A Hét 1961/1 (6. évfolyam, 1-26. szám)
1961-01-22 / 4. szám
Az EgyesUlt Nemzetek Szervezete a múlt év október 13-&n elfogadta a Szovjetunió javaslatát, hogy a Közgyűlés tűzze napirendre és tárgyalja meg valamennyi, még gyarmati uralom alatt élő nép felszabadításának kérdését. Afrikában még ma is 62 millió ember lakik 10 millió négyzetkilométernyi területen, akiknek nincs joguk saját hazájukban saját sorsukról dönteni, akiket alacsonyabb rendű embereknek tartanak, akik a legnagyobb nyomorban, sokszor rabszolgasorban élnek, jóllehet országuk természeti kincsekben bővelkedik. A szovjet javaslat legnagyobb ellenzői a portugálok. Portugál hajósok a XVI. század folyamán óriási területeket hódítottak meg mind a két féltekén, s akkora birodalmat alapítottak, ahol ..sohasem nyugodott le a nap". Ebből a hatalmas gyarmatbirodalomból ma már csak a kínai partokon Macao, Indiában Goa, Indonéziától délre Timor szigete, Portugál-Guinea, a Zöldfoki szigetek, az Azorok s Afrikában Angola és Mocambique vannak a portugálok kezén. A portugál gyarmatokon 11 millió ember közül 10 300 000 e két utóbbi országban él. Maga Angola négyszer akkora mint Portugália. Angolát portugál hajósok 1482-ben fedezték fel, azóta tartják kezükben e gazdag országban a portugálok a hatalmat. Egyik beszédében Salazar portugál diktátor, a gyarmati népek szabadságmozgalmával kapcsolatban ezeket mondotta: „Erős szél fúj állandóan világszerte. Ez az antikolonlalizmus. amely kétségbe vonja egyes hatalmaknak azt a jogát, hogy olyan területeket kormányozzanak, amelyek nem határosak vele, s amely még a civilizációs munka terén kifejtett érdemeiket is kétségbe vonja. Ami minket illet, a ml utunk szétszórt tartományok egységes államba kovácsolásának vonalán haladt . . . Véleményünk szerint vannak visszamaradt fajták, s kötelességünk, hogy ezeket a civilizáció útjára vezessük, Hogy ezt így fogjuk fel és végre is hajtjuk, azt bizonyítja a tény, hogy a portugál gyarmatokon nem létezik gyűlölet, sem semmiféle felforgató szervezet, amely elutasítaná vagy felcserélni készülne a portugál uralmat.” Ez az állítás azonban semmiképpen sem felel meg a tényeknek, 1924-ben a gyarmati kormányzatnak felkelést kellett elfojtania Porto Amboimban, egy évre rá nyugtalanságok voltak Ambrisban, 1939-ben pedig fellázadtak a Mukubaiok. A második világháború után a portugál gyarmatokon is újabb erővel feltámadt „az antikolonializmus heves szele”. A portugál kormány közigazgatást reformokkal próbálta leplezni a világ közvéleménye előtt a bennszülött lakosság szabadságvágyát. Salazar diktátor 1951-ben kijelentette, hogy az eddigi gyarmatok önkormányzattal rendelkező „tengerentúli területek” lesznek, s hogy a kormány az „asszimiláció politikáját” fogja folytatni. Ez az asszimiláció alig különbözik valamiben a Délafrikai Unió raszista politikájától. A portugálok szerint nem a faj számit, hanem a kultúra alacsonyabb vagy magasabb rendüsége. A bennszülötteket a magasabb, portugál kultúra szellemében kell nevelni. Ez a gyakorlatban pélLobito kikötőjében kezdődik a bunguelai vasútvonal, amely átszeli Angolát, Kongót, Rhodesiát, és Afrika keleti partián Mocambique-ban végződik Keserves a bennszülött lakosság sorsa saját jüldjén. Alig vannak iskoláik. A néger gyér- A sziszálkender kivitel az angolai export legmekek legfeljebb ha elemi iskolát végez- jelentősebb tétele. A feldolgozást a bennszühetnek. lőttek végzik kényszermunkaként dául 1950-ben azt jelentette Mocambique-ban, hogy 5 6000 000 „civilizálatlan" mellett csak 92 000 „civilizált" élt, ebből 52 százalék európai eredetű, 27 százalék kevertfajú, 14 százalék hindu és csak 5 százalék afrikai. Az afrikai portugál gyarmatokon a legnagyobb az analfabetizmus az egész világon. A 15 éven felüli lakosság 99 százaléka nem tud Irniolvasni. Angolában még ma is dívik a kényszermunka. Minden 18 évesnél idősebb afrikai évente legalább hat hónapig köteles a közigazgatási tisztviselő által kijelölt munkát végezni olyan bérért, amely alig elég a szükséges élelmiszerekre és adóra. Így jutnak a portugál vállalkozók a kávéültetvényeken, sziszálkender feldolgozó üzemekben, érc- és gyémántbányákban hihetetlenül olcsó munkaerőkhöz. Ilyen hát a valóságban a portugálok „civilizációs küldetése" fekete Afrikában. A fekete lakosságnak a gyarmati uralommal szembeni ellenállása az elmúlt év folyamán jelentősen megerősödött. A portugál kormány további csapatokat és légi egységeket vezényel Afrikába, terrorizálja a lakosságot, bíróság elé állítja a néger vezetőket s azokat a fehéreket, akik rokonszenveznek a négerek politikai harcával. A katonák, akik razziákat tartanak Angola fővárosában, Laundában, Benguelában, Lobitóban és egyebütt, felgyújtják a házakat, kínozzák a nőket s a gyermekeket és összetörik a bútorokat, ha a lakás tulajdonosa csak gyanús, hogy valamelyik szabad néger állam rádióját hallgatja. Bizonyosan nemsokára sor kerül a portugál gyarmatok felszámolására is. A Salazar-rendszer vádiratéhoz nyilván Portugália lakossága is hozzájárul, amelynek nyugati statisztikák szerint a legalacsonyabb az életszínvonala egész Európában. 19 £zeiéw<lM<f0t„ flHtrefának-
