A Hét 1961/2 (6. évfolyam, 27-52. szám)

1961-08-06 / 32. szám

A dús ágak virága esőként hullt ölébe..,

Petrarca: Dalok könyve

lépéssel tovább a Fürstenbergek, Pálffyk, Kolovratok és Thunok kertjei illatoznak, a Lobkovitz-kert pedig belevész a Szeminaristák kertjébe és a Petfin bokraiba, ahol

K. H. Mácha, a Május halhatatlan költője mély meghajlással köszönti a neki virágcsokorral kedveskedő szerelmeseket.

Ezután az ember önkéntelenül vándorol a Kampa kertjébe, innen a Stromovkába, majd pedig a Trójai kastély álmodozásra késztető árnyas fasorába, örökzöld pázsitjára ... A sor azonban még itt sem végződik. Bár már régen nyomaveszett a gyógyszerészek hires kertjének, ahol Petrarca szonettéit és Cola di Rienzi naplóját írta, Prága mégis a pazar műemlékekben gazdag kertek városa. Hiszen áll még a 3ertramka, ahol Mozart hangversenyzett és nyílnak a rózsák a Moldva túlsó partján elterülő egykori főnemesi kertekben, ahol csupán főúri dámák és lovagjaik illegtekbillegtek. Nem tűntek el. Csupán szerepcsere történt. A főurakat és dámáikat maguk alá temették a korhadt korok szúette mestergerendái, és ma Prága tündéri kertjeiben a dolgozók szórakoznak. Ami természetes is, mivel nálunk minden a nép tulajdona.

Kilátás a prágai vár kertjéből A Valstyn kert szökökútja

A Nemzeti Galéria kertjében áll Mestere vies ismert szobra, az íjász

.1 rím TiiTTiTraT WM iiTiirTi'wiir"«mifTnnri inriniM