A Hét 1961/2 (6. évfolyam, 27-52. szám)
1961-08-13 / 33. szám
Ordody Katalin Egy nap a bíróságon Mosoly Ul az arcán, ahogy belép; de léptei, mozdxdatai bátortalanok. Nem csoda, először van ilyen hivatalos helyen, taláros bírák előtt. Mindössze kilenc-tlz éves. Az Őszhajú bíró miután hosszan, részletesen tárgyalt a viszálykodó szülőkkel, most Ot hívta, a gyermeket, mert róla, további sorsa felöl döntenek. Az anya — aki az imént minden Izében remegve harcolt egyetlen gyermekéért — most kint Ul Zmgyötri a bizonytalanság láza, a remény és kétség. Kint ül az apa is. Zsebében orvosi bizonylatok lapulnak, melyek szerint az anya súlyosan neuraszténiás s ebből adódólag különböző komplexusai, gátlásai vannak. A papír bizonyítani hivatott, hogy a gyermek fejlődését károsan befolyásolná, nevelésre elkel-Vajon lehet ezt az apai szeretet sakkhúzásának minősíteni? TcAán így akarta a kisfiút megszokott tárgyal után magához csalogatni abba a városba, ahol most él? Ha így is terme, nem ért célt; a kisfiú vádol. Nincs felfegyverkezve érvekkel, papírokkal, amelyeket latba vethet, s azzal sincs tisztában, hogy feleletei jobbra vagy balra billenthetik Justitia mérlegének nyelvét. Egyszerűen felel a kérdésekre, s szeretne mielőbb JNnt lenni, mert nem szívesen beszél erről. Abban a korban van már, mikor a szív, a lélek érzékeny és könnyen sebezhető, ha az értelem még nem is képes a tényeket világosan rendszerezni. A bíró óvatosan tapogat a seb körül, akár az orvos. Egykét szó esik még a vakációról, tervekről, míg a fiúcska sze-A hátsó padokat néhány szülő és 15—18 éves suhancok töltik meg motion. Kérte felesége elmeállapotának megvizsgálását: higgadtan, meggyőző érövéi beszélt. Szereti a gyermeket, akit anyja erősen befolyásol ellene, még a blrósdgilag megítélt látogatásait is igyekszik meggátolni. Ofra az asszonyé a szó, folyik az elkeseredett küzdelem a gyermekért. Túlfűtött indulatoktól sűrű a tárgyalóterem levegője. A btró mérlegre tette az írott betűket, a szavakat, s mindazt, amit gyakorlott szemével a betűk s szavak mögött látott. Hangja, mely az előbb kemény volt s szigorúan tárgyilagos, most egyszerre felenged. Magához vonja a kisfiút, pajtáskodva, mosolyogva beszél, a gyerek arca lassan mégis elkomolyodik, pír futja be s szája sírásra görbül. — Nem akarok apához m*». .... Nem, még a szünidőre sem. Legutóbb, mikor meglátogatott, mindenemet magával vitte. A szekrénykémet, ahol a ruháim voltak, az asztalomat, Ms széniéből eltűnik a könnyek nyoma is és elhagyhatja a termet. A bíróság tanácskozásra vonul vissza. Az elnök és a két népblró meghozza az ítéletet. A peres felek belépnek, arcukon a feszült várakozás izgalma ül. A bíróság nem látja indokoltnak, hogy a gyermeket anyjától elvegyék. Az idegek felengednek, az asszony könny és mosoly között siet a kint váró fiához, a férfi fegyelmezetten, de arcáról jól leolvasható sértődöttséggel hagyja el a termet, mint ahol igaz ügye nem talált orvoslást. Feltehető azonban, hogy új élettársa s tőle született két gyermeke mellett belenyugszik majd a döntésbe. Az asszony idegállapotában is javulás várható, hogy a hoszszan húzódó áldatlan huzavona, számára ily megnyugtató véget ért, Még egyszer nyílik azonban az ajtó s a fiú nyit be csillogó szemmel, megköszönni a taláros bácsiknak, hogy nem vesztette el anyukáját. A bíró mérlegre tette az írott betűket, a szavakat s mindazt, amit gyakorlott szemével a betűk s szavak mögött látott Négyen vonnák, A legidősebb húsz éves. Jól megtermett, vállas, izmos fiúk. Négyen vannak s egyikük' sem ál először a bíróság előtt. A hátsó padokat néhány szülő, de zömében tizenöt-tizennyolc éves suhancok töltik meg. Látszik rajtuk, izgalmas szórakozásnak tartják a tárgyalást. Milyen váddal áll itt ez a négy fiú? Rendzavarás és nyolc napon túl gyógyuló testi sértés. A fiatal vér hamar forr, olykor a túlcsorduló testi erő is meggondolatlanságra ragadja a kamasz Jeorból férfivá érő gyerekembert. Mulatósokon, ivás közben azelőtt is megtörtént, hogy ölre mentek, vagy bicskát nyitogattak, ha fellángolt valami lappangó harag, s az ügy bíróság elé került. Az egyre ritkább kocsmai verekedések és a négy fiú tette között mégis döbbenetes a különbség. Nem két vetélytárs támadt egymásnak, de négyen támadtak egy békésen hazafelé tartó fiatalemberre, akit soha azelőtt nem látták. — Miért tette? — teszi fel a kérdést az erélyes fiatal hírű az első számú vádlottnak. — Nem tudom — hangzik a kurta, de jellemző vállvonogatástól kísért válasz. A vádlott ugyan bűnösnek ismeri el magát, de viselkedése a bűntudat leghalványabb nyomát sem árulja el. Mikor leül, valaki elhagyja a termet. A bíró felfüggeszti a tárgyalást és szintén Msiet. Gyanúja igazolódik. A távozó a Mnt várakozó másik három vádlottnak akar „tájékoztatót" adni a bent elhangzott vallomásról. Az Uletönek távoznia kell az épületből, s a Ms közjáték után a tárgyalás tovább folyik. Sorra kerülnek a többiek is és néhány ellentmondás tisztázása után pontos kép alakul M a történetekről. Ezek a fiúk nem állásnélküli csavargók; megbecsült tagjai lehetnének társadalmunknak. Együeük havi keresete eléri az ezernyolcszáz koronát. Három munkás származású, egy értelmiségi szülők gyermeke. Három esetben enyhítő körülmény, hogy a szülők elhanyagolják nevelői kötelességüket, egy esetben pedig a szülők bebizonyosodott gondossága súlyosbítja a vádlott helyzetét. A legnyomósabban azonban mégis az esik latba, hogy valamennyien visszaesők. Mikor újra elhangzik a kérdés, hogy miért vágta ököllel arcba a sértettet, az egyik dádlott — Ms habozás után így próbálja tettének magyarázatát adni: — Mert úgy nézett M, hogy nem fél tőlünk. Az egyik jelenlevő szülő százféle mentséget talál gyermeke számára. Az ítélet azonban igazságos és kemény. Nyolc hónaptól tizenkét hónapig terjedő feltétel nélküli szabadságvesztéssel büntet három vádlottat, egyet pedig fizetése egy negyedének hat hónapig történő levonásával. Népbiróságunk nem ismer elnézést, míg társadalmunk szemefényén, az élet minden területén helytálló ifjúság egészséges testén üyen visszataszító és veszedelmessé válható Mütések éktelenkednek. A legidősebb húsz éves. lötermetű, vállas, Izmos fiú
