek a színen a FUrthök, a Steinek, Zuckerek, megalakult az osztrák fezmonopólium és a fezek: pirosak, fehérek, barnák és zöldek vándorútra keltek Indiába, Perzsiába, Törökországba, Líbiába, Marokkóba, Szudánba, Egyiptomiba, Tuniszba, Algériába. Európa, Ázsia és Afrika mohamedánjai strakonicei fezben feszítettek, ezekben a színes kobakfedóben fohászkodtak Allahhoz és az ő prófétájához, Mohamedhez, Bosznia és Hercegovina anexlója után pedig K. u K. hadügyminiszter! rendeletek határozták meg a bosnyák ezredek fezének színeit. A monarchia összeomlott, az izlám hívei azonban továbbra is hűek maradtak a strakonicei fezhez. Csupán Kemal Atatürk köpött bele a fezgyárosok illatos húslevesébe. Ezerkilencszázhuszonnégyben többek közt megtiltotta a fez viselését, és rendeletének drákói szigorral szerzett érvényt. Azután a franciák és az olaszok is elkezdték a fezgyártást: olcsóbban és jobban dolgoztak, mint Fürth és Stein, úgyhogy a több évtizedes konjunktúra után megkezdődött a pangás, és Strakonicén közel száz év után ismét megtudták, mi az a krízis. Hiába próbáltak fez helyett teveszőr takarókat exportálni, a fezek városában kezdetét vették a bérharcok, sztrájkok, munkanélküliség. Ekkor mutatkozott meg.
