A Hét 1961/2 (6. évfolyam, 27-52. szám)

1961-08-06 / 32. szám

Uj születik

a hegyek között

Mintha a svájci Alpesekben jutna autónk, olyan lélegzetelállítóan szép a vidék.

— Ez már itt a világ vége — mormolja tréfásan társunk, az öt szövetkezet egyesüléséből keletkezett „Szlovák Nemzeti Felkelés" nevet viselő královai földműves szövetkezet egyik vezetőségi tagja, a rossz útra célozva — itt már csak hegyek, hegyi legelők vannak.

Valóban, egy kis idő múlva kifogyott alólunk a szűk, harmadrendű makadám út, s attól kezdve szekérútakon, csapásokon, meg frissen tört erdővágásokon zötyögött velünk hegynek fel a szövetkezet kis élelemszállító autója, valahol a körmöd hegyek északkeleti lejtőjén, ahonnan már kitűnő kilátás nyílik a Nagy-Fátra és az Alacsony-Tátra vonulataira.

Itt fenn, a végtelen csend ölén sóhajtozó fenyvesek, fürgén csörgedező, kristálytiszta hegyi patakok között, nyolckilencszáz méter tengerszínt feletti magasságban dolgozik hatvanhat képzőművészeti főiskolás.

Nem valami újonnan létesített művésztelep ez a hely, ahol tanulmányokat végeznek a művésznövendékek, hanem komoly társadalmi munka színhelye: a hetvenhat leendő festő, frafikus, szobrász és keramikus telelő hegyi istállót épít a malachovi szövetkezetnek, az egyesült öt szövetkezet egyikének.

Az első közlés után nehezen érteni, hogy mi is a jelentősége ennek az építkezésnek, de amikor a helyszínre érkezve a szövetkezet elnöke az építésvezető bizalmába ajánlott, az rendre elmagyarázta.

— Ilyen eddig nem volt, ez még csak kísérlet — mondja megállva munkájában. — Ez az istálló százhúsz növendékmarha részére készült. Ezek az állatok télen-nyáron kint lesznek, tehát úgy kell megépíteni

az istállót, hogy a téléltetés céljaira is megfeleljen. Azonkívül gondoskodnunk kell a jó vízgazdálkodásról s az istállótrágya szakszerű felhasználásáról.

Szokatlanul hangzó kijelentés■ ez itt a hegyi legelőn, de az építésvezető magyarázatot ad erre is. — Nézzen végig ezen a legelőn, ez egy negyvenöthektáros darab, s ezenkívül itt felettünk is van egy tizenkét-tizenhárom hektárnyi még. Megfigyelheti, milyen dús fű nő rajta helyenként, néhol meg egészen satnya, leperzselt. Így, ahogy van, tíz százalékos a gazdasági kihasználhatósága. Ha viszont kiépítjük a vízvezetékrendszert, és a felgyülemlett istállótrágyát, amit itt helyben egy gép dolgoz fel, szétszórjuk a legelőkön, legalább nyolcvan százalékos lesz.

Egészséges, 'pirosarcú ember az építésvezető, akit a körülöttünk sürgő főiskolás lányok minduntalan „ockó"-nak s zó - lítanak, kicsit ingerkedve, noha van becsületes neve is: Czimmermann Matej.

Ö mondja:

— Beszéltem én már olyan emberekkel is, akik azt panaszolták, hogy hegyilegelőinken nincsen elég szarvasmarha meg juh, pedig Szlovákia egyes vidékein csaknem olyan jó legelők vannak, mint Svájcban meg Ausztriában. Ha ez az új építkezés beválik, bizony megváltozik a hegyi legelők képe, mert tervszerűen és országszerte bevezetik. Képzelje el: vízvezeték, vülany, gépek, öntözés és trágyázás a hegyi legelőkön! Nem beszélve arról, hogy itt nem lesznek gümőkóros állatok, mert itt magaslati levegő van. Sőt arról is hallottam már, hogy az ilyen beteg álatokat ezekben a hegyi istállókban fogják gyógyítani.

S hogy az új istállók építésének szükségességéről a szöAz épülő istálló

A szobrászhallgató most durva terméskövekkel bajlódik

Felfrissülés a vízvezeték Strblk Margit harmadéves festőnö csapjánál vendék vázlatukat készít a pínenéS'

óráiban

vetkezeti dolgozók már teljes mértékben meggyőződtek, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy máris tíz üyen istálló épül ebben a járásban, s ami érdekes, hogy valamennyit a főiskolás ifjúság építi egyhónapos nyári termelési gyakorlat keretében.

Itt még két héttel ezelőtt kopár hegyi legelő volt, s most már állnak az istálló falai, a

rászerelt tetőszerkezettel együtt, s nem telik bele két hét, készen lesz az öntözőrendszer meg az istálló is.

— Augusztusban már ki akarjuk hozni a borjakat — közli az építésvezető.

A fiatalok pedig sokszor óriási erőfeszítéssel, de azért mégis■ lelkesen dolgoznak. Két munkacsapat egymást váltja az istálló építésénél, másik kettő pedig a hegyoldalon a vízvezeték árkait és a vízgyűjtőmedence gödrét ássa. Naponta kihánynak egy-két köbméter földet, s közben el-elnézegetik, hogyan kérgesedik a tenyerük. Ebből a szemszögből tekintve a legérdekesebb jelenség a törékeny termékű harmadéves festőnövendék, Strbík Margit. Ha valahol a pozsonyi korzó tájékán találkoznék vele, el sem hinném, hogy egy gyakorlott kubikus mozdulataival tudja a földet a gödörből órákon át kidobálni.

— Megszokja az ember, csak aztán munka után úgy reszket a kezem, hogy alig bírja tartani az ecsetét, ha kedvem támad festegetni — mondja nevetve.

Mert munka után nem sok szórakozás akad itt. Ohms gátnak, festenek, rajzolnak, néhanéha beruccannak a közeli lakott helyekre, esetleg Besztercebányára.

— Többnyire ide Králikyba járunk, a kocsmába. No, csak sörre — nevetnek ahogy mesélik. — Ott ismerkedünk az emberekkel, valóságos tanulmányokat végzünk. Esténként pedig tábortüzet rakunk, mókázunk, énekelgetünk éjfélekig. Így telik az idő, észre sem vesszük, itt van a hónap vége.

— S aztán? — szökik ki belőlem akaratlanul is a kérdés, szinte velük érezve át azt a szívszorító hangulatot, amit egy üyen tábori élet után következő búcsúzás vált ki majd.

— En megyek Szencre fürödni — rikkant bele a beszélgetésbe Rabea Beehan, az iraki ösztöndíjas, egy fekete izomkoloszszus, aki keramikusnak készül, s aki szintén itt építi szlovák barátaival az ifjúság örömteli életét, a kommunizmust.

MIKUS SÁNDOR