A Hét 1961/1 (6. évfolyam, 1-26. szám)
1961-06-25 / 26. szám
L e o n v i d 26 Martinov verseiből A föld Egyik Izgalom Alig szűnik, Indul a másik lüktetőn itt, S a világ egyre szebbnek tűnik S kívánatossá lesz a föld, Amelyen Szerte nagy, kerek Szép, sima repülőterek, Források, ég felé meredt Viaduktok, folyók, erek, Hamu, műtrágya-tengerek, Miken át áramlat remeg. De távol ott, Mi szűz volt, puszta még Tegnap — más a vidék, Elfeledett és meglelt messziség, Mit záporral mos fenn a bosszús ég; Végét se látni, távja elvakít S rajta Hajnal — hajnallal találkozhatik. Erről híres a május; erre vár. Magasztalja csattogva száz madár S a szépséges föld, végtelen határ Egyre csak szebb lesz napr' apra már. V í T. Immár Indul a víz Folyása, Ámbár E tiszta víz, Szegény, Nem jó ivásra s kézmosásra. Hogy mért van ez, jól sejtem én. Mert Nincs virága, Fűzfa-ága, És nincsen kéklö partja sem, Jaj, Nincs e víznek zöld hínárja, S hal benne nem úszoft sosem. Jaj, Nincs hulláma felszínének, Jaj, szerte folyni nem siet, Jaj, soha át nem járja Elet E tiszta desztillált Vizet! Lothár László fordítása A béke A béke végtelen. Annyira végtelen. Hogy sok író, merengve könyveken S próbálva örök félelmét feledni, Bizonygatta: A Béke — tört, vértelen, Egy kínnal teli pillanat, csak ennyi, És meg is sjakad máris hirtelen. — Az élet célját ki ismeri itt?... De hallgasd meg a Világ urait! Kimondták, hogy: A BC:e — fogak étke. Kimondták, hogy: A Béke — háj • zsír vétke. Mely redökben a hasfalon remeg. S a nincstelen, hogy már nyugodna meg, Kiderítik: A Béke — népek átka, Dögvész, mely irtja a szegényt... De hidd, Szabadságot és nyugtot e világra A kolera s a tífusz biztosít, A Béke? Nézzed! — Céllövészet. Tüzelés, élő célpontra kúszásban. Mint a világháború cirkuszában. Ez lenne hát a Béke? Csak enyészet? Nem! Ez a legnagyobb dolog. S nem fér bele a katonaruhába, Mit rácibálnak a tolvajok. A Béke örök lánctörő erő, Minden kardszijról csatot leverő. Mert hatalmas és végtelen titok. S a messzi földről hajón szállított Tankok a mélyben bugyborékot vetnek. Mert kezükkel a szállítók Mólóról vízbe lökik üzenetnek: „Az ember békét s örömet akar!" S ki csak zsákmányra csapna, azt hamar > Leveri. Jöhet őrjöngök csapatja, Az ember azt a jgldnek által adja. Az ember azt a földnek általadja. Jobbágy Károly fordításai. Jó volna Jó volna T udni, Fokról fokra Hogy született meg a világ, hogy Szilárd formát öltsön a kavarogva Ziháló ős káoszban, És hogy Tudtunk mi e világban, mit ennen Vérünkkel S munkánkkal emeltünk, A csillagokig törni. Mik a mennyen Gyéren szórattak szét felettünk, S hogy tudtunk úrrá lenni annyi sáron, S hogy tudnánk győzni minden rosszon, Hogy lehetne mindennel szembeszállnom, S magamnak Mégis Megmaradnom! Polgár István fordítása 9
