A Hét 1961/1 (6. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-22 / 4. szám

Törvényszerűen, meglévő követelmé­nyek, növekvő igények, váratlanul felfedezett lehetőségek kohójában születik az új. Születésénél min­dig a régi, a már megvalósított, vagy meg­valósult asszisztál. Nézzük csak! Nagy feladatok előtt álló építőiparunknak új, jobb és célszerű építőanyagokra van szüksége mint a tégla. A tégla nem felel meg a korszerű építkezési módszereknek. A Novákyi Hőerőművek Zemianske Kosto­­l'any-i telepén hamu, Tiszolcon mész, Iglón pedig gipszkő áll a születő új rendelkezé­sére. íme az igények és a lehetőségek. Az eredmény: pernyebeton. A színhely: Zemianske Kostol'any. Egy év­vel ezelőtt indult meg a gyártás az üzem­ben. Az összes gépi berendezéseket a Len­gyel Népköztársaság szállította. Hol tart ma fejlődésében, érettségben, megbízható­ságban köztársaságunk első könnyű építő­anyaga, az egyéves pernyebeton? Sár Nem könnyű az út a pernyebeton felé. Sá­ros. Zemianske Kostofanyból mintegy más­fél kilométert kell gyalogolni az üzemig. Megrakott teherautók és autóbuszok húz­nak el mellettem, belekényszerítenek a bo­káig érő puha sárba és az árokba. Hm. Csak hát semmi új nem születik tökélete­sen, kezdeti nehézségek, pl. sár nélkül. Még a pernyebeton sem. Belépni életveszélyes! Éppen vége a délelőtti műszaknak, a munkások síneken, gödrökön bukdácsolva, pocsolyákat kerülgetve igyekeznek ki az útra. Vadonatújak az üzem épületei, né­melyikét még be sem fejezték; daruk és építkezési felszerelés szanaszéjjel. Igen, a gyár megszületett és teljesíti hivatását, él már ez az újszülött, csak meg kell még füröszteni és tisztába tenni. Rendet kell teremteni a környékén. Kérdezem az egyik munkást, aki a sáncot szerencsésen átugor­va kijutott az útra. — Hol találom meg az irodát ? Hátraint a kezével. — Menjen keresztül az őrlőtermen, az irodák a nagy csarnok bal oldalán vannak! — Az őrlóteremben siketítő a zaj. Acél­golyós zúzómalmok forognak, a belsejükben porrá őrlődik valami — egyelőre nem tu­dom még, hogy mi — munkásokat nem lá­tok. Ajtót sem látok, amelyen keresztül bejuthatnák a nagy csarnokba. Na, végre ... Itt az egyik malom mögött egy kis ajtó, felette felirat: Belépni életveszélyes! Az őrlőmalmok zúgnak, csattognak, sze­lepek fütyülnek, fenn a magasban valami nagyokat dördül. Én ott állok a gépek kö­zött, kissé meghökkenve, tanácstalanul és bámulom a feliratot: Belépni életveszélyes! Végre az ajtóban két ember jelenik meg. Kérdésemre, hogy hol vannak az iroda­­helyiségek, a kis ajtóra mutat. Belépek, körülnézek, veszély egyelőre nem fenyeget. A csattogó malmok is mindjár barátságo­sabbak. Az anyagokat pontosan az előírt mennyiségben adagolják Pulóveres férfi a gyárcsarnokban A gyárcsarnok... No a gyárcsarnokban egyelőre semmi rendkívüli. Daruk, hosszú, lapos, öntőforma-féle keretek, bennük ké­kes-szürke pórusos anyag, és munkaruhás emberek. A formák közt egy fehér puló­veres férfi beszélget a munkaruhásokkal. Gesztikulálva magyaráz valamit, azok har­sányan nevetnek. — Elvtársak - megyek hozzájuk, - a különleges ügyek osztályát keresem, hol találom mpg ? A pulóveres felel. — No, nekünk az itt egyelőre még nincs! — És a propaganda osztály? — Az sincs! Megmondom jövetelem célját. — Jöjjön velem! — mondja röviden. Közepes nagyságú szobába vezet. A be­rendezése két