A Hét 1961/2 (6. évfolyam, 27-52. szám)
1961-08-13 / 33. szám
Bar ti Imro: U w vtázóátél Aztán viharos évtizedek múltak el felettem, és az őszük hosszú sora dért lopott halántékomra, amikor egy színes címke került kezembe. Tigrisekkel küzdő fehér turbános és vörös fezes arabok csillogtak ezen a régimódi reklámcédulán, fenn arabeszkek, lenn a kép alján arany lapon három sző: „Made in Czechoslovakia.’' Tán mondanom sem kell, hogy Freud és a pszichoanalízis nélkül is pillanatok alatt újra a régi cingár, szeplős orrú, kiváncsi gyermekké váltam, aki ismét megtalálta Atlantiszt és erőnek erejével a titkok nyitját kereste, mint Szindbád, a tengerész. A rejtvény megfejtése nem volt nehéz. A varázslatos ábra Strakonicéből eredt, az ottani fezgyárból. Igen, abból a Strakonicéből, ahol én negyvenhatban már jártam, ám az akkori körülmények elterelték figyelmemet arról a különlegességről, valamint a strakonicei dudás históriájáról. Regensburgbói jövet kocsink tengelytörést szenvedett, és ekkor legkisebb gondom is nagyobb volt, hogy szétnézzek ebben a jellegzetes délcseh városkában. így aztán tizenhat esztendő múltán kerültem el ismét Strakonicébe, pontosan kidolgozott hadlterwel és eltökélt szándékkal, hogy saját szememmel láthassam a fezgyártást, és bizarr gyűjteményemet egy fezzel gazdagítsam. A Fezko üzem portáján nem volt nehéz bejutnom, bár a három komor fegyveres Uzemőr egy kicsi meghökkentett. A komor arcok mögött azonban derék, csupaszív emberek voltak, és én máris az igazgató előszobájában találtam magamat. Sajnos, az igazgató nem volt jelen, s távol volt a helyettese is, ám úgy látszik az igazgatók titkárnőinél hagyományos szerencsém van. így volt ez a libereci török sálak gyárában és így történt ez a strakonicei „török fezek” esetében is. A bájos és szolgálatkész titkárnő úgy látszik a föld alól teremtette elő Hodáé elvtársat, a gyár A strakonicei gyár vörös harisnyákból előállítani. Hiszen ezekből az ügyes kezek a varrások eltávolításával és kallózással fezeket készíthetnek. Az ügyes .linzi kereskedő nem késlekedett. Potom áron vette meg a félkész árut a sumavai harisnyakészítőktől. Linzben fezeket gyártott belőlük és — meggazdagodott. Valószínűleg a végtelenségig kizsákmányolta volna a jámbor strakoniceieket, ha a napóleoni francia hadsereg egyik tisztje, aki már megunta a gloire délibábját űzni, le nem telepedik a harisnyakészítők városában.A francia, aki a fezgyártásban szakember volt, felismerte a nagy lehetőségeket. Megtanította a strakoniceieket, hogyan kell megfelelő festékek alkalmazásával, nemezesítéssel a vörös harisnyákból fezeket A hagyományos export-címke egyik vezető tisztviselőjét; tőle tudtam meg mindazt, amit megtudtam. Csak arra kérem őt, hogy még gondolatiban se vessen rám, ha netán csapongó képzeletem olyasmire tapintott rá, amit 6 nekem nem is akart elmondani. Mint általában a Sumava vidékén, Strakonlcében, valamint környékén időtlen idők őta nagy volt a szegénység. Innen regrutálódtak a kivándorlók, a távoli tengerek hajósai, köszörűsök, vándormuzsikusok, hintáslegények és cirkuszosok. Aki otthon maradt, az erdőt irtott és orwadászkodott, vagy pedig harisnyákat kötött, mint a derék, de vékonypénzű strakonicei polgárok. Vastag, kötött, vörös színű harisnyáikat főként Dél-Ausztria tartományaiban vásárolták, és a strakonicei harisnyások mindig megkerestek annyit, amennyi az éhhalálhoz sok volt, az életben maradáshoz azonban igen kevés. Ám munkájukból inkább a közvetítők — így a linzi Rosa úr is — tollasodtak meg. Az élelmes Rosa úrnak egyszer szerencsés ötlete támadt: miért ne lehetne a mohamedánok kobakfedőit a strakonicei kötött Pöttöm emberke voltam, amikor a lévai főutcán virágeső közepette áthullámzottak a daloló lengyel egységek, amikor bolgár rezesbanda ropogós Indulóira meneteltek a nagy vágóhídra Kelet-Európa népei, és a selmeci tajték pipákon Vilmos császár képe alatt ez a divatos felirat állott: „Gott strafe England." Ekkor láttam először a marcona kinézésű, nagybajuszú, piros fezes bosnyák katonákat is. őket már nem fogadták virággal és pacsuli illattal az úrikaszinó dámái, pedig igazán megtehették volna, hiszen ezeket á szegény elmaradott bosnyákokat használta fel népellenes akcióira az akkori Habsburg hatalom mindenütt, ahol a munkásosztály vagy az elnyomott nemzetiségek elégedetlenségüknek adtak kifejezést a „szeretett és jóságos” I. Ferenc József császár és apostoli király embertelen politikájával szemben. Igaz, hogy én ezt még akkor nem tudtam, s a bosnyákokról teljesen elfeledkeztem. Csupán a piros fezek tűntek fel hébehóba kamaszkorom éveiben, mint egy egzotikus álomtenger vörös vitorlái, az Alberti, a Henry, no meg a Kludsky cirkusz pojácain. Majd May Károly egyik ciklusában éledtek újra a tar mohamedán koponyák bojtos fezei, a skipetárok földjén, török honban, Trlpoliszban, Szudánban, és ma már nem is tudom, hogy akkortájt a világ melyik táján is szökött fantasztikus virágba az elsüllyedt gyerekkor varázslatos romantikája.