iratszekrény hosszú, sárga asztal, nyolc szék és egy íróasztal. „Igaz­gató elvtárs, Nováky hív!" - nyújtja neki egy fiatalember a telefonkagylót. Tehát ő az igazgató! — Alkalmatlan időben jöttem, mentege­­tődzöm, amikor befejezte a beszélgetést, — vége a műszaknak. Siet mindenki haza, mert lejárt a munkaidő. — Az én számomra még nem járt le, nyugodtan beszélgethetünk! És várakozó kíváncsisággal néz a sze­membe. Nyomja a bogyómét a sár. — Szép új üzem — mondom, —, csak a környéke ... és az a sár ... Határozott lesz, majdnem szigorú. — Elvtárs, mi tizenkét hónap alatt tö­kéletesen elsajátítottunk és megvalósítot­tunk egy nálunk teljesen ismeretlen gyár­tási folyamatot. Tapasztalatok híján, szak­munkások nélkül. Ma ötszázalékos meg­engedett selejttel dolgozhatnánk, de alig • érjük el az egy százalékot. Gőzelosztó részlegünk dolgozói versenyeznek a szo­cialista munkabrigád címért. Jelentős ered­mények ezek rövid egy év alatt! Hallgatok. — Persze azért bánt ez a probléma, — mondja —, de tudja, elvtárs, hány köb­méter földet elmozdítottunk már, hogy rend legyen, csak hát egyszerre mindent nem lehet! Svejlenka Alojz technikusra bíz, hogy vezessen körül az üzemben, ő pedig az autóklávokhoz megy. Erősen belémrögződött a kép, ahogy fehér pulóverében, fedetlen fővel megy a szürke formák, kékruhás munkások között, a csikorgó daruk alatt. Talán azért tett rém oly erős benyomást, mert nem láttam még igazgatót, aki zseb­­redugott kézzel személyesen ment le a mű­helybe megbeszélni valamit, mint Rajcány Rudolf a Pórobeton n. v. igazgatója. Végre a főkérdés: mi a pernyebeton? Látszatra kb. 30x30x30 cm-es szürke kocka. Pontosabban: 1800 liter víz, 2950 kg mész — hamu vegyület, 150 kg gipszkő, 1 kg aluminiumpor és 3 liter emulzió keve­réke. Svejlenka technikus gipszkőrakáson áll az udvaron, és a szomszédos hőerőmű méltóságosan pöfékelő kéményeire mutat. Stefan Vreeko, az üzem egyik legjobb dolgozója rövid idő alatt sajátította el a szakképzettséget — Onnan kapjuk a hamut. Egyelőre még ide kell szállítanunk, de rövidesen csőve­zetéken, kompresszorok segítségével szív­juk ide. Ide szippantjuk — nevet. - Ez itt a zúzó! A meszet és gipszkövet zúzni kell. A zúzókból őrlőmalmokba kerülnek a? alapanyagok, malmokban összekeverjük a meszet hamuval. 80 százalék mész, 20 százalék hamu, sem több, sem kevesebb. A keveréket tizenöt percenként laboratóriumi vizsgálatnak vetjük alá, hogy az arány pontős legyen. Most már barátaim a malmok, érdeklőd­ve nézem őket, mert tudom, mit őröl­nek. Hiába, nyugtalanító érzés, ha az em­ber nem ismer valamit! Az ismeretlen­ség ... Valaha riasztotta az emberiséget, ma pedig nagy elhatározásokra, tengerfe­nekek átkutatására, világúrrepülésre és bolygók meghódítására ösztökéli. Hogy legyőzze az ismeretlent. Vegyész vezetőm nem filozófál, tovább magyaráz. — A malmok után a homogenizáló be­rendezések következnek. Ezek tulajdon­képpen keverőberendezések, amelyek tö­kéletesen vegyítik a megőrölt anyagokat. A követelmények szigorúak. A mozgó ke­­verőkbe, ahol vizet adagolnak, az eddig száraz anyagokhoz, már a megszabott arányban kell kerülniök. Itt vegyítik hoz­zájuk az 1 kg alumíniumport, és a 3 liter emulziót is. Masszává válik az egész, a masszával háromnegyed részükig megtöltik Maria Kohútová megméri a formákban lévő ke­verék hőfokát

Next

/
Thumbnails
Contents